Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-23 / 39. szám
39. szám. ben, az indítja meg a mozgató ösztönt. Az éltető ösztön az öntudaton s jelentésen át az érzékit ingerli s innen történik a mozdulatok intézése. (A zsákmány meglesése, csalogatás, védelemnél: futás, befuródás, lakások építése, nemi ösztönnél: udvarlás, tánc, éneklés, ölelés.) A kapcsolás ösztönszerű helyességétől függ az állat élete. Embernél is. A lelki betegségeknél a kapcsolatok lazulnak meg, a lelki nagyság jele pedig az átfogó pillantás s rendszeres gondolkodás. A hiány és pótlék váltakozásának szükségessége az ösztön önszabályozása pl.: fáradtság — pihenés — tétlenség — mozdulat. A pótlék a hiányban benne rejlik, mint a hiány ellenképe, mihelyt a hiány jelentése világos lett pl. az éltető ösztönnél, a hiány által felzaklatott öntudat mozdulatokkal könnyít magán, mint az ázalék mindent lenyel, mi útjába kerül, ámde mihelyt gondolkodás utján a hiány jelentését felismerte, a pótlék is világossá lett. A képkapcsolat mélyeiben az ösztön dynamikája lappang. Az érzéki ösztön teleológiai jelentése az öntét szervezetében: a valóság kialakítása, azért: valósitó ösztön. Ösztöni kapcsolatok az összhangok is; az egy ösztön adatai elsősorban egymáshoz kapcsolódnak. Kevéssé ismeretes az érzéki ösztönök terén előforduló ellentét. Hogy az ellentétet létesítő chemiai elváltozás miben áll, arról képünk nincsen, de az ellentét azért keletkezik, mert tagjai egymást a való- sulásban gátolják (édes-savanyu). Emellett szól pl. az a tény, hogy fehér és fekete gyorsan forgó korongon szürkévé folyik össze. (Folytatjuk.) .' 1. " t ..... ■ * 11 ■ ■ ■ ■ ■ 1 * • D euterojesajás. (Jes. 40 - 55.) Fordította Hornyánszky Aladár. II. Hálaének az üdvért. 10 Új dalt dalolni Jahvénak, tel! dicséretét a földhatárról, zúgjon a tenger és mi benne, a tengerpartok és lakóik; 11 hangos legyen a puszta s népe, az udvarok, Kedar tanyái, ujjongjanak szirtek lakói kurjantva fenn a hegytetőkről; 18 hódoljanak tisztelve Jahvét, hírét a partokon jelentsék! 13 Leventeként vonul ki Jahve, mint harcosember tettre buzdít, kiáltást hallat és rikoltoz és ellenit küzdésre hívja. A fordulat. 14 Rég hallgatok, csendben visszatartom magam: mint a szülő asszony sikoltok, lihegek s levegőért kapok. 15 Aszályt küldök halmokra s hegyekre s minden fűvüket elszáritom, folyókat teszek szigetekké és mocsarakat kiszárítok; 10 és engedek vakokat járni oly úton, amit nem ismernek, ismeretlen ösvényeken fogom vezetgetni őket, homály fénynyé lesz előttöks hepehupás sírna földdé: mindezeket megcselekszem s el nem hagyom. 17 Meghátrálnak s csúffá válnak, kik a bálványokban bíznak, kik szólnak az öntött képhez: ti vagytok az isteneink! A süket ás vak Izráel sorsa. Süketek, halljatok, s vakok, hogy lássatok, tekintsetek széjjel! ,w Ugyan ki vak, ha nem szolgám? süket, miként megbízottam, kit elküldök? ki vak, mint a megfizetett, süket Jahve szolgájaként? 80 Sokat látott s meg nem őrzé, füle nyitva s még se hallja. 81 Úgy akarta Jahve az ő hűségéért, hogy a tórát nagygyá tegye és dicsővé. 88 S megrablott, kifosztott nép most, fogvatartva a lyukakban mindannyian, s fogházakban rejtőzködve; zsákmánynyá lón menthetetlen, prédává és ki sem mondta: add csak vissza! 88 Ki érti ezt közületek, figyel, hogy a jövőre is megjegyezze? 84 Ki adta át Jákobot, hogy fosztogassák, s Izráelt a zsákmánylóknak? Nemde Jahve, kit vétkünkkel megbántottunk, s vonakodtak útján járni s nem hallgattak tórájára? 85 S rájok önté dühe mérgét s harc erejét s lobogott az köröskörül s meg nem érté, beléje is kapott a láng s fel se vette. Izráel megváltása. 43 » De most ekkép beszél Jahve, ki teremtett, Jákob, téged, és Izráel, formált téged: ne félj, mert én megváltalak, a neveden szólítalak, enyém vagy te! 8 Hogyha vízen mész keresztül, veled vagyok, ha folyókon, azok téged el nem fednek, ha tűzbe mész, meg nem gyulladsz és a lángok meg nem kapnak, 3 mert én Jahve, te Istened, Izráelnek Szentje vagyok szabadítod, aki adom váltságodul Egyptomot, Kúst és Szábát tehelyetted: 4 mert értékes vagy szememben, sokra tartott s én szeretlek, országokat adok érted s nemzeteket élted helyett. 613 612
