Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-27 / 22. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. VI. ÉVFOLYAM. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÓMUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR L1C. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. POZSONY, 1916. MÁJUS 27. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. 22. SZÁM. TARTALOM: Sz. L: Az imádság. — Szinwnidesz Lajos: A magyar bibliatársaság. — Szántó Róbert: Tövisek és rózsák — Ottmár Béla: Emlékezés. Endreffy János: Déli végeken — Szemle. — Külföld. — Különféle. — Hirdetések. Az imádság. János evang. 1614. „Kérjétek és elveszitek, hogy a ti örömetek teljes legyen*. Nincs talán igazság abban a régi vallástörténeti axiómában, hogy a félelem szülte az isteneket. Azonban a félelem erős tényező a vallásosságban. Félelem és szükség gyors tanítómesterek; imádkozni leghamarabb megtanítanak. Az Isten léte felett vitatkozó, Isten létezését tagadó három tudós közismert esete nagy benső valószini^séggeLtyrr) história. Arpig az ember biztosnak érzi a lába alatt a talajt s szelíden ringónak a csónakot, addig nincs semmi különös oka megkapaszkodni az Isten kegyelmében. A pillanatnak élve rendesen nem is teszi ezt. Mikor azonban haragos szelek kezdik hullámosra szántani a viz tükrét, mikor a föld megindul az ember lába alatt s villámok cikáznak a haraggal terhes égből, akkor meginog az emberben a biztonság jól eső érzete, a félelem kipréseli az öntudatlan, némely ember egész életével és meggyőződésével ellenkező sóhajtást: Isten segíts! Úr Isten, el ne hagyj! Van az imádkozásnak egy más, kevésbé ösztönszerű, nemesebb forrása is, — ez .*• háladatosság. Az imádság szavait túláradó szivekből a hála adja sokak ajakára! Hányszor megsegített, mennyi jósággal elárasztott, minő boldogságba ültetett bele sorsomnak intézője, milyen haszontalan, hálátlan és szívtelen volnék, hogyha boldogságtól remegő kezekkel nem keresném s nem akarnám megragadni az ő áldó kezét ___Áldjad én l elkem azUrat s el ne feledkezz semmi jótéteményéről!.. * Bármelyik forrásból fakadjon is az ilyen sóhajtás, mindenképen őszinte kifejezése, minden mellékgondolat nélkül való megnyilatkozása érzéseinknek és gondolatainknak. A lélek mélységeiből feltörekvő sóhajtás a legegyszerűbb és legigazabb imádság, amit nem tanultunk, amire nem tanítottak, amit nem könyvből olvastunk, • Klasszikus szépségnél fejezi ki mindkét gondolatot Sántha Károly „Imádkozzál!" c. gyönyörű költeménye, amely „Isten közelében" c. katonaimádságoskönyvünkben is benne van. 21. 1. x ' 336 hanem a hála érzése mondat velünk, vagy gyötrő szenvedés választ ki gyöngyként lelkűnkből. Csendes, békés időkben ritkább az ilyen imádság, mert kevesebb az imádságra késztő alkalom és szükség. A harang szavát is mindig kevesebben hallják, az imádkozás» alkalmakat pedig elmulasztják. Nagyon biztosaknak érzik magukat. Ez a nagy világfelfordulás azonban megmozdította a lábunk alatt levő földet. Minden nap új veszedelmek ólálkodnak ránk és minden nap új, nem várt ajándéka az isteni kegyelemnek. Azért az egyiken Utam segíts! a sóhajtásunk, a másikon Áldjad én lelkem az Und/ szivünknek forró hálafohásza. 1 Nem gondolunk arra, hogy beteljesedik-e, amit kérünk és semmi sincs távolabb szivünktől, mint annak a latolgatása, hogy vájjon mennyit használ az imádság?! Az ilyen imádkozás minden kétkedés nélkül való megnyilatkozása lelkűnknek. Spontán lelki tevékenység ez, amely még nem érte el a józan higgadtságnak azt a fokát, amikor az ember saját érzéseinek és tényeinek a nyugodt boncolgatására képes. Ez az imádság halála. Mihelyt a hasznossági szempont és az a kérdés merül felül, vájjon kozmikus erő-e az imádság, amely felénk hajlítja a jó Isten szivét, mihelyt azon töprengünk, hogy az imádság a mi előnyünkre megváltoztatja-e a világ folyását, elhárítja-e fejünk felül a veszedelmeket s megszerzi-e számunkra azt, amit kértünk, mindjárt valami hideg, idegen elem tolakszik bele az imádságunkba és problematikussá teszi azt. Mert az imádság nem egészen kétségeken felül álló világraható erő. Ugyan régi legendák csodák egész sorozatával erősítgetik azt a vallásos sarkigazságnak feltüntetett véleményt, hogy az igazak imádságában nagy erő van, azzal is tisztában vagyunk, hogy a másokért való imádkozást egyes vallásos közösségek jól jövedelmező üzleti alapon buzgón kultiválják, azonban ezek az imádságmeghallgatások mégis igen hihetetlenül hangzanak s mégha igazak volnának, akkor is ott áll velük szemben sok-sok meg nem hallgatott imádság, ami már magában véve bizonysága annak, hogy nem minden kérés talál meghallgatásra s hogy 337
