Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-05 / 32. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége dinére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont in.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÓMUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. A kenyércsoda. Mark evang H, Az ötezer ember megvendégeléséről szóló történetnek legvalószínűbb magyarázatát eddig Wellhausennél olvastam. Mert ez az elbeszélés a maga valóságában igazán nem valószínű. Hét kenyér, egynéhány hal és négyezer ember, a mi fogalmaink szerint lehetetlen arányban viszonylanak egymáshoz. Kivált mikor a maradék is jóval főbb (hét kosár), mint az eredeti készlet Akik a csodát nem tudják elhinni, az egész történetet kitalálásnak, mithosznak akarják minősíteni. Well- hausen, aki rendes körülmények között az apologéta szerepére nem szokott vállalkozni, ebben az esetben megvédi ennek az elbeszélésnek a történetiségét. A csoda ugyanis csak a számokban van. Mihelyt ezekre nem fektetünk súlyt — aminthogy nyilvánvaló és köz- tudomásu, hogy a számok a néphagyományban nem megbízhatók és rendszerint túlzottak - mindjárt érthetővé és elfogadhatóvá válik a történet. De minek fejtegetem én ezt, mikor Wellhausen nehány sorban világosan beszél Márk-kommentárjának az 50. lapján (2. kiadás) ezt mondja: „A nép megvendégelését mithosznak tartani nincs ok. A csoda eltűnik a számokkal, amelyeket a szóhagyomány rendesen eltorzít. Ezek után megmarad a barátságos kép, egy szép estén a tengerpart egy csendes zugában a tömeg a zöld fűvön csoportokba verődve pihen, a tanítványok pedig csoportról-csoportra menve halat és kenyeret osztanak szét közöttük. A történetnek az a csattanója, hogy Jézus nemcsak tanokkal traktálja az embereket, hanem a testi szükségletükről is gondoskodik, miután tudja, hogy saját készlete és az, amit a tanítványai hoztak^ magukkal, a hivatlan vendégek számára is elegendő lesz“. Ha ezt a magyarázatot elfogadjuk, a csoda felett való töprengés helyett e történeten át is egy lépessel közelebb jutunk Jézushoz, amennyiben látjuk, hogy hallgatóival a falatját is megosztotta. Ennek a jellem496 vonásnak a kidomborodása oly fontos, hogy mellette elfeledkezünk a történet szimbolikus magyarázásáról. Az ötezer, vagy négyezer ember megvendégeléséről szóló elbeszélésben nem kell az úrvacsora szimbólumát s az Ur életébe való visszavetítését keresnünk. Wellhausen magyarázata az épülés és építés szempontjából is a leghasznavehetöbb azonfelül, hogy a legtöbb valószínűséggel is bír. Ez szintén nem utolsó előny. Megesett a szive a sokaságon — ez a történet lényege s ime, megosztotta velük a saját falatját. Szándék és cselekedet egy üli járnak és fedik egymást Jézusnál. Mások — szokás mondás szerint — a pokolhoz vezető kövezik ki jó szándékaikkal, minden jóakaratuk, neki- nekilendülésük dacára mindig távolabb esnek kitűzött céljaiktól. Jézus megvalósítja azt, amit gondol. Megesik a szíve a hallgatóin s megosztja velük azt, amije neki magának van. A vallásosság terére kalandozó festőknek van egy fogásuk. Modern környezetbe, mondjuk pl. egy finom porcellánnal, ezüsttel, kristály üvegekkel, illatozó bokrétákkal megtérített asztal körül ülő frakkos-szmokingos urak és dekoltált hölgyek közé túl világi glóriával odafestik Jézust, az embernek fiát, kinek nem volt hova fejét lehajtania. A Belsazar motívum (Dániel 56 s köv.) modernizálása ez, melyet Uhde is felhasznált egy nagyon híres és igen ismert képében. Ennek a motívumnak valósággá válását szeretném most megélni. Milyen fenséges volna, hogyha ebben a kenyér, zsír-, vaj-, tojás- és mit tudom én miféle jegyes világban megjelenne az a Jézus Krisztus, aki betevő falatját megosztotta azokkal, akiket éhség sanyargatott. Elgondolni sem jó, milyen messzire vagyunk e tekintetben a közös nyomorúság, közös sanyarúság mai napjaiban Jézus követésétől. Büntető szankció, csendőr és katona együtt véve nem elég arra, hogy a népélelmezés terén elviselhető állapotokat teremtsen.. .. Ma, mikor sok mindennel könnyen végzünk, sokak ajkán ott van a frázissá és jelszóvá fagyott mondás a keresz- tyénség csődjéről. Szolgálatkész, agilis apologéták ezekkel szemben sietnek konstatálni és leszögezni, hogy nincs semmi baj. A keresztyénség szervezete a meg497 VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1*916. AUGUSZTUS 5. 32. SZÁM. TARTALOM: Sz. L.: A kenyércsoda. Francz Ede: A lelkészek fizetésrendezése. — Fröhlich Győző: Tapasztalatok — Rosegger : Alom ? . . . — Szemle. — Külföld. — Különféle. Szerkesztő közlései. — Hirdetések.
