Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-21 / 43. szám
43. szätfi. A dunáninneni egyházkerület legtekintélyesebb egyháza Pozsony. Itt megjelent egy füzet, mely tartalmazta az ünnepnek a programmját s a mely elmondta azt is, hogy mi legyen az evangélikus keresztyén kötelessége a más hitsorsosaira nézve. Buzdít, hogy „azon igyekezzen végre minden igaz protestáns, hogy általa a Jézus vallása, mint az emberi lélek és szív legfőbb tárgya, hathatósan előmozdítassék és hogy valahára olyan keresztyénség állhasson elő, mely a Jézus tudományának minden vallóit egyesítse, mind a pallérozott, mind a gyengébb emberek szükségeinek eleget tegyen s minden vallástalan erköltsromlást, hitetlenséget és babonát hathatósan megakadályoztasson“. Ami az ünnep lefolyását illeti, nov. 1-én a főünnephez készítő istentisztelet tartatott. A templomban volt az egész tanuló ifjúság professzoraival, kik az isten- tisztelet végezetével az Úr vacsorájával éltek. Délután a kathekizáció alkalmával a reformáció főbb pontjai újítattak meg a tanuló ifjúság emlékezetében. Nov. 2-án a főünnepnapon 9 órakor kezdődött az istentisztelet. Megjelentek a templomban a „katholikus keresztyéntársak“, a nemesség és katonaság közül sok nevezetes személy, sokan a katholikus papság közül is. Az ünnep méltóságát karének és zene emelte. A prédikáció a 126. zsoltár 3. verse alapján készült, melyben arról volt szó, hogy milyen indulattal kell az evangélikus keresztyénnek megszentelni a reformáció ünnepét. Istentisztelet után a lelkészek a hívőkkel az Úr asztalához járultak. Délután a prédikáció után az oltártól a nép megáldatott s véget ért az ünnepség. A perselyekbe 541 forint jött össze templomi és iskolai célokra. A programmfüzetért 280 forint, mely más jótékony célra fordítatott. Egyszersmind elhatároztatott leányok számára egy felsőbb nevelő intézet alapítása. Modorban a 126. zsoltár 3-ik verse alapján prédikált Wölfel Sámuel. A reformáció leikéről értekezett és kimutatta, hogy ez az értelemmel való szabad élés, a tudás, a szeretet és a türedelem pályáján való szüntelen előre törekedés és a valódi hazafi hűség. Az énekkar itt is emelte az áhítatot. Gazdag adományok és alapítványok örökítik meg ennek a napnak emlékét. Bazinban a prédikáció után említés tétetett Luther ifjúkorai szűkölködő állapotáról s a szegény tanulók javára 230 forint és néhány zsák eleség jött össze. Hasonlókép ünnepelt Szentgyörgy, hol a délutáni isten- tisztelet alkalmával az ágostai vallástétel summája minden balramagyarázható kifejezések elhagyásával és históriai és erkölcsi észrevételekkel adatott elő. A pozsonyi esperességben Alsószeli, Felsőszeli, Német- gurab, Mizsérd áhítattal ünnepelték meg e napot. A prédikáció után úrvacsorával éltek a hívők s mindenütt adakoztak egyházi célokra. A mosoni esperességben örömmel várták az ünnepet. Agg öregek és erőtlen betegek nem óhajtottak egyebet, hogy abban résztvegyenek. A nép nem csak az anya és filiális egyházakból, hanem messze helyekről is eljött a szent edényekkel, égő viaszgyertyákkal és szagos virágokkal díszített templomckba. Az ünnep lefolyása hasonló volt az előbbi gyülekezetek ünnep674 léséhez. A czurendorfi gyülekezet elhatározta, hogy a közelebbi tavaszon az ünnep emlékére tornyot épít. A tót nyelvű egyházak Trencsénben és Liptóban is áhítattal ünnepelték meg e napot. A templomokat fenyőágakkal díszítették fel, az oltárra helyezték a szent- irást, a szimbolikus könyveket és kehelyt. A lelkészek az istentisztelet kezdetén a Szent Ambrus himnuszát énekelték, amit a nép azután tovább folytatott. A trencséni templomban különösen ékesen ünnepeltek. A szószék, orgona, az oszlopok sok színű koszorúval voltak felékesítve. A fő ajtó felett zöld koszorúban ez a vers volt olvasható: Numine coelesti et Francisco Rege favente Laetus ovans jubilat coetus Evangelicus. A karének nagyban emelte az áhitalot. Tíz csinos öltözetű polgárleány koszorús fővel, bok- rétás égő viaszgyertyákkal járult az oltárhoz és egy alkalomszerű áriát énekelt, melyre a káplán imádságot tartott, a prédikátor pedig a népet megáldotta. Az isten- tisztelet után alamizsnálkodás következett. Délután pedig az ágostai vallástételt olvasták fel. A többi gyülekezetek is kegyelettel áldoztak a nap emlékének. Kochanotzon az egyházközség 1080 forintot tett össze, hogy harangot vegyen, mely az ünnepnapon huzatott meg először. Liptómegyében Szentmiklóson a tisztviselők, nemesek és a helységek képviselői is megjelentek az ünnepen. Bő alamizsnálkodás és a helyben lévő katonaságnak és a szegényeknek valláskülönb- nélkül való megvendégelése fejezte be az ünneplést. Lie. Fizély Ödön. .......... (Folytatjuk.) H át a vallástanítás?!* Tanmenet am.kir. állami elemi népiskolai lanitó- és tanitónöképző intézetek és az ezekkel kapcsolatos gyakorló elemi népiskolák számára. (Kiadatott a vall. és közokt.-ügyi m. kir. minisztérium 1916. május hó 20-án kelt 61.800 sz. rendeletével.) Részben a háború szülte tapasztalatok és paedago- giai követelmények tekintetbevételével készült alapos, kimerítő, hatalmas munkálat, már külső alakja is impozáns: vaskos, negyedrét alakú, 1050 oldalas könyv. Elkészítése a szakembereknek óriási, részletekbe menő munkásságát kívánta; a célja pedig: a vall. és közokt. minisztérium által az utóbbi évtizedekben különösen felkarolt és szépen fejlődött elemi-népiskolai tanító- képzést s vele együtt a népoktatást teljesen modernné, tisztán paedagogiai-tudományos alapokon nyugvóvá tenni, hogy a művelt európai nemzetekkel, különösen a nagy paedagogus és filozófus német nemzettel e tekintetben is versenyre kelhessünk. A munkán erősen meg is látszik a részletekbe menő német hatás, sőt talán itt-ott a szolgai utánzás és egyes elveknek s azok alkalmazásának egyszerű átvevése. Ez azonban — meggyőződésem szerint — csak akkor benne baj, ha ezáltal, tisztán a német peadagógiai elvekhez való alkalmazkodás kedvéért, csorbát ütne a könyv a tanító* Ez a közlemény könyvismertetésnek indul, de oly fontos dolgok vannak benne, hogy érdemes elolvasni és megszívlelni. (Szerk.) 675
