Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-06 / 19. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak alap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FŐMUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKV ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN KS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. MÁJUS 6. 19. SZÁM. TARTALOM: Sz. L.: Egy akol és egy pásztor. P. V.: Elmaradó adók. — Erulref/y János: Husvét vasárnapján. — Boldis János: A jövő feladata. — Sántha Károly. Imádság békéért. — Irodalom. — Külföld. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Egy akol és egy pásztor. János evang. 10.It. „Én vagyok ama jó pásztor, és esmerem az én ju- haimat és esmértetem cn is azoktól.... Más juhaim is vágynak nékem, melyek nem ez akolból valók: azokat is elő kell hoznom és az én szómat hallgat ják. És lészen egy akol és egy pásztor“ Valahol Kidd Benjámin Társadalmi evolúció c/mun- kájában található az a nagyon fontos és nagyon érdekes gondolatmenet, hogy az éle!, a létért való küzdelem az egyénre nézve kegyetlen kényszer. Az egyén tudniillik boldogság után sóvárog, csendes élvezetek után vágyakozik, a világ folyásával ellentétes eszményeket hizlal nagyra: a viharzó tengeren, melynek tajtékzó hullámaitól sehová nem menekülhet: csendes békés kikötőről álmodozik. Ezt a létért való küzdelem kény- szerűségével és kikerülhetetlenségével ellentétes vágyat elégíti ki a keresztyénség, melynek az a világhivatása, hogy a küzdelem elvadulását megakadályozza, azt a szeretet-fékével fékezve elviselhetővé tegye s hogy az egyéni boldogság után való vágyat bizonyos mértékig kielégítse. Az egy akol és egy pásztor eszménye is azok közé az álmok közé tartozik, melyek ma épen oly távol állnak a megvalósulástól, mint ezer évekkel ezelőtt. Ezt az eszményt nem tudta megvalósitani a római imperium, a középkori római szent birodalom, hiába, próbálta megteremteni saját érdekében a pápasság! A felvilágosodás nem segített hozzá, a tudomány minden kutatása és evidens igaza nem tudja megalapítani. Mikor a háború kitört, szent lendülettel, mindhalálig való odaadással fontak össze milliók a hazaszeretetben és az ellenség gyűlöletében naiv ideális lelkek azt hitték: most végre eljött a szent egység órája a vallás terén is.... Prófétáltak felőle, követelték, keresték megvalósításának a módját de mindhiába! ... Mi, akik életben halálban egymásra vagyunk utalva, azok, akiknek vére összefoly a csatatereken, nem együtt, nem egyformán imádják az Istent, mihelyt hazakerül236 nek. Az egyik útja valamelyik szentről nevezett plébániatemplomba vezet, a másik puritán protestáns templomban dicséri zsoltár vagy korálzengedezéssel Istenét. Nem lett semmi abból, hogy katholikus és protestáns német jobban megértse egymást. Hiába sóvárogtak távolabb néző egyházpolitikusok legalább az után, hogy az egységes katholiciznuissal szemben egységesen álljon a protestantizmus, a reformátorok egyháza, a német Reichskirche.... Mi van a magyar protestáns egyházak uniójával?! Hogy lehetne ezt megcsinálni, mikor a magyarhoni evang. egyház és az erdélyrészi rzász evang. egyház is jóformán teljesen idegenek egymásra nézve, mikor az egyes egyházkerületek és egyházmegyék, sőt egyházak is ellentétes érdekek között hányódva nem tudnak egymásért, egymásnak élni s úgy egyek lenni, mintha egy testnek volnának egymást támogató, egymást kiegészítő, egymásra utalt tagjai. Mennyi vallásos érzésbeli és hitbeli árnyalat, sőt ellentét is megfér egy és ugyanazon egyház keretén belül!... Aki az egységet a valóság rovására nem disputálja magára és másokra, az az egy akol és egy pásztor eszméjének a hallatára elsőbbet is azokra a megszámlálhatatlan különbségekre, azokra a természetes választófalakra gondol, melyek embert-embert >1 elválasztanak. Hát még a mesterséges választófalak, melyeket pártérdekek, történeti tradíciók, iskolák és szószékek, könyvek és újságok emelnek ember és ember, testvér és testvér közé! Egy akol — nem, ez nem tapasztalati valóság s az egy pásztor szelíd pásztorbotja által sem hajlandó kies mezőkre, hűs források kútfejeihez tereltetni magát a mi széthúzó, a választófalakat természetes és elhord- hatatlan korlátokul megszokott nemzedékünk, i edig mennyi a közös érzés, a közös gondolat, a közös nyomorúság mely összekapcsolja a külsőleg különböző egyházakhoz tartozó embereket! Mióta az egyházak szükebb látkörü s csak saját tradíciókat ápoló iskolái helyett és mellettük a felvilágosodásnak, a tudásnak és az igazság keresésének hatalmas áradata más mederben is folyik, azóta ez az egyezés folyton nagyobbá 289
