Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-29 / 18. szám
18. szám. lenedést okozzon. Erzberger képviselő helytelenítette ennek a könyvnek az ajánlását. Nagyon óvatos nyilatkozatát a Kölnische Volkszeitung is magáévá tette, azonban a következő fenntartással: „Mi is csatlakozunk Erzberger képviselő kívánságához, hogy a Lutherjubileum alkalmából katholikus részről semmi olyas ne történjék, ami az evangélikusokat elkeseríthetné. Azonban ennek az az előfeltétele, hogy a protestánsok is mértéket tartsanak. Protestáns részről előreláthatólag sok különböző tartalmú jubileumi irat lát majd napvilágot. Jó lesz, hogyha minden ilyen irat szerzője szem előtt tartja, hogy meddig szabad mennie, anélkül, hogy katholikus választ provokálna. Ha mindkét részen mérteket tartanak, akkor a Luther-jubileum el múlhatik anélkül, hogy a jelenlegi világháború gyümölcsei veszendőbe mennének, vagy befolyásoltatnának“. Ez a preladium. A rokkant katonákról való gondoskodás módja foglalkoztatja Prohászka püspök indítványával kapcsolatban társadalmunkat. Prohászka zsellérbirtokrendszert ajánl. A Pesti Hírlap húsvéti számában (ápr. 23.) Szekeres Alajos dr. a rokkantak ellátásáról a munkásbalesett biztosítás formájában való gondoskodást tartja célravezetőnek s azt ajánlja, hogy az évi 250 millió korona szükséglettel dolgozó rokkant-pénztár javára meg kell adóztatni a tízezer holdon felüli nagybirtokokat és csökkenteni kell a nagyobb egyházi javak jövedelmét. Erről az utóbbi kérdésről a következőket irta: „A hercegprimásnak és a nagyváradi püspöknek naponta 3000 korona, a veszprémi püspöknek, a kalocsai érseknek, az egri érseknek, a nagyváradi gör. kath. püspöknek naponta több mint 2000 korona jövedelme van. Ezenkívül a püspökségek legtöbbje naponta 1000 kor. tiszta jövedelmet hoz, csupán a fehérvári és besztercebányai püspöknek alig van naponta 100 korona jövedelme. A király, mint főkegyur, csökkentheti az egyház javadalmas jövedelmét. Erre számos példa van a közelmúltban. Így Ferencz császár és magyar király 1803. aug. 10-én kelt rendeletével a francia háború terheinek a könyítése végett a hercegprimás kongruáját leszállította évi 300 ezer korona (majdnem egy negyedére), az érsekek kongruáját 120 ezer, a püspökök kongruáját 80 ezer koronában állapította meg. A többit az udvari kamarához kellett befizetni. Ezenkívül ott vannak a gazdag kanonoki stallumok 10—120 ezer korona évi jövedelem között. A püspökök és kanonokok ma tisztán csak lelkészi teendőket végeznek. A régi szerepük, melyet az ország közigazgatásában, az igazságszolgáltatás, az iskolázás, a hadügy, a honvédelmi- ügy terén teljesítettek, ma már teljesen megszűnt. De megmaradt a nagy birtokuk, jövedelmünk, a régi kötelezettség nélkül, holott jog nincs ellenszolgáltatás, kötelezettség nélkül. Ha a kanonokok kongruáját évi 8000 koronára leszállítják, amennyi fizetése van egy miniszteri osztálytanácsosnak, a kanonok még nem vádolhatja ezt a hazát hit — hazátlansággal, mert, neki még jócskán marad mit aprítani a tejbe. A kanonoknak csupán imádkozásra, lelkészkedésre szorítkozó ténykedése a leszállított kongruával is fényesen meg van fizetve .. * Megemlítésre és figyelemre méltónak találjuk, hogy ezt a kérdést már összefüggésben Halmi Béla dr. somorjai lelkész nagyszabású fizetésrendezési tervezete keretében a mi lelkészegyesületünk választmánya is tárgyalta, még pedig olyan alaposan letárgyalta, hogy a különböző sajtóközleményekbe egy betű sem került ki belőle. Akkor még Prohászka nem beszélt az örökbérletről, se Szekereés Alajos nagyjavadalmasok kong- ruájának a szerényebb méretekben való megállapításáról. Ez is Lutheránus átok : lekésni mindenhonnan s ha véletlenül van valaki köztünk, aki saját nagyságukkal elteltvezérférfiaink-“nál valamivel messzebb lát, az övékénél nagyobb szabású gondolatot produkál, akkor egy lutheránus sorsa mi lehet más, mint agyonhallgatás ?! Különös hagyomány. Egy pár egyházunkat érte mostanában az a nem túlságos sokra tartott szerencse, hogy egyesek kisebb, 50—100 koronás összegeket adományoztak azzal a kikötéssel, hogy adományuk tőkésítendő s a kamatos kamatokkal együtt addig gyarapítandó, míg belőle százezer vagy pláne egy millió korona nem lesz. Ezeket a némileg fantasztikus hagyományokat mind lepipálta egy lelkes porosz hazafi, Elsner von Gronow köslini titkos kormánytanácsos, aki tizezer márkát hagyott — a porosz államadóságok összegére való növelés kötelezettségével. A tizezer korona kamatos kamataival addig gyarapítandó, míg a porosz államadóságok összegét el nem éri. Azontúl a kamatok felét szabad felhasználni, a fele tovább tőkésítendő. Az 1910-ben tett örökséget a porosz állam most elfogadta. Egyelőre azonban nem fenyegeti a porosz álladalmat az a veszedelem, hogy nem tud majd mit csinálni a tömérdek pénzzel, annál inkább, mert a tőke mostanáig gyarapodás helyett apadt. T. i. levonták belőle az örökösödési illetéket, úgy hogy most az alapítvány csak 9400 márka és kb. 400 esztendőre lesz szükség, míg eléri a porosz államadóságok összegét. — Ilyen különc módon megkötött hagyományokat is illik tehát szívesen fogadni, mint a példa mutatja, azonban az sem ártana néha, hogyha a buzgó adakozó egynémelyike a „bis dat, qui cito dat“ álláspontjára helyezkednék. Különösen ott, ahol különben is égető a szükség. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az örökfentartási alapokat a hívekkel minden egyházban felkaroltassuk! Rudnay Gyula „Jöjjetek én hozzám!...“ (Egy uj konfirmációi emléklap). Az első művészi magyar konfirmációi emléklap megszületését a háborúnak köszönhetjük. Az Evang. Lap szerkesztőjéé az érdem, hogy ezen a téren utat nyitott a magyar művészet alkotása számára. Egy aktuális háborús emléklapot terveztetett és adott ki bizonyára őszinte örömére azoknak, akik a vallásos élet megnyilatkozásaiban a művészi szépet meg tudják érteni és méltányolni. Mindjárt le kell szögeznünk, hogy az Ev. Lap vállalkozása az első ilyen vállalkozás. Nem mintha konfirmációs emléklapokat eddig ki nem adtak volna. 278 279
