Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-26 / 35. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illett* közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FŐMŰNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. A rozsnyói árvaház. Ki tudja, mennyi gondozásra, ellátásra szoruló evang. árva van ma Magyarországon, ki tudja, mennyi ezekből az evangélikus, akiknek megtartása evang. egyházunknak is feladata és kötelessége?! Mindenfelé árvaház- tervekkel foglalkoznak. Egyházak, egyházmegyék gyűjtik a pénzt, készítik a terveket, közben pedig meglévő árvaházaink a legsúlyosabb anyagi gondokkal küzdenek és egyáltalán nem néznek rózsás jövőnek elébe. A rettenetes drágaság ezeket az.amúgy sem bőségesen ellátott és tartalékokkal nem bíró — sót ellenkezőleg teljesítőképességük végső határig igénybe vett — intézeteket különösen nyomja. Mekkora teher ez reájuk, arra nézve szomorúan beszédes példa a rozsnyói árvaház, melynek felügyelő bizottsága a tiszakerületi püspökkel egyetértőleg kénytelen volt arra az álláspontra helyezkedni, hogy a negyven növendék számára is elegendő intézetbe a jövőben még húszat sem vehet fel, ha a drágaság ilyen marad, mint most. Ezt az állásfoglalást a szükség kényszerítette ki az illetékesekből. Nem tudjuk, milyenek másutt a viszonyok, azonban alighanem a rozsnyóiakhoz hasonlók. Azért szükségesnek tartjuk, hogy erre a tünetre felhívjuk az érdekeltek és az illetékesek figyelmét. Vegyék figyelembe ezeket a szomorú és aggodalmat keltő tényeket s gondoljanak másfelől arra, hogy mennyi terv, mennyi szándék, mennyi gründolás lóg a mi evangéliumi egyházunk levegőjében. Kombinálják össze ezt a két tényt s a háború rémes realitásával számolva, az általa teremtett helyzetek komoly mérlegelésével adják ki már végre a jelszót, hogy ne kergessünk délibábokat, ne tervezgessünk és ne gründoljunk, mert most nem vesszőparipákon való nyargalásra és széthúzásra való idő van, hanem az erők egyesítése, meglevő intézményeink megtartása a legfontosabb és a legégetőbb szükség. Szeretnők belesírni és belekönyörögni egyházunk köztudatába ezt a kérdést. Szeretnők megmutatni nekik azokat az árvákat, akiknek ki kellett maradniok az árvaházból, azt a kétségbeesést és tanácstalanságot, ami elfog egy olyan csemetét, aki puha, meleg fészekben tudta magát s abból egyszerre a földre zuhan.... Mellettük ott látjuk, azokat az apátlan-anyátlanokat akik Összekulcsolt kezekkel kérnek a társadalomtól szeretetet, hajlékot, egy falat mindennapi kenyeret.... Árváinkkal szemben kettős kötelességteljesítés súlya nehezedik reánk. Helyet kell az újaknak is teremtenünk, de nem szabad kitaszítanunk azokat sem, akiknek eddig pártjukat fogtuk. A kérdés az, hogy ezt a kettős feladatot hogyan tudjuk jobb eredménynyel megoldani? Ügy-e, hogyha meglévő árvaházainkat elsorvadni hagyjuk s helyettük egészen újakat építünk, vagy hogyha a meglévőket megtartjuk és fejlesztjük és csak a rendelkezésünkre álló erőkhöz képest vállalkozunk új intézmények létrehozására. A mi véleményünk az, hogy az utóbbi mód helyesebb, emberségesebb, olcsóbb és inkább erőnkhöz mért. Azért e helyen nyilvánosan felkérjük azokat, akiket akár az isteni gondviselés, akár egyes egyházi testületeink többsége állított egyházunk élére, hogy ezzel a kérdéssel elvi és gyakorlati szempontból a legkomolyabban gondolkozzanak. Evangéliumi egyházunk tagjainak szuny- nyadó energiáit úgy ébresszék fel és úgy irányítsák, hogy abból egyházunknak minden téren haszna és előmenetele legyen. Ne hagyják elpusztulni és tönkremenni régi, áldásosán működő intézményeinket szalmatűzszerű újért való hevülésből vagy azért, hogy meglévő erőinkkel félig kész és talán soha be nem tetőzhető alkotások szegeletkő letételénél ott fungálhassanak. A reformáció négyszázados jubileuma áldás és vedelem lehet ránk nézve. Áldás lesz, ha a mostani nehéz időkben csak azt is meg tudjuk tartani, amink van. Ellenben veszedelemmé nőheti ki magát, hogyha meglévő koronáinkat elvesztegetjük, hogy újakat és szebben csillogókat szerezzünk, amelyekre ugyanaz az érték van rájuk Írva, de mégse a régi nemes fémből valók! A rozsnyói árvaház esete ejtse gondolkozóba a vezetőket és a tervezgetőket egyaránt. Ezt az esetet ne intézzék el kézlegyintéssel, vagy egyéb bokros teen545 VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. AUGUSZTUS 26. 35. SZÁM TARTALOM: Szimonidesz Lajos: A rozsnyói árvaház. Unczényi Iaijos: A reformáció dogmatikai jelentősége. Szemle. — Különféle. — Hirdetések Helyzetrajz.
