Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-26 / 9. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÖMUNKATABSAK : HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. FEBRUÁR 26. 9. SZÁM. TARTALOM: Endreffy János: Megiratlan prófécia. Russ Zoltán: Levél a szerkesztőhöz. — Sz. L.: A hettiták — Lelkész: Az igaz papság tüköré. — Szemle. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Pályázat. — Hirdetések Megiratlan prófécia. 1. És, hogy mikoron a nép bűnei elszaporodának, felette igen háborgatja vala az Űr az ő népét. 2. És az l r ama prófétája zsákot ölte magára, porban és hamuban ül vala és nem akará az ételt, amit ő eleibe hozának, mivelhogy szivében fájdalom és keserűség vala az ő népén. 3. A próféta szolgái igen elálmélkodának, de az ő uruk szóla nékiek ezt mondván : „Távozzatok cl előlem ti kicsiny lelküek, mivelhogy nem tudtok szenvedni. Szeretem a nagy :: s’ ive i*': ?t, kiL -r/.k i nép kinjáL mint a tőrdöfést...“ És elfordula tőlük. 4. És elfordula az Úr felé, kinek szolgája vala és kérésé az ő orcájának fényességét és nagy fennszóval hívja vala az ő nevét, mivel szive felette igen meg- háborodék a kíntól, a mit a nép miatt érez vala. 5. És lelke előtt hirtelen nagy fényesség támada, úgy hogy eltakará szemét és arcra borula és nagy félelemmel megrettenék. 6. A fényességtől szeme látóvá lön és láta magasságot és mélységet, végtelenséget és örökkévalóságot. És amidőn szeme a fényességből visszaesék a földre, még sokáig káprázék, mivelhogy a földön homályosság vala. 7. És szóla az Úr a prófétának és ezt mondja vala néki: „Mit látnak szemeid próféta?“ 8. És felele a próféta és ezt mondja vala az Úrnak : „Uram látok füstölgést és üszköket, látok anyákat és hitveseket és gyermeket sírván, látok felette sok varjakat és hollókat a mezőn ... Uram nagyok a te há- borgattatásaid a te népeden, elégeld meg immár. Meddig fordítod el orcádat a te népedtől?“ 9. És szóla az Úr a prófétának és mondja vala néki : „Nézz újból próféta a földre és mondd meg a te Uradnak, mind látnak szemeid?“ 10. És felele a próféta és mondja vala az Úrnak: Uram látok bevetetlen földeket és bojtorjánt és gazt és vízáradásokat, hol nem fog a te néped aratni, hogy egyék kenyeret. 11. Mert bocsátál a földre időnek előtte fagyot, hogy a rög kemény lenne, mint a szikla és ne hasíthatná néped ekéje. 12. És mikor elmúlék tetszésedből a fagy keménysége, bocsátál a földre hosszan tartó őszi esőzéseket, hogy a sártól ne szánthatná és ne vethetné be néped a földet maggal, hogy egyék kenyeret. 13. Uram szólj a te szolgádnak és világosítsd meg az ő értelmét és mondd meg: a te akaratod mind e mind e csapás a te népeden?“ 14 „Te mondád és szent az Úr akaratja!“ — ezt mondja az Ur. 15. Szent az Úr akaratja! és a föld porába hajtja vala fejét a próféta és keservesen sír vele hosszan, mivelhogy az Úr felette igen háborgatja vala az ő népét. 16. És szóla az Úr újból a prófétának és mondja vala néki: „Próféta, töröld le szemeid harmatát és vesd szemeidet újból a földre és felelj a te Uradnak : mit látsz?“ 17. Letörölte a próféta orcájáról a könnyeket és ráveté szemeit újból a földre és ezt mondja vala az Úrnak : „Nyarat látok és meleg napsugarat és nem látok telet. Látok a földön zöldelő vetéseket és rügyezéseket és életre keléseket s nem látom télnek idején a telet.“ 18 „Jól feleltél próféta — szól az Úr — nem bocsátottam telet a földre. Életie keltem időnek előtte a föld alvó életét és előhozom a föld alól a szűkös vetést és kipattantom a rügyet a napsugárral és aztán borítok a földre telet, havas és hideg és fagyos telet, hogy elpusztítsam a föld termését“ — ezt mondja az Úr. 19. Szivében háborgó zokogással néz föl a próféta a fényességbe, és fuldokova kérdi vala : a te akaratod volna e csapás a te népedre, óh Uram ? 20. „Te mondád és szent az Úr akaratja!“ — ezt mondja az Úr. 21. És lön azokban a napokban, hogy elpusztította az Úr a kései tél által a földnek termését, hogy lenne^ ínség az emberek fiai között. 130 129
