Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-13 / 20. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÚMUNKATARSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. MÄJUS 13. 20. SZÁM. TARTALOM: Sz. L.: Viszontlátás. P. V.: Theologiai fakultás Linczényi Lujos: A haj oka és árkánuma. — Grósz József: A pokol szimfóniája. — Grósz József: Ima. — Szemle. — irodalom. — Különféle. — Hirdetések. Viszontlátás. János evang. 16,, „Kgy kévés ideig nem láttok engemet és ismét egy kevés idő múlva megláttok engemet: mert én az Atyához megyek“. Jézus, a János evangélium Jézusa a viszontlátás reményével vigasztalja tanítványait. F.zzel erősíti őket, hogy a katasztrófát könnyebben elviseljék. Ugyanannak a viszontlátásnak a hite nyer ebben a pár szóban kifejezést, amclylyel mi csititgatjuk megrabolt szivünk fájd Imáit, ha halottunk van. Körülöttünk minden a Vanitatum vanítast, a múlandóságot prédikálja. Minden sírhalom és kereszt, vagy kő, amelyen azzal kezdődik a felirat, hogy „itt nyugszik“ mind a halál diadalának a tanúbizonysága. Mi azonban felajzuk hitünk lantjának a húrjait s diadal énekre nyitjuk ajkunkat: Halál, hol a te fullánkod?! Koporsó, hol a diadalmad ?! s dacosan protestálunk a halál hatalma ellen. Ne higyjetek a szemeteknek! Ne higyjetek a síroknak, szivetek sajgó fájdalmának feltámadunk! Viszontlátjuk egymást! Protestálásunk Krisztus feltámadásának a jogcímén alapszik. E feltámadás kézzel fogható bizonyítékai a Krisztus jelenések voltak. Mikor a tanítványok mesterüket viszontlátták, hittek s leborulva tettek vallást. Én Uram és én Istenem! Azonban ez a hit mégsem egészen kézzel fogható bizonyosság. Tamás is csak fogadkozott, hogy amíg Krisztus sebeit meg nem tapogatja, addig nem hiszi, hogy feltámadott, amikor azonban megjelenik^neki is a látomás, vége a fogadkozásnak, ő az, aki földre borul s ő suttogja azt elsőnek, hogy: „Én Uram és én Istenem!“ A hit nem érveken és bizonyosságokon alapul, mert ilyen alapokra csak ingatag tudományos hipotéziseket építenek; a hit élmény, a kézzel fogható valóságok világán túl terjedő sejtés és emelkedettség, dacos protestáció a sors, a szenvedés és a halál, az emberi nemet fojtogató e szörnyek ellen és szent megalázkodással való fogadása azoknak a felvillanásoknak sötét éjszakánkban, melyeket kijelentésnek nevezünk. Vigasztaló és sajgó sebekre balzsamként ható drága \r ez a viszontlátáshit. De oly finom szövedék, hogy alig szabad hozzája nyúlnunk. Mihelyt tehci^itnsi képességét vizsgálgatjuk, mindjárt szakadozik, ha nyújtjuk és tapogatjuk, az újjunk közt málik szét, - azért felette csinján kell vele bánni. Minden felvetett kiváncsi kérdés szakadékok és meredélyek elé állít. Az őszinte ignoramus ei ignorabimus bevallása meg nem elégíti ki a tudás vágyunkat. Pedig ezekről a dolgokról biztosat senki nem tud. Amit róluk mondanak, az jobbára beletapogatódzás a vak setétségbe, ennek a setétség- nek a benépesítése, hatalmas kompozíciója régi tradíciókat egységgé forrasztó kép, egyes esetekben azonban egyenesen bizonyos érdekeket szolgáló megtévesztés és csalás. Ez a hit olyan, mint egy messze földön, forró délővi ég alatt nyílott csodaszép virág. Gyönyörködj benne, élvezd illatát, bámuld meg szépségét, de ne boncold, mert ezzel halálos sebeket ejtesz rajta. Fékezd tehát kíváncsiságodat. A tudománytól ne várj bizonyosságot^|y ahova az módszereivel be nem hatolhat, a hitet ne küldd bele olyan ingoványba, amelybe belesüpped. • Egy kevés időről van szó úgyis. Igaz, hogy ez nem három nap, hanem annyi, amennyivel később dőlünk mi is a halál karjába, mint szeretteink, azonban ez de olyan túlságos sok, hogy ki ne bírnánk. A kíváncsiság úgy sem segít előre. Ennek bizonyítéka az, hogy tulajdonképen ma is ott állunk ebben a kérdésben, ahol hitünk kezdetén állottak. Egyes alapigazságok, nagy szegeletkövek ma is állanak ebből a hitből, azt azonban, amit erre a fundamentumra építe^e^az idők toga folyton morzsolgatja. Ott a viszontlátás, a parúziahit. Mi volt ez a keresz- tyénség kialakulásának a korában s mi maradt meg mára belőle?! Minden iró máskép beszélt róla. Lukács evangéliumában Jézus keresztfáján halódva azt Ígéri a latornak, hogy még ma vele leszen a paradicsomban! Tehát a halálból az örökéletbe való átmenet a lélek halhatatlansága,- az Atyához való menetel formájában történik. Más iratokban pl. Pál apostolnál közbe van 30ő 304
