Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-23 / 39. szám
39. szám. Ne félj, mert én veled vagyok, napkeltéről visszahozom gyermekidet s napnyugtáról Összegyűjtlek; éjszak felé szólok: add ki! és dél felé: ne tartsd vissza! hozd el az én fiaimat messze tájról s lányaimat a világnak határáról, mindazokat, kik nevemről neveztetnek, kiket nekem dicsőségül teremtettem, formáltam és készítettem. Izrael Jahve tanúja. Ide a néppel, mely vak, ámde szeme mégis csak van néki, és a süketekkel, kiknek füle vagyon. Mind a pogányok egybeseregelve s a nemzetek összegyűlve: ki hirdeti közöttük ezt? s az előzőt hadd jelentsék meg minékünk, adják elő igazoló tanúikat, kik azt hallva ekkép szólnak: igaz, úgy van! Ti vagytok az én tanúim, mondja Jahve, s szolgám, akit választottam, hogy tudjátok és énnekem elhigyjétek s belássátok, hogy az vagyok: énelőttem Istenség nem formálódott és utánam szintén nem lesz. Én, én vagyok Jahve s rajtam kívül nincsen szabadító, én közöltem s megmentettem s jelentettem s idegen nem volt közietek — ti vagytok az én tanúim, mondja Jahve. Én azonban Isten vagyok ősidőktől s jövőre is csak az vagyok, hatalmamból ki se ment meg s ha cselekszem, ki tehetné hiúvá azt? A csodás szabaditás. így szól Jahve, megváltótok, Izráel Szentje: értetek Bábelbe küldök és leverem záratokat és a kaldok — jajgatás lesz újongásuk — én Jahve, a ti Szentetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Ekkép szól Jahve, ki útat adott tengerárban, ösvényt a rengeteg vizekben, székért s lovat ki felvonúltatott, sereget s harcost, együtt hevertek, fel nem álltak, végsőt pislogtak, mint a mécses kialudtak: 18 ne gondoljatok többé a múltra, s a régiekkel mit törődtök? 19 Hisz én most új dolgot csinálok, máris fakad — hát nem tudjátok ? utat teszek a pusztaságba, a sivatagba dús folyókat; 20 tisztelni fog majd a vadállat, a struccmadár és a sakálok, vizet hogy adtam a pusztába, a sivatagba dús folyókat, itatni választotta népem. 21 A nép, amelyet formáltam magamnak, hirdesse aztán dicsőségem! Az érdemellen Izráel. 22 De nem engem hivtál, Jákob, s nem fáradtál, Izráel, miattam. 23 Nem hoztál nékem juháldozatokat, véráldozattal nem tiszteltél; nem terheltelek ajándékkal s nem fárasztottalak tömjénnel; 24 nem vettél nékem pénzért nádat és áldozatid zsírjával meg nem itattál: csak terheltél vétkeiddel s bűneiddel fárasztottál. 25 Én, én vagyok, ki letörlöm vétkeidet enmagamért s bűneidre nem gondolok. 26 Emlékeztess, tartsunk együtt ítélkezést, te sorolj fel, hogy nyertes légy. 27 Első ősöd vétkezett már s tolmácsaid elpártoltak, 28 ezért kellett szent főnökid meggyaláznom Jákobot átokra adnom, Izráelt meg ócsárlásra. Jahve áldása Izraelen. 44 1 Es most halld csak, szolgám Jákob s Izráel, kit választottam, 2 így szól Jahve, ki teremtett és formált az anyaméhtől, megsegített: ne ijedezz, szolgám Jákob s Jesurun, kit választottam, 3 mert én vizet öntök ki a szomjas földre és folyókat a szárazra, kiöntöm a szellememet utódidra s áldásomat hajtásidra, 4 s fakadnak mint víz közt a fű, mint füzek dús patakoknál. 5 Ez így szól: Jahveé vagyok, azt Jákob nevéről hívják, amaz ráírja kezére, hogy „Jahvéé“ s mellékneve Izráel lesz. Jahve az egyetlen Isten. 6 így szól Jahve, Izráel királya és megváltója, Jahve Cebaót: én vagyok az első, én a legutolsó, rajtam kívül nincsen Isten.
