Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-11 / 46. szám
46. szám. valóság; a projekciók és prolongáíiói reális szálai. A társadalom tehát nem organizmus, mert az életfentartás egyik szerve sincs meg. Az egyes funkciói magukban bírják értelmüket: a gyomor emészt, a szem néz stb. A társad, funkciók magukban értelmetlenek, értelmet csak az egyes valamely ösztönétől nyernek. A társ. alkotó fonalni psychikai természetűek. A társ. rendezett valóság; élő lelkek funkcióinak projiciált rendezett hálózata Önértéke nincs, mert tartalmát az egyesek lelke adja. I. korint. 13. (Alkalmi ének a losonci egyház Beniczky ünnepélyére.) Zendüljön fel az ének árja, Legyen dallá, az öröm, hála Mind, a mivel lelkünk tele Hirdesse fennen dicső tettit: Az Úrnak ád, ki jót cselekszik, Az Úr kegyelme van vele. Az Úr kegyelme véghetetlen, Örökké él a szeretetben Köztünk áldott híred, neved. Fénynyel ragyog át a homályon, Bár ártó, vészes idő szálljon Hazánk és egyházunk felett. Mert még az eszmék is avulnak Országok esnek, trónok hullnak, Megtörnek bátor seregek. Varázsa vész büszke tudásnak, Vége lesz a próféciáknak; . Örök csak egy — a szeretet. Wolf József. A bölcselettudomány jelentősége. Azon a címen tartott még a háború előtt előadást a bpesti tudományegyetemen rektori minőségében Kiss János skolasztikus bölcselettanár. Ebben helyesen emeli ki a bölcselettudománynak azt a kiváló jelentőségét s „elsőrendű helyét“, a melyet az a tudományok társaságában, s így az egyetemen, mint az összes tudományok birodalmában“ elfoglal. A bölcselet alatt Aristotelesszel „a dolgok lehető legtökéletesebb ismeretét“ érti, a mi nem más, amit „mindent tökéletesen megismerni s első okaiban megérteni“, a mi természetesen a tapasztalatnak minden tárgyi jelentősége mellett is metafizika nélkül nem lehetséges. Tudjuk, hogy Kant, kritikai rendszernek“, Fichte „tudománytannak“, Hegel „észrendszernek“, Wundt „a részlettudományok ellentmondás nélkül való rendszerben egyesítésének“ s Fischer K. „az emberi szellem önismeretének“ mondja a bölcselettudományt. Horváth J. nemrég megjelent Bölcsészettörténetében találóban „a bölcsészet feladatát a kül- és belvilág jelenségeinek a vizsgálatában s ezen jelenségek törvényeinek és okainak a felkeresésében“ látja, — Eucken jénai filozófusunk pedig a bölcseletet „tudományos alapon nyugvó élet- és világfelfogásnak“ mondja. E bölcselet nélkül a tudományok birodalmában kielégítő eredményre eljutni nem lehet. Azért helyeznek a német tudományegyetemek 730 összes fakultásain oly nagy súlyt a bölcselet komoly tanulmányozására s önálló művelésére. Sajnos azonban, hogy Kiss J. „Aristoteles szelleme, mint a bölcselkedés igaz szelleme“ alatt nem a görög stagirai bölcselő, hanem a középkori Aquinói Tamásféle skolasztikus Aristoteles szellemét érti, a mely ellen tudvalevőleg Luther is a theológiai bibliai alapja javára annyira viaskodott. Azt az Aristotelest, mely a középkori hagyományos theológia és hierarchiai rendszer Goliáth-ja volt, s a melytől való szabadulás vágya szülte a modern bölcseletet. Azt az Aristotelest, ki, az észnek bizonyságtételei“ szolgáltatta a pápás hitrendszerhez, mint kinyilatkoztatott tanösszeghez“, ami után pompás eszköznék bizonyult a hierarchia igazolására.“ Nem ok nélkül nevezte Luther azt a középkori skolasztikus Aristotelest, a pápások istentelen fegyverének“, amellyel az egyház minden elméleti és gyakorolati visszaélést beigazolt. Ez alapon nem csudálkozhatunk azon, ha Kiss J. rektori beszéde egészen a középkori skolasztika szellemében „a keresztyénséget intellectualista vallásnak“ mondja, „mely első sorban az eszes ember, a homo sapiens értefmi igényeit (sic!) akarja kielégíteni s csak azután (sic!) s ének alapján foglalja le az ember érzelmeit, akaratát s egyéni és társas életet“. Mit mondana ma ehhez Schleiermacher, az újabbkori theológia, főleg vallásfogalom nagy reformátora!? Mert hát Kiss J. psychológiája szerint „az ember első sorban (sic!) eszes lény“ s „a hitet, az érzelmet, az erkölcsöt és az életet meg előzi és folyton kiséri az ész szava.“ Talán erre célozott a hazai kath. tudományosság nagy püspöki képviselője: Prohászka, a midőn akadémiai székfoglalójában „az intellectualizmus alaptévedéseit“ ostorozta. Mit szóllana e meghatározásokhoz egy Jézus, Pál apostol. Ágoston Assisi Ferenc, Luther, Kálvin, Schleiermacher vagy Ritschl! ? Csudálkoznának azon, hogy „a kiváló skolasztikus Pázmány P. alapította bpesti kir. magyar tudományegyetem bölcseleti karán“ s annak Wlassics által létesített második bölcseleti tanszékén még ma is „a hitet az ész tevékenységének“ definiálják. Még értenök, ha Kant szellemében „gyakorlati észnek“ mondanák. Csak jelezzük és nem czáfoljuk e tényeket. íme ilyen theológiát és filozófiát hirdetnek és tanítanak a bpesti tudományegyetemen. így hát megértjük, hogy miért nemvaló az evang. és ref. theol. fakultás a bpesti tudományegyetemre! ? Dr. Szlávik Mátyás. SZEMLE. Ezen a héten volna Szemlére anyagunk elég. A Luthertársaság titkári jelentésével majd a közgyűlésen foglalkozunk. Most csak a Hornyánszky Aladár tábori lelkésszé való behívásához glosszákat fűző Orálló-köz- leményre teszünk egy pár megjegyzést. Akárhogy forgatjuk a dolgot, nem találjuk helyén valónak, hogy ezt a behívást olyan tenorban lehessen kifogásolni. Hadi szolgálatot teljesíteni legelsősorban is kötelesség, azok 731
