Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-06 / 19. szám
!9. szám. tovább menni nem is óhajtott, másodrangú szerepet fog vinni abban a munkában, mely a lelkésznek elengedhetetlen kötelességeként az élet forgatagába lépést fogja megjelölni. Feladata nem a juhok egyedüli vezetése, de a farkasok felkeresése is lesz. Ezek nagy számát s az ellenünk, de megmentésükre szolgáló küzdelem szükségességét az előjelek világosan bizonyítják. Csalódik az, ki a hazatérőben csupa hitéletet vél feltalálni, mert nem számolt az emberi gyarlósággal s azzal* a természetes következményei, hogy a halálfélelem szülte hitet elnyeli a haláltól való félés megszokása. Nem tagadom, lesznek, kik személyes tapasztalatokat szereztek Isten bölcs vezetéséről, de ezek száma elenyésző lesz azokéval szemben, kik a lelkűkben feltűnő ellentétekkel megküzdeni nem tudtak s még több azoké, kik bizonyságot szereztek arról, hogy mit előbb szentnek minősítettek, az a harctéren nem egyszer eszköze lett a célnak (pl. templomokban elhelyezett állatok ). Az életösztön, melyet a háború a legjobban fejleszt ki, a békességben az egoizmust fogja növelni s kielé- gítetetleniil maradva lehetővé teszi a szocializmus terjedését. Sokáig lesz érezhető az ellentétes nézetek azon diferenciája a hazatérők lelkén, hogy míg ott ugyanazon dologért kitüntetést, itt büntetést kap s az a tudat, hogy ő a hazáért s jövőért küzdött, mintegy jogalap marad erőszakosan követelődző magatartására s a legmeszebb menő méltatlankodásra. Az itthoni perspektíva sem megújhodás a mi értelmünkben. A férfi hiány miatt a nő lép előtérbe, ki jól tudja, hogy a családi boldogság ritka „eshetőség“ leend, élni akarása azonban kielégítést keres s meg fogja teremteni az erkölcsi élet hanyatlását. A nem ritka esetek közé tartozó szétdúlt családi tűzhely a hazatérő hősnek nem egy tragédiára fog adni alkalmat, a háború terhe alatt tönkre jutott elem ölelkezve adja át majd magát a szocializmus fanatizmusának azokkal a béna hősökkel, kiket az erőteljesebb, ép nemzedék használhatóságáért a kereskedelmi érdek, üzleti haszon kiszorít majd a gyárakból. Talán szememre vethetik, hogy sötét színekkel festek, de nekünk lelkészeknek az árnyakkal kell elsősorban törődnünk, mert feladadtunk a bűn ellen küzdeni. Meg kell értenünk végre, hogy a mi feladatunk megoldásánál rendeletek, utasítások, tanácsok, betartás nélkül csak úgy, mint eddig, ellenőrzés hiányában ad acta kerülnek s célunkat előbbre nem viszik. Előbb meg kell érlelődni akaratunknak s lemondani azon hibánkról, melyet Endreffy Jánosnak oly megdönthetetlen igazságként tárt fel egy országhírű tudós ^ellenfelünk, hogy mi nem politizálni, de euangelizálni tudunk és akarunk. így lesz fejlődés, de odáig még messze az út!.... Boldis János. Imádság békéért.* I. Mózes Vili. 6—11. Bűn- és vérözönnek rémes idejében Kiálltunk Tehozzád, oh mi Istenünk: E beteg világban ki marad meg épen? Uram, tarts meg minket, mert mind elveszünk! • Mutatvány szerzőnek sajtó alatt levő müvéből: „Háborús Idők Imádságoskünyve. Hadbavonult katonák és azok családjai számára. Irta: Sántha Károly, Debrecen. Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. A mintegy 10 11 nyom. ívnyi szép kötésű könyv ára 1 kor. 20 fill. Nagyobb rendeléseknél árengedmény. 296 A nemzet virágit födi idegen sír, Kiket ezerszámra harcz learatott; A teremtettség is jajgat és velünk sir Meddig tart még, Uram, búsult haragod?! Mondjuk-e, nagy Isten, hogy büntesd meg, büntesd A gyujtogatókat, a gyilkosokat? Mi csak arra kérünk, hogy szüntesd meg, szüntesd Az égbekiáltó mészárlásokat! A szívteleneknek adj szivet, oh Isten, ís adj a vakoknak látó szemeket! Te jó, Te hatalmas, tégy ma csudát itten, Mond: eddig s ne tovább! Te megteheted. Csíiggedező bánat fekete hollója Vigasztalást nem hoz s nem, drága reményt; De ki Benned bízik, menny-föld Alkotója, A sötétben is lát az egy égi fényt. Benned bízunk s hiszük, hogy az egbe ér fel A buzgó imádság: e fehér galamb, S megtér reménységgel, olajfalevéllel, S áldott béke lesz a földön itt alant. Sántha Károly. IRODALOM. Mentsük meg a jövő nemzedéket! Háborús vonatkozású kér. tanítások az ifjúság érdekében. Irta: Uray Sándor debreceni ref. lelkész. Debrecen, Hoffmann és Kronovitz kiadás 1916. Ára egy korona. Két aggasztó tény teszi kötelességünkké, hogy a jövendő nemzedék dolgával különös odaadással foglalkozunk: az egyik a gyermekhalandóság növekvése, a másik pedig a felügyelet és figyelem híján felnövekvő gyermekek folytonos rosszabbodása. Mindkét baj mélyen belevág lelkipásztori teendőink körébe. Orvosai ugyan nem lehetünk a beteg gyermekeknek, de ameny- nyiben halandóságuk gyökere a nyomorúságban vagy a szeretet hiányában avagy éppen a bűnben található, nekünk is helyt kell állatiunk a magunk módja szerint a gyermekmentés munkájában. Szintígy nem szabad néma ebeknek maradnunk, akkor sem, mikor lépten- nyomon halljuk és látjuk, hogy a fiatalság mennyire elkanászosodik. A szószéki szó sokszor falra hányt borsó, de lehet az élő lelkiismeret megszólalása, alvókat felrázó, a tehetetleneket új erőfeszítésre sarkaló, bűnösöket megtérésre intő hatalmas beszéd. Mostanában erre fölötte nagy a szükség. Nem öreg „Mancherlei Gaben “-ékből és elavult prédikációs kötetekből kell most gondolalokat átdolgozni, hanem az élő lelki- ismeret szócsöveivé válni...ez a mi négy, éppen nem hálás és felette nehéz feladatunk. Az irodalomban nem sok nyoma van annak, hogy prédikálásunk az Ítéletnek harsonája, alvó lelkiismeretnek felriasztó trombitája volna: beszédünk folyik a régi mederben tova . . . Uray Sándor e pár beszéde örvendetes jelenség prédikációi irodalmunkban, mert bizonyítéka annak, hogy a régi igazságokat a mi korunk lelkiismeretébe bevéső prédikátorok nem hiányzanak! Nyomán indulva lehetőleg mások is foglalkoznak ezekkkcl a kérdésekkel. Ezért ajánljuk olvasóink figyelmébe! Nekünk is hasznunkra válna, hogyha sok bajt és káros kinövést szóvá tennénk! Jó volna azonban, hogyha ez nem a megszokott tradicionális „verlängerte Wassersuppe“ formájában történnék, hanem alapos tanulmány, konkrét 297
