Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-23 / 39. szám
39. szám. végkészülék között halad el, ámde megállapodása bizonytalan; az a határ, melyben megállapodik, az ösztön vetületisikjci. Ahol saját magát fejti ki, a fősík, miután azonban minden ösztön a vele kapcsolatosakra is hat—kül. az éltető s mozgató ösztön a többivel is folytonos összeköttetésben áll — átsugárzási síkot is kell megkülönböztetnünk. A jelentő ösztönnek pl. a mozgató ösztönre való átsugárzása különösen a beszédnél észlelhető. Az Én, az öntudat átsugárzási síkjai minden ösztönre terjednek, u. is értesül minden változásról, amely az ösztönökben előáll. Miután az öntét tevékenységének összes eredménye az önfenntartás, öntudatos célja is csak ez: az én és nem-én (az öntét e kettő egysége) önfenntartása. Az öntét első önfenntartási ténye az én — nem-én szétválása, további ténye a nem-én különödése. Az ösztönök tevékenysége célját a kiengedésben, a sikeres projekcióban látja. Az öntudat, mint az én — én egysége saját azonosságát őrzi meg elsősorban e folyamatban. Ezen önállítás — az ösztönök sikertelen vergődése vagy diadalmas kifejlése az öntudatnak is megadja a színezetét öröm és fájdalom, élv és kín formájában. Az öntudat kielégszik a funkciók, ösztönök kiengedésével, ami egyúttal egyiivé- tartozásukat is bizonyítja. Az ösztön nyilvánulása, mikép az öntudat előtt megjelenik, a kép. A kép az ösztön részszerű nyilvánulása, mert nem abstrakt egészében, hanem konkrét alakjában történik ez. A képek alapját az önálló jelentésű ösztönben kell keresni, miután a képek egymásra vissza nem vezethetők. Az ösztön elváltozása az öntudatig hatol, a képben az ösztön s öntudat reakciói egyesülnek, ezért a kép már az alany és tárgy egysége. Puszta kép az ösztön azon változása, mely az öntudatban közvetlenül fellép. Ilyen pl. az éhség. Átvitt kép pl. az ennek megfelelő gyomorállapot, ez az ösztönt úgy állítja az öntudat elé, amint más ösztön képeiben tükröződik. A mozgató ösztön puszta képei pl. fáradtság, izomérzet. A látás az egyetemes képalkotó ösztön, mert az érzékek tevékenysége mindig szemléleti alakhoz köthető. A képező ösztönökhöz tartozik a jelentő ösztön is. Azt mondják a jelentés vagy fogalom érzéki adatok átalakulása, de a veres színből pl. a szín fogalma le nem csapódhatik, ha nincs benne. Az öntudatnak tartalma egyszerű: én = én; ebből sem lehet a fogalmakat kihozni. A látást a színektől elvonatkozva is gondolhatjuk; a látás jelentése más, mint a kék vagy zöld szín, ibolya stb. Az öntudatra nézve azonban minőségileg önálló tartalommal lép fel s ezért kell olyan ösztönnek lenni, amely az érzéki adatokat leszűrve ily tisztult alakban állítja az öntudat elé. A jelentő ösztön ez, amelynek székhelye az agykéreg sejtjei. A jelentés elsősorban általános kép. A jelentés nemtudatos reakció, öntudatos jelentését az öntét fogja fel. Ez a megismerés székhelye. Az édes-édes, zöld-zöld = az érzékek adata édes — íz, zöld — szín = a jelentés, a megismerés adatai. Ezen ismerés sokkal mélyebb tevékenység mint az érzékelés, ennélfogva intuitiónak is nevezhetjük. A jelentő ösztön a jelentések tagolt egysége. Minden jelentés magamagát fogja fel azáltal, hogy a maga reakcióját újra felölő fogadja, miáltal tárgy s alany összeesik. így van az öntét jelentő ösztönében az öntét egész kivonata. A szókép a jelentés által a beszéd ösztönében előhozott változás. A képek tehát az öntét életnyilvánulásai. Céljuk: az öntét megtartása, azaz kifejlése az által, ami benne nemtudatosan rejlik, hogy az rá nézve, mint öntudatra nézve is, megvalósuljon. Az öntudatra minden kép inger. Ezen támadó s az én között a viszony okviszony. Az inger az ösztön tevékenysége, számára okot vagy más ingert a kerületi végkészüléken túl is keresünk. Ezt nevezi az öntudat külső világnak. A külső tárgy ugyanaz, ami annak öntudat előtti képe: az öntét projekciója az érzékek vetületi síkjába. Ugyanazon kép felfogásával néha erősebb, néha gyengébb megfeszítés érzete is jár, ami az öntudat számlájára jegyzendő. Az öntét élete az ösztönök egymásra hatásában fejlik ki. Az öntét s a résztétek között célszerű vonatkozások vannak. Minden ösztöni változás a többire is változással van. Az éltető ösztön vetületi síkja pl. minden egyéb ösztön mellett van. A mozgató ösztön is az izomzat elterjedése révén. Az érzéki ösztönök végkészülékeiben az éltető s mozgató ösztön anyagát találjuk. E vonatkozások értelmét leginkább a physio- lógiai magyarázat adja meg. A vér végigfut az egész testen s minden szerv ezen áramból annyit vesz fel, amennyi neki restituciójához szükséges. Bőhm e felfogással elitéli a spiritualizmust, amely testet, lelket, szellemet különböztet meg. Mi nem látunk nehézséget abban, ha a spirituális felfogást Bőhm nézeteivel összhangba hozzuk. Az ő vizsgálódásai a lélek tevékenységének elemzése, lényegét a maga valóságában;egységes felfogása dacára, (amelyről szó volt), nem tudja megoldani. Egyik tünemény átterjedését a másikba szemléletiig felmutatni nem vagyunk képesek. Ámde e tovahaladás csak egynek két momentuma. Ahol pedig az ingerlés egyik ösztönből a másikba átcsap, van az átterjedési sík. Az ösztönök élete' a hiány és kielégedés (önfenntartás) formájában folyik le. Az ösztön a kötöttségét mozdulattal szünteti meg. Az állat életében az éltető ösztön játssza a főszerepet. Ez és pótló mozdulatán belül történik az állat minden más ösztöni nyilvánulása. Az ösztönök e határpontok közötti haladása a nagy körforgás. A hiány és mozdulat közé új momentum is illeszkedik, a tárgy képe, amely mozdulatokat idéz elő, ámde, ha az állat nem éhes, ezen mozdulat megakad s megalakul a viszony kép s öntudat között = a kisebb körfogds. Minden kapcsolás: kötés, hiány, oldás, pótlék vagy segítő. A táplálkozás és a kenyérszerző mozdulat — a nagy körforgás — közé illeszkedik a jelentő ösztön, az öntudat s az érzékek sorozata s itt zajlanak le öntudatos életünk főharcai, létünk ezáltal lesz emberi létté. A hiány az ösztönben keletkezik pl. a szem és egyéb érzékek kimerülése vagy az ösztön tétlensége által pl. a sötétben vágyunk napfényre. A pótlás egyszerű, ha az ösztön sajátjából pótolja a hiányt pl.: a vér odaáramlása a sértett pont felé, gyuladások stb. Ha az ösztön hiányát más ösztön pótolja = a foglalt segítők körfolyama. Pl. az állat éhes, benne az étel képe keletkezik a jelentő ösztönöli
