Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-05 / 32. szám
32: szám. szokott keretben tovább funkcionál, tehát nevetséges a csődről való beszéd. ■Ha semmit mondó általánosítások helyett bizonyos kézzelfogható reális tüneteket teszünk vizsgálat tárgyává s lehetőleg konkrét tényeket ragadunk meg, akkor bizony kénytelenek leszünk beismerni, hogy a keresz- tyénség bizonyos pontokon és bizonyos dolgokban csődöt mondott. Általánosságban nem, de mégis általánosabban, mint azt látnunk és konstatálnunk jól esik. Nem érvényesül például a háború nyomorúságainak az eloszlatásában, az önmegtartóztatás és a másokon való segítés tekintetében sem így, ahogy látni szeretnők. Ezek a fajó tapasztalatok azonban nem bénítják és ne is bénítsák meg azt az ideálisabb állapotok megvalósítására törekvő tevékenységet, mely eddig minden körülmények között szent kötelességünk volt. Eddig sem voltak soha ideálisak az állapotok. A jónak örökös a küzdelme . . . mint a világosságé, mely minden hajnalban újra megvívja diadalmas harcát a sötétséggel. Minél magasabbra ér az önzés, minél keservesebben esik látnunk a szívtelenséget, annál buzgóbban prédikáljuk és kövessük is azt a Jézust, akinek nemcsak a szíve esett meg, hanem segített és a szegényeken. Sz. L. A lelkészek fizetésrendezése. A Magyarhoni Evangélikus Lelkészek Egyesülete egy a Zsinathoz benyújtandó memorandum tervezetet, a lelkészi fizetések rendezése ügyében, küldött az egyes egyházmegyei lelkészi értekezletekhez tárgyalás céljából, mely memorandum tervezetet a már annyiszor sürgetett ügyben bizonyára a legtöbb lelkészi értekezlet el fogja fogadni és benyújthatnak fogja tartani a Zsinathoz, hogy ez tegyje meg a szükséges lépést a kormánynál a lelkészi fizetések rendezhetése ügyében. De addig is, még a Zsinat működését befejezi, a hozott zsinati törvények szentesítést nyernek és a lépés a kormánynál megtehető, lehetne már valamit az ügyben tenni és pedig a „Segíts magadon és megsegít az Isten is“ elvét követve, ami nem is lenne oly lehetetlen dolog, sőt nagyon is könnyen volna keresztülvihető. — Igaz, hogy ezzel a lelkészfizetés rendezés még nem volna megoldva, de már megkezdve és nem lehetne szemünkre hányni, hogy mindent csak az államtól várunk; — Ugyanis tegyen a M. E. L. E. javaslatot már a folyó évi egyetemes közgyűléshez, hogy ez vessen ki minden evangélikus lélekre évi 10 fillér hozzájárulást a lelkészfizetés rendezése céljából. — Ez oly csekély Összeg, melyet mindenki egy év alatt megfizethet. — Mert az 1910. évi népszámlálás szerint (Egyetemes Névtár 251 és 252. oldal) van a magyar korona országaiban 1,340.143 evang. lélek. — Azóta Jéé a háború folytán elvesztettünk talán 40,143 lelket, :,^ágy ha ezt a számot valaki keveseli, mondjunk sokat 140,143 lelket; marad még 1,200,000 lélek. — Minden lélekre 10 fillér kivetve, volna 12,000,000 fillér vagyis 120,000 korona. — De feltéve, hogy minden egyes lélek után nem lehetne a 10 fillért beszedni, 110,000 korona mégis 498 begyülne évenként. —- Ezen összegből már lehetne kis mértékben a lelkészek fizetését javítani és maradna még kis összeg lelkészfizetés rendezési alap gyűjtésére. — Ugyanis az Egyetemes Névtár (257 oldal) szerint van 709 lelkész és 67 segédlelkész. — Ha minden lelkész évi 100 koronát kapna mint lelkészi fizetés javítást, volna 70,900 korona és minden segédlelkész 50 koronát, volna 3350 korona, összesen 74,250 korona; a többi körülbelöl 35,750 koronát lehetne tőkésíteni és ebből egy lelkészi fizetést kiegészítő alapot gyűjteni. Ezzel az egyetemes egyház az első lépést megtette volna a lelkészi fizetés rendezése felé és az állam is, ha látná, hogy az egyház a tőle telhetőt megteszi e cél elérése érdekében és nem várja ölbe tett kézzel mintegy csak az államtól a sült galambot, talán inkább lesz hajlandó segédkezet nyújtani a cél elérhetésére. És a hívek is könnyen megfizethetik és hihetőleg szívesen is megfizetik az évi 10 fillért, még a legszegényebbek is, még ha családtagjainak a száma a tizet is eléri, mi évi egy koronát jelentene, melyet, ha egyszerre nem volna képes lefizetni, fizethetné részletekben — És minden egyházközségben fog nehány oly hívő találkozni, ki készséggel nehány 10 fillérrel többet fog fizetni. — Egyik-másik iparos vagy kereskedő vagy jóbbmódu gazda, kinek évi 60 vagy 70 fillért kell fizetnie, kiegészíti ez összeget egy koronára. — Ezeket a 30 vagy 40 filléreket fordíthatja az egyházközség a teljesen szegény lelkek, vagy talán renitens — fizetni nem akaró — lelkek után kivetett fillérek befizetésére; avagy ha feleslegessé válnának ezen túlfizetett fillérek, helyezze el az egyházközség gyümöl- csözőleg valamely takarékpénztárba oly évre, a mikor talán rájuk szükség lehet. — így az egyes egyház- községek minden év október végéig abban a helyzetben lehetnének, az őket terhelő összeget beküldeni és a lelkészek novemberben vagy decemberben már megkaphatnák legalább ezen csekély fizetéskiegészítést. A 10 filléreknek a beszedése sem lenne túlságosan nehéz dolog. — Városokban nyugta ellenében, faluhelyeken párbér vagy consipatio alakjában lesz az egyházi járandóság befizetve. — Ezzel együtt lehetne a 10 filléreket is beszedni, mi nem okozna túlságos munka — vagy költségtöbbletet. — Egy kis jóakarat mellett könnyen keresztülvihető lesz. A lelkészek között az ezen módon begyülendő összegből nem volna különbség teendő, mindegyik kapja meg egyformán á 100 koronát, a segédlelkészek az 50 koronát, mert hisz egyenlőek vagyunk. így, ha a kezdői csekély lesz is, de Isten áldása lesz rajta, mert a maguk erejéből indult ki és idővel el lesz érhető a cél/ Orsóvá. Francz Ede, ev. lelkész. * Ilyen könnyű és racionális fizetésrendezések keresztülvitelére nekünk nagyon kevés az energiánk, azért félő, hogy ennek a kezdeményezésnek sem lesz foganatja. Pedig a hábcmffiah is lehet fizetéseket rendezni. Ennek nagyon ékeséH^öfó s bennünket megszégyenítő példája az erdélyrés#lhSzáS£ egyház általános fizetésrendezése, mely a' háborúban vitetett keresztül. Mi
