Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-05 / 32. szám
32. szám. nagy földijéhez hasonló sikert kívánhatunk, ha jobb kalendáriumot tud csinálni, mint amilyet most használunk! kese azt akarja, hogy az évek és a hónapok mindig egy és ugyanazon napra essenek. Ezt a célt úgy éri el, hogy az évet következőkép osztja be: Minden év kezdődik január 1-évcl, mely vasárnapra esik. Az év be van osztva négy negyedre. Minden negyed 91 napból áll. Minden negyed első hónapja 31 napos. Második és harmadik hónapja pedig 30 napos. Eszerint: január 31, február 29, március 3Q, április 31, május 30, június 30, július 31, augusztus 30. szeptember 30, október 31, november 30, deeember 30 napos. Január, április, július és október 1-én mindig vasárnapra e ik. Február, május, augusztus és november (minden évnegyed második hónapja) szerdával, március, június, szeptember és december (az évnegyedek 3. hónapja) állandóan péntekkel kezdődik. Az új kalendáriumban tehát például február 17-e évről-évre mindig szombatra, augusztus 18-a pedig mindig vasárnapra esnék. Ez a Rese-féle esztendő azonban eddig csak 364 napos. A hátralevő 365. napot Rese december 30-a és január 1-e között helyezi el. Egyszerűen szilveszter napnak nevezi és vasárnap rangjára emeli. Ez a nap azonban nem számit a hét napjai közé. Utána január 1-e mindig vasárnap. Ebben a kalendáriumban virágvasárnap mindig április 1 -re, húsvétvasárnap április 8-ra, Krisztus mennybemenetele május 16-ra (csütörtök), pünkösd május 26-ra, karácsonyeste vasárnapra, karácsony I. és 2. napja pedig hétfő-keddre esnék. Minden szökő évben be kellene -iktatni egy szökő napot, amelyet megint csak nem számítanának a két napjai közé, hanem egyszerűen szökőnapnak neveznének. A konzervatívok ezt február 31-éré tehetnék. Rese ajánlja, hogy a szökőnap pünkösd harmadik napjául, vagy pedig ^z év középső napjául (június 30. és július 1 közé) tolassék be. Annak a megállapítása, hogy mely napra milyen szentnek a neve essék stb. nem okozna különös nehézséget. — Az új naptár behozatalára különösen alkalmas volna az 1917. év, mert ez vasárnappal kezdődik. Február 28-áig semmi változás nem volna a régi és az új kalendárium között. Rese még a kalendáriumcsinálók anyagi szempontjaira is figyelemmel volt és biztosítja őket, hogy ez az állandó kalendárium először olcsóbban állítható össze, másodszor mindig kelendő lesz, amig csak az emberek lusták lesznek a fejükben tartani, hogy „milyen nap is van ma“. Mivel nem valószínű, hogy az új naptárát az emberek könyv nélkül megtanulnák nem kell félni attól, hogy ezentúl kalendárium nélkül meglesznek! — Rese annyira komolyan veszi reformnaptárát, hogy azt valamennyi .német minisztériumnak és képviselőnek megküldötte bevezetés végett. Tagadhatatlanul okos és életre való gondolat a kalendárium szövevényeinek ez a kibogozása. Ha lenne belőle valami, azt örömmel üdvözölhetnők. Ez azonban nem valószínű. Úgy néz ki ma a világ, hogy teljesen az ésszerűség és a belátás alapjára akar helyezkedni ?! ... De még ha így volna, akkor is sírni lehetne azon, hogy a kalendáriumnál és a nyári időnél kezdik a reformot, holott mennyi, de mennyi szükségesebb megreformálni való volna! ... 504 Az egyetemes püspöki állás kérdése az egyházi sajtóban újra kíséri. Egyszer már elejtettük, száz érvvel agyonütöttük ezt a tervet. Ez azonban nem akadálya annak, hogy most újra ne üdvözölhessük. Szerencsétlen és felesleges ideáknak elpusztíthatatlan életerejük szokott lenni. Hozzá a mi közvéleményünk amúgy is nagyon felejt. Fel lehet hát ezt az unalomig letárgyalt kérdési újra tálalni neki. Tiz esztendő elég nagy idő. Előszedhetjük megint regi berozsdásodott érveinket s hadakozhatunk újra afelett, vájjon boldogabb lesz-e az evangélikus egyház úgy, ha a négy meglévő püspök tetejébe egy ötödiket ültetünk, akinek nem lesz egyéb dolga, m ni az egyetemes felügyelőt határozatok végrehajtásában és minisztériumi előszobázásokban támogatni. Ez. az ismételten felmelegitelt eszme már kezd határozottan unalmas lenni. A mi egyházunk boldogulása ugyanis nem a szervezet kérdésétől függ. Mindenféle szervezeti reform merő haszontalanság és kárba veszett fáradság, ha régi és új állásokba nem tudunk megfelelő embereket állítani. Egyházunk hanyatlásának és stagnálásának az eredete arra vezethető vissza, hogy jelenleg majdnem teljesen híjával vagyunk a vezetésre termelt és eredményes működést kifejteni tudó embereknek! Ez részben eredendő bűn, amennyiben az egyház rendelkezésére álló lelkészi és világi anyag nem teljesen megfelelő, másrészt azonban a magunk hibája, mert igen gyakran nem az egyház érdekét és az egyéni rátermettséget nézzük a választásoknál... Merő lájézozallanságból. egymás nem ismerése miatt szinte képtelenek vagyunk embreinkel a nekik megfelelő pozíciókba helyezni, képességeiket, munkabírásukat egyházunk érdekében kihasználni. így azután méltán megérdemeljük azt a sokszor bizony nyomorúságos sorsol, amelyben rés'.ünk van! Ezen egy állás szervezése nem segit. Hiába nevezzük az állás betöltőjét konvenli előadónak, egyetemes püspöknek, vagy luteránus pápának! Mindenhova emberei: kellenek! Meg vagyunk győződve, hogy más emberek a mostani keletek közölt is többel tudnának tenni. Tehát nem a mi ideális szervezetünkben van a hiba, hanem valahol másutt. Azoklól, akik a gyógyításra vállalkoznak, mindenek előtt pontos diagnózist kérünk. Régi tervek újra való fellálalását, vagy más egyházak intézményeinek hozzánk való álplánlálását jobb ha hagyjuk. A mi bajunkat egy egyetemes egyházi iroda felállítása, vagy egy új püspök aligha gyógyítja meg... A vallásos érzék felköllésére irányuló kalholikus törekvések megérdemlik, hogy lehetőleg behatóan foglalkozzunk velük, vagy legalább is figyelemmel ktsérjük őket. Egy pár év múlva úgy lehet ennek a propagandának a gyümölcseivel fogunk találkozni, oktalanság volna, hogyha ezt a mozgalmat mustármag formájában megismerni nem törekednénk. A megújhodás eszköze a „harmadik rend". A ferencrendi és dominikánus barátok és apácák mellett olt áll már régtől fogva éz a harmadik rend, melynek tagjai „a világban“ maradnak, azonban lelkileg teljesen a rend kegyességének a légkörében élnek. Ezeknek a harmadik rendeknek a mintájára a szerzetesek és a világi papok mellé is szervezetekbe akarják tömöríteni 505
