Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-26 / 35. szám
35. szám. dőikre való hivatkozással, hanem gondoljanak arra az Úrra, akinek nevében szolgálunk s aki épen ezeknek a kicsinyeknek a sorsát kötötte a szívünkre. Ha van egyházunknak, mint intézménynek szíve, akkor nem engedi, hogy meglévő árvaházaink a növekvő drágaság miatt egymásután redukálják árváik számát. Ma húsz árva van a rozsnyói árvaházban, holnap elküldenek kettőt... azután megint egyet.... Nem borzasztó ez ?! Kérjük és várjuk, hogy a hivatalos egyház meglévő árvaházaink sorsával, azok okszerű kihasználásával és fejlesztésével foglalkozni fog. és olyan irányelveket tűz ki egyházunk áldozatkészsége elé, amelyek a meglévő intézmények sorsának a biztosítását elsőrendű feladatnak fogják minősíteni. Emellett kérjük egyházainkat, híveinket, mindazokat, akikhez e sorok eljutnak, hogy a rozsnyói árvaház e szomorú összegubbaszkodása láttára gondoljanak saját nagy és súlyos gondjaik közepette is árvaházainkra. Rozsnyó, Torzsa, Győr, Pozsony, a budapesti protestáns árvaház — mind nehéz napokat él át és ahelyett, hogy jobban kitárná kapuit, zárva kénytelen őket tartani az árvák bekéredzkedő tömege előtt. Az aratás után vagyunk. Itt-ott már aratási hála ünnepeket tartanak. A szív buzgó hálája szavakon kívül tettekben is megnyilvánulhat. Aki áldozni tud és áldozni kész, gondoljon árvaházainkra. Egy kisebb- vagy nagyobb postacsomag eleség hiánya az éléskamrán meg sem látszik, árvaházaink számára azonban annyit jelent, hogy egyik vagy másik árvájukat nehány nappal később lesznek kénytelenek e gonosz világba kitaszítani.... Szlmonidesz Lajos. A reformáció dogmatikai jelentősége. Irta: Linczényi Lajos. II. Idézem Dr. Szlávik Mátyást: Megismerve Luther a tévedéseket pozitive hangsúlyozza az egyház tekintélyének római elvével szemben a tiszta isteni Ige egyedüli tekintélyét s a külső mágikus üdv közvetítésének mechanizmusával szemben pedig az isteni kegyelemben vetett hit általi megigazulást. Kiemeli egyrészt a vallásos egyénnek s a Krisztusban való erkölcsi közösségnek autonómiáját az egyházi tekintélyek heteronomiájával szemben, másrészt a személyes üdv elsajátításnak mélységét és bensőségét az egyházi üdv közlés gépiességével szemben. Luther vallása minden ízében evangéliumi vallás, mivel benne az evangélium, a kezdő, a köz- és célpont. E vallásban a hitnek tartalma és bensősége a kijelentés és az egyes ember személyes vallásos tudata, tehát a vallásnak objektiv és szubjektív tényezője egymást teljesen áthatva egymással egyesülnek, mely egyesülés a protestantizmus három elvében talál kifejezésre és pedig a meg- igazulás az irás és az egyház elvében“. Lássuk hát a megigazulás elvét a katholikus üdvelsajátítás ferde felfogásával szemben. A katholikus egyház üdvelsajátítási tana a terrores constientiae állapotával végződik, mig a megigazulás tana ezzel kezdődik, mert ép’ abból a rettenetes bizonytalanságból fejlődött a reformáció, a melyben a katholikus egyház üdvét kereső s utána hiába epedő 546 erfurti barátot hagyta mindaddig, míg megtudta, hogy hit által igazul meg és pedig a kegyelmes Istenben s annak egyszülött Fiában vetett hit által, ki bűneinkért feláldozta magát. Megtudta és pedig személyes tapasztalata útján, mely nélkül a reformátorok lehetetlennek tartották az igazság megismerését s épen ebben van a reformáció főelvének, a hit által való megigazulás tanának a nagy jelentősége. Római katholikus felfogás szerint az üdv elérésének egyedüli útja az üdvöt közvetítő egyház, ez az az állomás, melyen keresztül a hívő üdvéhez érhet. De ezzel aztán az egyház a szent szakramentumok kegyelmi ajándékainak is egyedüli birtokosa lett, miután a szakramentumok közük velünk a Megváltó által kiérdemelt kegyelmi ajándékokat. Ezeknek közlése állítólag az apostolok révén az egyház tiszte lett s így a látható egyház eme közvetve istentől nyert erejének kikerülésével üdvét senki el nem nyerheti. A hivatalos egyház e képtelen képessége ellen lépett fel a reformáció hit által való megigazulás tanával. Megengedi, hogy az egyház a szakramentu- mokat kezelje, hogy megkövetelje hívei részéről ezeknek az általa előírt módon való végrehajtását, de hogy az ember helyett egy intézmény hihessen, azt kereken tagadja. A hit a legszubjektivebb valami s csak úgy van értelme, ha a hit személyes hit; ilyennek kell annak lennie, már csak azért is, mert a lelkiismeretből indul ki, a lelkiismeret pedig kizárólag személyes természetű. Idegen lelkiismeret csak nem helyettesítheti az enyémet, nem szolgálhat tetteimben zsinórmértékül ? A protestantizmus az élő istenben vetett hitet követeli, azaz azt, hogy a hívő az igazság utján személyes tapasztalata révén legyen hívővé. Mert ugyanaz a lelkiismeret, mely nem engedi az embert addig pihenni, míg az igazságot meg nem ismerte, ugyanaz sarkalja tovább, hogy a megismert igazságban bízzék, neki éljen és szolgáljon. Ez a megkövetelt személyes közreműködés igaz ugyan, hogy jóval nehezebb dolog, mint üdvünket valakinek közvetítése utján elnyerni, mert nehezebb saját erkölcsi felelőségünkre, Isten által kijelölt utón hitünket erősen megpróbáló, lelki küzdelmeket előidéző magunkba szállás s megtérés utján bizonyosodni meg Isten kegyelméről, mint azt jól-, 'rosszul fizetett áron megszerezni. Az előbbi ama szűk, rögös út, mely az örök üdvre, az utóbbi- ama kényelmes, rózsás ut, mely a bizonytalanságba vezet bennünket. Míg az utóbbi utón járunk, míg a köztünk és Isten között megkövetelt személyes viszony személytelen oly módon, hogy az ember és Isten közé egy harmadik tökéletlen faktor lép, mindaddig helytelen erkölcsi viszonyunk helyre állításáról szó nem lehet. Mily keveset ér az a vigasz, az az Ígért béke, megnyugvás, ha a helyett, hogy Istent, kegyelmének és lelkének erejét személyesen feltaláltam volna magamban, a helyett, hogy Isten tudata, élő tudata volna bensőmnek, az egyház közvetítő szelleme lakik ott s jótállásával ajándékoz meg. Minél elevenebb bennem a lelkiismeret, annál kevésbbé fog az kizárólagos emberi, biztosságot nem nyújtó jótállással megelégedni, annál inkább fog Istennel közvetlen élet- közösségre, üdvének személyes tapasztalatára vágyni s törekedni. 547
