Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-11-11 / 46. szám

46. szám. szempontjából pedig, akik ezzel nem tartoznak, némi hősiesség is, amit zöld tepétás ajtók mögött ülő „nél­külözhetetlenek“ nem mindig értenek meg. Nálunk divat és hősiesség számba megy, ha belerúghat valaki egy tábori lelkészbe. Egyházunk a tábori lelkészekké behívott lelkészek állását megható gyöngédséggel meg­üresedett állásként kezeli. Van két tábori lelkészünk, aki a legkifogástalanabb formák között — kipottyant az állásából azért, mert tábori lelkészt szolgálatot tel­jesít. Hanem persze ilyen bagatellekkel a „lelkész­egyesület“ nem foglalkozik. A többiről lépten-nyomon azt a kedélyes megjegyzést hallja az ember, hogy milyen jó dolga és sok fizetése van a tábori lelkésznek. Most Hornyánszky Aladárnak is bűnül róják fel, hogy önként jelentkezett és hazafias kötelességét ment tel­jesíteni. A jó őrállóknak a sok szemmeregetéstől el­homályosult a látásuk, a nagy setétségben és a siket magányban meghibbant az ítélőképességük.... Mert tábori lelkésznek lenni áldozat, hősiesség és halálra menés. Igaz, hogy nem sietnek szegények mindnyájan meghalni, hogy émelyítő nekrológokra okot szolgál­tassanak, azonban egy párszor mindegyik belenéz a a halál szemébe. Ehhez pedig bátorság, elszántság kell, ez olyan szent és áldott munka, hogy aki akár önként, akár kényszerűségből reá vállalkozik, megérdemli a kíméletet és az áldó jókívánságokat útjára, mégha az ótestamentumi tanszék maradt is utána nehány hónapra üresen. A helyettesítés dolga az itthonmaradottaké. Aki a Halál birodalmába merészkedik, azt békén útnak bocsáthatnók!... Nem tartjuk azt sem helyén valónak, hogy ez a gyöngéd útravalónak szánt közlemény ki­fogásolja Hornyánszkynak a tót nyelvben való járat­lanságát. Mert ha a legteljesebb mértékben kielégi- tendőnek tartjuk is a tót anyanyelvű lutheránusok lelki szükségletét, az ellen mégis óvást kell emelnünk, hogy a tótul tudást a lutheránusság conditio sine qua Hon­jául állítsa bárki oda. A helyzet különben is az, hogy maholnap magyarul tudó tábori lelkészek után kell kiáltanunk... Ami pedig Hornyánszky lelkipásztori haj­landóságait illeti, azokról is kár az Örálló kiváló tapintatról és éles itélőtchetségről tanúskodó kritikusának lekicsinylőleg nyilatkoznia. Hornyánszky nem kenetes modorú tanár, hanem csupa temperamentum, frissesség és ami fő: csupa biztos tudás. Sok emberre ez nagyobb hatást tesz, mint egy némely kegyeskedés, amelyikről soha sem tudja az ember, hogy mennyi az őszinteség benne. A háborúban, friss észjárású katonák között talán a Hornyánszky-zsánerű emberekre is szükség van. Mi csak azt kívánjuk: kisérje áldás az ő műkö­dését is. KÜLÖNFÉLE Kitüntetés. Scholtz Ödön ágfalvi lelkész-esperest a király a Ferencz József rend lovagkeresztjével tün­tette ki. A nógrádi esperességnek az eperjesi theol. otthon­ban megüresedett ingyen hely nógrádi pályázó hiányá­ban Járossy Nándor theologusnak adományoztatott. Lelkészválasztás. Az alsózellői lelkészi állásra egy­hangúlag Boldis János nagyhonti esp. segédiélkész választatott meg. Isten áldása kisérje új helyére s tegye gyümölcsözővé egyházépitő munkásságát. Lelkészjelölés. A bánluzsányi lelkészi állás betölté­sére a megfelelő intézkedések megtörténtek. Próba­szónoklatra meghívta az egyház Biszkup Ferenc,Zsilinszky Károly, Jamniczky István és Ruppelt Fedor segéd­lelkészeket. A választás karácsony előtt lesz. Az erdélyi 14 menekült lelkész segítésére a Hadsegélyző bizottság ismét 4000 koronát utalt ki az illetékes püspöki hivatalhoz. Reformációi emlékünnep. Kedves és bensőséges ünnepséget rendezett a váci evangélikus tanuló ifjúság lelkészének irányítása mellett ez idén is a reformáció évfordulójára. Délután félöt órára megtelt a templom, a hol a gyülekezet hívein kívül más vallásúak is szép számmal jelentek meg. A gyülekezet éneke után Sáfár Béla ref. lelkész imádkozott (viszonozva azzal azt, hogy a reform, gyülekezet délelőtti ünnepi istentiszteletén az ev. lelkész működött közre beszéddel). — Az ifjú­ság nevében Jeszenszky István fg. Vll. o. tanuló üd­vözölte megnyitó beszéddel a megjelenteket, Utánna Cseh Ida, Oöllner Barna, Gyuris Viima, Itzés Sarolta és Mihály, Jeszenszky Barna, Késmárszky Kálmán, Marschalko István polgári illetve gymnáziumi tanulók szavaltak igen helyesen és lelkesen nagy tetszést aratva. A szavalatok között Gyurisity Uros opera énekes két ízben is gyönyörködtette művészi énekével a hallgató­ságot, Menyhár István fg. VI. o. tanuló pedig lelkiis­meretes készültségről tanúskodó ünnepi beszédével kötötte le a közönség figyelmét. A tanuló ifjúság karéneke után a gyülekezet lelkésze Sommer Gyula beszédében Luther és a reformátorok örökbecsű munkáját és a protes­tantizmusnak az egész világra kiható áldását méltatva imával és ároni áldással befejezte az ünnepség sor­rendjét. — A jubileumi alap javára tartott offertoriuinból 36 kor. gyűlt össze. Az egyetemes gyámintézeti közgyűléssel kap­csolatban tartott gyámintézeti istentiszteleten nov. 7-én este a budapesti deáktéri templomban Sztehlo Gerő, besztercebányai lelkész, a bányakerületi gyámintézet új elnöke prédikált. A porosz egyházak hadikölcsönjegyzése. A porosz egyházak a négy német hadikölcsönre egyházi alapjaik és alapítványaik tőkéjéből 70,505,000 márkát jegyeztek. A reformáció ünnepe. A kassai összes tanintézetek evangélikus vallású tanuló ifjúsága október hó 31-én, kedden délelőtt 10 órakor a Kossuth Lajos-utcai evan­gélikus templomban, emlékünnepet rendezett a követ­kező sorrenddel: 1. Gyülekezeti ének. 2. Imádság, tartotta: Homola István ev. lelkész. 3. Október 31. Költemény Gáspár Istvántól, szavalta Eöttevényi Nagy Olivér, főgimn. Vili. o. t. 4. Reformáció címen előadást tartott Ruttkay György főgimn. Vili. o. t. 5. Gyülekezeti ének: Erős vár a mi Istenünk. 6. Luther. Költemény, írta és szavalta Peschkó László, főreál Vili. o. t. 7. Imádság, tartotta: Mohr Béla ev. lelkész. 8. Gyülekezeti ének: Hymnus. 732 733

Next

/
Oldalképek
Tartalom