Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-21 / 43. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. OKTÓBER 21. 43. SZÁM. TARTALOM: Lie. Fizély Ödön: A reformáció három századós évfordulójának megünneplése. — Hering János: Hát a vallástanítás? — Dr. Hornyánszky Aladár: Deuterojesajás. — Szemle. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÓMUNKATÁRSAK: LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. A reformáció három százados évfordulójának megünneplése. Gyorsabban, mint gondoljuk, itt lesz a reformáció 400-ik évfordulója s előbb utóbb szó esik azokról a módokról, ahogyan az évfordulót méltón megünnepelhetjük. Tanulságos dolog lesz, ha visszapillantunk, hogy mikép ünnepelték elődeink a százados emléknapot s mikép áldoztak a gyülekezetek Istennek a reformációban nyújtott lelki javakért. Őseinknek három ízben volt alkalmuk, hogy a reformáció százados emléknapját megüljék. Az első alkalom 1617-ben volt. A protestantizmus erejében, virágkorában. Az ünneplés bizonyára általános volt. Az örömnek, a diadalnak ünnepe volt az. Massoviában 1617-ben tartott egyházi gyűlés a dunáninneni kerületre az ünnep megtartását nov. 11 és 12-ik napjára (az ó kalendárium szerint nov. 1 és 2) határozta el. Lányi Illés superintendens szavai szerint „azért választottuk nov. 11-ik vagyis Szent Márton napját az utánna való napra eső vasárnappal, hogy alkalmatosságot ne adjunk az ellenkezőknek olyas vádra, mintha mi Luther tiszteletére új ünnepet akarnánk behozni, vagy azon igyekeznénk, hogy az ó Kalendáriom ismét bévétetődjék“. Az ünnep célját ebben a négy pontban foglalták össze: 1. az ünnep Isten dicsőségére szenteltessen, melyre mi teremtettünk és megváltattunk, 2. a reformáció által nekünk adatott jótétemények nagysága adasson elő, 3. ezen jótéteményekért mondasson Istennek méltó hálaadás, 4. egyúttal tanittasson meg az Istennek népe a katholika religiótól való különválásunk okaira. A második alkalom 1717-ben volt. A nehéz üldözések után az elnyomatás keserves időszakában. A bizakodás, a reménykedés ünnepe volt a százados évforduló, amit Kermann Dániel 1717. okt. 7. pásztórlevelében Szent- háromság 23-ik vasárnapjára és az utánna következő Mindenszentek napjára rendelt el. Levelében elmondja a reformáció történetét okaival együtt, panaszkodik a szomorú kemény üldözésekről s reménykedik a jobb jövőben. Az 1817-iki 300 esztendő évfordulót királyi engedéllyel ünnepelték meg protestáns egyházaink. Balogh Péter evangélikus főinspektor a szuperintendensekkel 1817. márciusában közölte azt a névtelenül megjelent munkát, mely a jubileum megünneplésével foglalkozik s melynek alapján az 1817. szept. elején tartott generális konvent elhatározta, hogy felhívja az összes hit- sorsos gyülekezeteket, hogy november 2-án tartsák meg az ünnepélyt. A reformátusok nem jártak el ilyen egyöntetűen. Az egyes kerületek külön-ktilön állapították meg az ünnepélyt. A dunamelléki és dunántúli egyházkerület nov. 30-án, a tiszáninneni júl. 13-án Sárospatakon a kollégiumi közvizsgák idején egységes ünnepélyen s azután okt. 12-án a mezőkeresztesi egyházkerületi gyűlésen s nov. 2-án gyülekezetenkint tartott imával. A tiszántúli kerület dec. 7-én Debrecenben az egész kerület számára egységesen, az erdélyi evangélikusok dec. 28-án, a reformátusok pedig 1818. január 11-én tartották meg a jubileumi ünnepélyt. A háromszázados jubileumi ünneplésről 1818-ben Glatz Jákobtól megjelent egy közel 300 oldalas könyv: „Az ausztriai császári és királyi birodalomban 1817-ben tartatott Reformátiói harmadik százados örömünnepének előadása44, címen, melyet Márton József magyarra fordított és kiadott. Ennek az alapján mondjuk el, hogy mikép ünnepelték a magyarországi evangélikus egyházak 1817-ben a reformáció 300 éves fordulóját. I. A dunáninneni egyházkerület akkori szuperintendense Martini Kováts Mihály, modori lelkész volt. Pásztor- levelében az ünnep megtartását nov. 2-ára hagyja meg, nov. 1. pedig az ünnepre való előkészítés legyen. Az ünnepre alkalmas textusokat is közöl. Végezetül a prédikátoroknak lelkére kötötte, hogy „amit az ünnepnapokon mondándanak, azt jól kifőzzék, prédikációikban a keresztyéni szeretet és tiiredelem lelke tündököljön s áltáljában okossággal viseljék ez alkalmatosságokban magokat44. 672 •673
