Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-24 / 26. szám
26. szám. egyház sorsának az intézésébe befolyó egyének és szervek mind komoly tájékozódás és az ügyek alapos ismerete alapján végezzék dolgaikat s lelkiismeretes kötelességteljesítésük közben egyházuk javát tartsák szemük előtt. Harctéri felvételek. IV. Istentisztelet után Nem velem történt meg, hanem katholikus kollegámmal. Elvégezte az istentiszteletet annak rendje és módja szerint s éppen készült berakni az oltári szent edényeket a tábori kápolnába, midőn éles síp hangja hasítja a levegőt s a hívek áhítatos nyája mind az utolsó emberig úgy a földre veti magát, mintha lekaszálták volna őket. A földön meg sem mozdulnak. Erdőben történt, egy tüzér ütegnél. A vezénylő százados mosolyogva közeledik ámuló-bámuló tábori lelkészhez, a sípot ki- y éve a szájából előzékenyen megkéri, hogy most ne hajtogassa össze a fehér oltár térítőt, hanem lehetőleg álljon mereven egy- helyben, meg se mozduljon, mert ha meg találja látni a muszka repülő a levegőben, hogy itt emberek vannak, akkor lehullajt egy bombát, de az még nem volna olyan nagy baj, hanem észreveszi az ágyuk stellungját is ... Kis idő múlva elbúgott a fekvő hívek felett az orosz repülő, akkorának látszva csak, mint a cserebogár és semmit észre nem véve alant nyugodtan folytatta felderítő útját, mint a ki jól végezte dolgát... Egy kocsin Az orosz és magyar patrul összeakadt az erdőben. Erősen tüzelni kezdtek egymásra s többen megsebesültek. Végre az oroszok beadták a derekukat s hajlandóknak mutatkoztak a megadásra. Körülbelül hetet- nyolcat elfcgtak a mieink. Egy orosz azonban nem tette le a puskát. Tán az izgalom viselte meg annyira, hogy nem volt ura idegeinek és gondolatainak, de nem tette !e a puskát. Az ilyen patrul harcok heves izgalmakkal járnak. Az egyik magyar baka vállalkozott rá. hogy a muszkát lefegyverezze. Fa mögül fa mellé ugrálva megközelítette annyira, hogy erélyesen rákiabálhatott : Puska dole! Le a puskát! Az orosznak azonban úgy látszott, hogy teljesen megállt az esze, mert még ekkor sem hajította el magától a puskát, sőt szuronyt szegezve a magyar baka felé tartott. Erre a mi bakánk arcához emelte fegyverét s jól irányzott lövéssel hasba lőtte a muszkát. Az orosz megtántorgott, de nem esett el, hanem tovább közeledett bakánk felé. Most már nem lövött sem az orosz, sem a magyar, hanem szuronnyal mentek egymásnak. A magyar baka fején vérzett egy lövéstől. Mire bakánk az orosz combjába szúrt, eszmélenül esett a muszka össze. Vége volt a patrul harcnak. A sebesülteket kocsira tették s hozták a kötözőhelyre. Az orosz halálos haslövésével és a magyar baka, aki lelőtte, egy kocsin jöttek. Bakánknak könnyebb természetű fejlővése volt, a golyó elcsúszot koponyacsontja mellett. Ö mondja el, hogy volt a küzdelem. A liatal'(•X. inas orosz pár óra múlva kisznvedett, az operáció sem tudta megmenteni. Az izgalmas patrulharc során csak egy dolgot mulasztottam el megkérdezni a magyar bakától: mit érzett akkor, mikor egy kocsin jött kötözőhelyre a haldokló orosszal, mit érzett akkor, mikor úgy összetalálkoztak tekinteteik? Weihnachten im Felde 1915. Katonáink hordanak sapkájuk mellé tűzve mindenfelé emlékérmeket, hadosztály-számokat, szövetséges uralkodók képeivel diszitett jelvényeket stb. Egy sebesült, kinek nagyon fel volt dagadva a feje, a következő történetet mondotta el sapkája karácsonyi érem jelvényéről : Fekszem az árokban s az oroszok nagyon lőttek. De csak puskával. Minekünk vissza kellett lőnünk rájuk. A mi töréseinken csak úgy pattogtak, az orosz golyók. Ritkán szokott megesni, de velem megesett, hogy az én kis lőrésemen, azon a pici nyíláson betévedt egy golyó s úgy fejbe vágott, hogy ennyire feldagadt a fejem. Mikor magamhoz tértem a nagy ütéstől, mondták, hogy nem sebesültem meg, hogy nagy szerencsém volt. Nézem a sapkámat, látom, hogy „metálion- el van görbülve, azon csúszott oldalt a golyó, ami a fejemnek volt szánva. Karácsonyi emlékérem. Meg togok emlékezni mindig is erről a napról ameddig élek, mert a pajtásaim is mondták, hogy az újszülött Krisztus mentette meg az életemet! Az egyszerű ovális érmen csak ennyi áll: Weihnachten im Felde 1915.** Endreffy János. Hegyi beszéd. NI. 5:1 l0. A rombolásnak szörnyű szelleme Vadul vijjogva rohan ni c földön, bolondnak larl-e hál a nagy világ, lingy napjaimat sóhajokba öllöm. Es mégse (elek, inlnek a/ Egek. Meri boldogok a lelki szegények. A könny forrású mar-mar kiapad. Mikor lesz vége le tudod nagy Isién. A siró szülék, özvegyek szaval , Ki hallja ? Te kívüled senki nincsen. Csak egy a reményünk: akik ma sirnak, Te nálad Uram vigaszra lalalnak. Hóhérpalástot öllöll a világ . . . Emberformájál levele az ember . . . A bűnök ezre íclburjánozik . . . Az égre föllekinleni senki nem mer. Nagy örökségül bírják majd e földel A jámborak, a tűrök, a szelídek. Igazság? Ki törődik véle ma? Egymást aludni! népek közi a jelszó. Nagy nemzetek perén ki volna más, Ha nem Iskáriol a kikiálló! Ki szomjazod az örök igazságot: Az llrnál egykor bizton niegta'álod. Őrjöngve dúl a földi öldösés S irgalmas samarílán mily kévés. Láttán a fájdalmaknak nevelünk . . . Sálán szivünk új áldozatra les. Ezerszer jaj pedig az ilyeneknek, Az Úrnál irgalmai sohase nyernek. 404 40ő
