Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-07 / 41. szám
41. szám. belemer ülés teszi a gyermeki szeretetet oly megindítóvá és őszintévé. A serdülési korban fejlődik a szeretet (barátság). Előtérbe lép a művészet, tudomány szeretete. A férfi beilleszti a maga akaratát a dolgok láncolatába. Az öregkor boldogsága abból áll, hogy alkotásokra tekint vissza. Minél biztosabb s világosabb az én és viszonya közti egyensúly, annál magasabb a szeretet tökéletessége. Utolérhetetlen magasságban áll Jézus, kinek egész lelke a nehéz megpróbáltatás pillanataiban is, szeretet, nyugalom, boldogság, megelégedés. Az öntudat a legfőbb jót felismerve, azt önkényes tevékenysége számára célúi tűzi ki. Tökéletességünk képét akaratunk szabad elhatározással tartalommal telíti. A szeretet így az akarat szabadságát követeli; az akarat csakis a szeretet által lesz igazán szabaddá. A legfőbb szeretet csak ott lehetséges, ahol mindent a mi alkotásunknak tekintünk, melynek megakadása a mi megakadásunk, fejlődése a mi fejlődésünk. A szeretet megértése ezért az egyéniségek kölcsönös egymásba mélyedésén alapul. A szerető lények egymásba fonódása valóság, ezért a szeretett tárgy elvesztése valóságos kitépése szivünkből. A szeretet a teljes consolidatio, a gyűlölet a teljes dissi- patió. A kettő közé kerülnek a többi indulatok, mint a szeretet s gyűlölet küzdelme egymással. Az indulat bármely alakjában az ellenkező indulat csirája is rejlik, csakhogy megfordított erőviszonyban. Az énező e le nem szorított része a vágy és akarat csirája. E szabad részből indul ki a reactió, beleveti magát azon irányba, melyben a pótlékot találhatja. A vágy annál gyengébb, minél erősebb az indulat. Pl. a remény annál csekélyebb, minél erősebb az aggodalom. De aggodalomban is lehet még remény = vágy (a le nem szorított én-rész!) Akarata csak az embernek van. A vágyból akarás lesz, ha kihelyezem magamat a pótlék irányába, állítom a végrehajtó mozdulatokat s arra irányítom, amerre legbiztosabban célt érhetek. Az akarat öntudatos és szándékos állítás. Szeretet az öntét teljes megelégedése, akarat ennek állítása és igenlése. Ezért az akarat főcélja a szeretet s a szeretet eszközlője a szabad akarat. Az öntét előtt tehát 2 cél lebeg: szabadság és szeretet. Ezek Bőhm Károly azon gondolatai, melyeken értéktana nyugszik és amelyeket Bőhm saját szavaival ismertettünk. Az értéktana ép olyan érdekes s szintén hatalmas alkotás, de annak ismertetésére itt nem térünk ki, valamint a logikai érték tanára sem. Az utóbbiról szóló kötetet maga Bőhm már nem adhatta ki, de lelkes tanítványa Dr. Bartók György kolozsvári ref. theol. tanár, tette ezt a család megbízásából. Ezen V. kötetében lévő egy-két megjegyzésére akarok még rátérni, amelyek a theologiához és a metafizikához, ill. természetfilozófiához való viszonyát fejezik ki. A vallásról mondja, hogy „tartalmát nem eksztázissal, hanem egyszerű logikai munkával kell megragadni“. Igaza van, csakhogy ki kell egészíteni a véleményét azzal, hogy a transcendentális világ nem tekinthető logikátlannak s a transse. világ léte el nem tagadható. Az evolúció ellen írja a következő megjegyzését: „Az ember a legtökéletesebb lény“, s ezért szerinte az evolúció haladás a tökéletesség felé. „Ezen értékelési fokozat azonban sokkal positivebb, mint maga az evolúció“. Az átmenést magát... csak a figyelő elme teheti hozzá! Mindez igaz, csakhogy mindannak dacára nem tagadhatjuk Fléischmann módjára az evolúciót, a származást. Ha tagadjuk, akkor valóban csak kalandos elméleteket vehetünk fel a geológiai fokozatos fejlődésre való leletek megértésére. „Az élet formái nem is különböznek a „nem élet“ formáitól“ mondja Bőhm. Szerinte minden élet. E felfogás nem inonizmus Haeckel szellemében, sem materializmus. Ö mindenütt a szellem nyilvánulását látja. A mai tudományos felfogás kétségkívül bebizonyítja, hogy az életjelenségek teljesen másneműek, mint a „nem élet“ jelenségei, óriási, lényegbevágó különbségekről van szó, mindazonáltal Bőhm felfogása sokkal elfogadhatóbb, mint a materializmusé, Haeckel monizniusáé, vagy Paulsen felfogása az „Einleitung in die Philosophie“-ben. Az élet lényege az a „belső alkat“. Senki sem tudja megmagyarázni a formaválfajt, táplálkozást stb. Bőlime nézetével, amelyet a jelenségekkel szemben elfoglal, valóban csak a spiritualizmust támogatja. „Amig a birka csak látási és íz-adatokat vesz észre, addig az ember „tárgyat lát.... Ezen új vonás az Énből ered“. E megjegyzés nagyon találó, mert itt van az emberi s állati lélek közti különbség. A jelentő esetleg már a magasabb Én tulajdonsága. A gondolkodás és a projekció, a lélek tulajdonsága, az állatnál is megvan. Az „Ész“ már magasabb, csak emberi, „szellemi“ tevékenység. Bőhm lélektani tételei minden alapállásponttal összeegyeztethetők. Ó ezeket az Énből, a szellemből vezeti le s hogy ezt hogyan valljuk, nem a lényeges. A lényeges, hogy valljuk. Bőhm következő mondása is vallja, hogy az ember más, mint az állat: „önértéke absolut értelemben csak az embernek van. Mert csak benne jut a legmagasabb gondolat a maga öntudatára. Minden egyéb értelmi alkatot csak aszerint s oly fokban illeti meg az önérték, amennyiben az emberhez hasonló“. A theologiára vonatkozólag még a következő megjegyzését akarjuk tárgyalni. Amidőn a magyarázó értékről sz'l, mondja Bőhm: „Azon gondolat, mely a legtöbb componensből alakult ki (még pedig közvetlenül ismeretes alkotó tényezőkből), bírna a legnagyobb magyarázó erővel.... Ilyen volna ... az Isten vagy absolutum gondolata, ha annak mélyeit valaki megérthetné. ... Az Istent a világból próbáljuk megérteni, nem a világot az Istenből. A theologiának ennélfogva semmi magyarázó ereje nincsen“. Igaza van, hogy amint a pozitivizmus mondja — természeti jelenség csak természeti jelenséggel magyarázható meg, de ez persze a transseendentális, a szellemi létet s az Isten létét nem zárja ki. — Még csak Böhm metafizikájára akarunk nehány szót megjegyezni. Azt mondja: „Az Én egészünk, a végtelen szellemnek egy életcsomója . . . Énünk egy világcsomó, mely a Nagy Lélek funkcióinak szövetéből áll“. Bőhm tiltakozik minden metafizika ellen s e szavakban ő is metafizikus. Szerény nézetünk szerint e felfogás majdnem mysztika. Mi Kanttal tartunk. E szerint a kívülünk levő világ hat reánk s ez anyagi világ, bár igaz, hogy az a nézet, hogy minden 645- --------------------------------644
