Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-22 / 30. szám
keresztyénségben találjuk meg s ha valljuk is, hogy a dogmák hite nem a legfontosabb, nem Ítéljük azokat feltétlenül el, mint Eucken teszi. Mindazonáltal Eucken művei mély vallásos alapon állanak s rendszere a mai rendszerek között legalkalmasabb arra, hogy a kételkedőket a hithez visszavezesse. A vallás ad értelmet az életnek s semmi más. Az ember más, mint az állat, ezt mutatja a lelkiismeret, megbánás, erkölcs stb. Az ember érzi tökéletlenségét s azt, hogy sok kiegyenlítődésnek kell lennie. Az erkölcsi normák is mutatják, hogy van magasabb cél. Ezek a jelenségek az^emberben lévő túlvilági valami. S itt van a súlypontja az élet értékének is. Az állat az ösztön hatása alatt, míg 'az ember a benső szabadság alatt áll. S ez áll a determinizmus dacára. Megvan az embernél a képesség a megfontolás, az erkölcsi eszmék felé. S a legtökéletesebb erkölcsi megnyilvánulás az Istenben való élet, a vallás. A Jézusénál magasabb erkölcsi ideál nincs. Az ember lelkiségében rejlik végcélja, ámde — ismételjük T— érezzük, hogy kiegyenlítődésnek kell lenni. Hogyan? Ezt persze nem tudni. De hogy meg fog történni, azt biztosan érezzük s ez a tapasztalati tudat, vallás. Ismételjük újra, csak ez dd értelmet az életnek, mert mit ér minden, tudomány, művészet stb. az embernek, ha mindez elvész, tönkremegy természetes processzus folytán? A lélekben, annak nagy értékében, Isten előtt, rejlik csak az élet célja, csak ez a hit adhatja meg a boldogságot, mert az nem lehetséges, hogy az egész mindenség cél s értelem nélkül létesült volna, fejlődne, sok értékest termelne és ismét tönkremenne csak azért, mert egykor létesült. Jubileumi Szeretetház a Szepességen. Míg az egyre jobban közeledő és sürgető négyszázados évforduló dacára jubiláns alkotásaink tervei még mindig csak az általánosság keretei között mozognak, addig, úgy látszik, szepesi testvéreink már konkrét terv megvalósítására készülődnek. — Kezünkben van a szepesiek gyülekezeti lapjának az „Ev. Glaubensbote“-nek jun. 18-ik száma, amelyben egy terjedelmes javaslat foglaltatik Hozlány Kálmán, szepesszombati lelkész tollából a reformátió méltó és maradandó megünneplése tárgyában. A röpiratszerű javaslat, úgyis mint érdekes tervezet, még inkább pedig, mint a szepes-városi esperesség felkai (jul. 3.) közgyűlése óta hivatalosan is megindult mozgalom, úgy véljük érdekelni fogja olvasóinkat. A felhívás szerint az egyházi, hazafias és emberbaráti szempontok egyesítése végett egy olyan intézmény alapítására kellene törekedni, amely előbb hadi, később általában árvaleányokat gyakorlati, kenyérkereseti életpályákra képezne ki, mint amilyenek pl. főző- és cukrász-ipar, tejgazdaság-kezelés, háztartás-vezetés, konyha- és virágkertészet, szakfényképezés, fogtechni- kusság, irásmesterség, könyvkötészet, szabászat, bőrdíszműipar stb. Józan gondolat, hogy a javaslat eleinte csak 2—3 iparág beállítását kontemplálja, sőt az egész 470 intézményt először csak egy internátus létesítésével óhajtja kezdeni, ahol ez árvák ellátást és lakást kapnának s egy közeli polgári iskolát látogatnának. Ez az előrelátás kezdetben időt adna az eshetőségek, várható bevételek mérlegelésére, ami az intézet fokozatos, mindig a már kész anyagi alapon való továbbfejlesztését biztosítja, míg másfelől sürgősen is képes segíteni az árvákon addig is míg az eredeti célt, vagyis a gyakorlati iskolává való fejlődést elérheti. A jubileumi alkotásokhoz fűződő sokféle várakozást és kritérumot valóban szerencsésen egyesíteni látszó sokoldalúan és meggyőzően érvelő tervezet, ha már csak a mintegy 9000 kor.-nyi felajánlást, mint rövidesen elért eredményt tekintjük, megnyerte a szepesi evangélikusok művelt és egyszerű köreit egyaránt. Megértésről tanúskodik a javaslattevő gyülekezetének abbeli cselekedete is, hogy lelkészének 10 havi szabadságot adott a német- országi hasonló célú intézmények tanulmányozására. A nem ötletszerűnek látszó, hanem hónapokig tartó előzetes tájékozódásokon nyugvó indítványt az egyház- kerület püspöke meleg levélben támogatja kifejezést adva azon meggyőződésének, hogy a tervet reálisnak, megfelelő áldozat készség esetén megvalósíthatónak és úgy a kerület, mint az Orsz. Szeretetházalap részéről támogatandónak tartja. Harctéri felvételek. V. Lopott Krisztus. Mikor már az egyik ezredtink jól berendezte magát a stellungban, rágondolt arra is, hogy még nincsen kápolnája. Pedig oly szépek a tábori istentiszteletek s úgy kell annak a legtöbbet, minden katona között legtöbbet szenvedő infanteriszt léleknek valami a szebb világ életéből, melynek sejtelmére a tűzvonal halálos komolysága naponként emlékezteti. Meg aztán más szemmel is néz a katona arra a. kápolnára, melyet a maga kezeivel csinált, mintha annyival is több köze volna hozzá. . . . HiátJa az ember a háborúban is csak ember. Ha valahol a háborús vándorlások közepette megtelepszik, — ha csak egy hétre is — már is körülnéz, mint tehetné háza táját szebbé, kertjét barátságosabbá, istállóját kedves fészekké lovának. Mindenhol csak kiütközik az emberből az emberség. Elvonták a harcost családja szeretetétől, a sok felgyülemlett szeretetet rápazarolja az idegen ház elhagyott kutyájára, macskájára, pedig lehet, hogy holnap már másnak dorombol a lengyel cica. . . . Sőt elviszi a gyalogos néha féltve gondozott állatkáját a tűzvonalba is s megosztja farkcsóváló barátjával falat kenyerét. Ez a háború azt mutatja, hogy az embernek valahogy a természete szeretni. E tulajdonsága kibújik mindenhol, mint szög a zsákból. Nem igaz, hogy az ember — ördög. Ez a nézet theologia lehetett, de a valóság fölismerésétől igen nagyon messze esett. A fönn említett kápolna szépen megépült, fehér nyírfából. Abból készít Galíciában mindent a katona: kerítést, fejfa-keresztet, deckungot, ágyat, avval fűt, ha 471
