Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-14 / 42. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. VI. ÉVFOLYAM. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÖMUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR L1C. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. POZSONY, 1916. OKTÓBER 14. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. 42. SZÁM. TARTALOM: Szimonidesz Lajos: Tőrvény és lélek. — Szimonidesz Lajos: Ugar. Sz. L.: Helyet a tehetségeseknek! Dr. Hornyúnszky Aladár. Deuterojesajás. — Szemle. — Különféle. Szerkesztő közlései. — Hirdetések Törvény és Lélek. Zsinatunk feloszlásával vége annak a reménységünknek, hogy eddigi Egyházi Alkotmányunknál hamarosan jobb törvényünk legyen. Sem újra, sem a mostaninak a revíziójára egyelőre nem lehet számítanunk. Tovább kell élnünk a mostani törvénnyel. Ez nézetünk szerint az elviselhető bajok közé tartozik. Egy egyház számára ugyanis nem az a fontos, hogy kifogástalan törvény- codexet mondhasson magáénak, amely életének minden megnyilvánulását nehány paragrafussal szabályozza, hanem a szellem, amely a hívekben él és minden egyházi intézmény életét irányítja. A jogi szőrszálhasogatás szempontjából talán igen sok hiánya van a mi most érvényben levő zsinati tö.- vényünkben. Nagyon kevés benne a paragrafus s a meglévőknek is kevesebb a fogw és a szarvkyniint amennyire talán egy/Kényszerzubbony összes élőnyeit egyesítő törvénynek szüksége lehet. Hiányainál sokkal nagyobb hátrány azonban abból származik egyházunkra, hogy e törvény végrehajtása tekintetében sok a kívánni való. Ahol a törvény jó, ott alkalmazásában, a végrehajtásnál történnek kellemetlen hibák. Példa erre egyházi igazságszolgáltatásunk. Megszokás, kényelem- szeretet, vérünkben levő kunktátorkodás kifejlesztette azt a gyakorlatot, hogy törvényszékeink évente egyszer, az évi rendes közgyfilések árnyékában ülnek össze. Tessék ilyen körülmények között igazságot, sérelmek ellen jogorvoslást keresni, mikor egy ilyen szerencsétlen, egyházi törvénykezés útjára terelt ügy minden esztendőben egyetlenegy lépést tehet előre. Vagy ott vannak a közgyűlések hatáskörébe tartozó jogorvoslatok. Itt is ugyanaz a lassúság, tetézve néha az alantasabb egyházi hatóságok végrehajtó szerveinek a nemtörődömségével és hanyagságával. Majdnem minden kerületi és egyetemes gyűlésen akad példa arra, hogy egyes ügyek felszereletlenül, vagy fontos akták nélkül kerülnek a közgyűlés asztalára. Ilyenkor természetes, hogy az egész ügy kellő módon való félsz relés vagy a hiányok pótlása céljából visszaadatik. Egy újabb esz' 656 tendöre jégre van téve egy fontos ügy, egy vitális érdek.... Ott a legfrisebb, az egész zsinaton nevetséget és felháborodást okozott eset. Egy zsinati képviselő felutazik Budapestre törvényt hozni, zsinati atyának s nem tudja, hogy megbízása a meglévő zsinati törvény szerint egy hajító fát nem ér, mert nincs szabályosan kiállítva. Ott az egész komoly és méltóságos hivatali apparátus, amelynek egyházunkban igazán kevés egyéb dolga van a hivatalos külszín fenntartásával és az egyházi formalizmus ápolásánál, ott a zsinati törvény 171. §-a és mégis megtörténik az a baleset, hogy a megbízó levél a leglényegesebb kellékek hiányával ékeskedik .... Ilyen és hasonló esetekből megállapíthatjuk azt a tanulságot, hogy nemcsak mindig törvényt fcellene revideálni. Némely szegény törvény és paragrafus teljesen ártatlan abban, hogy mikor alkalmazzák, a legelemibb tévedések esnek meg az alkalmazókon. Azért most. miután a törvényalkotás nagy feladatának zsinatunk, a szomorú viszonyok következtében,' meg nem felelhetett, valahogy talán azt kellene elérhető és megvalósítható célul kitűznünk magunk elé, hogy a meglevő zsinati törvényt kevesebb baklövéssel, az eddig sajnos, igen gyakori neinbánomság és hanyagság kiküszöbölésével hajtsuk végre és tartsuk meg. Ha ehhez még az evangéliumi érzület és lelkidet savát-borsát hozzáadjuk, akkor talán nem is jár egyházunk olyan rosszul. Általában, hogy a törvényhozás feladatával való foglalkozás kötelessége kikapcsolódott egy időre a közéletünket foglalkoztató kérdések közül, nem ártana, ha figyelmünk egyszer törvényeink, törvényes határozataink végrehajtásának a módozataira, arra a szellemre irányulna, amely közigazgatásunkat s a végrehajtó hatalmasságokat mozgatja. Ugyancsak a zsinaton hallottuk azt a tanulságos felszólalást, mely az evang. katonai lelkigondozás kérdését nem express-törvényhozási aktussal, hanem nagyobb közigazgatási mozgékonysággal, egyhazható657
