Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-29 / 18. szám
18. szám. Hiszen egy egész sorozat van eddig forgalomban. Javarészt mind külföldi behozatal, németországi termék. Sablonos, nagyobbrészt csak symbolizálásban utazó, művészieden lapok voltak ezek. Az Ev. Lap volt az alsó, aki a régi sablonnal szakítva itt is a művészit kereste. Az általa két évvel ezelőtt forgalomba hozott Burnand-féle képek voltak minálunk a művészi konfirmációs emléklapok úttörői. Az idei háborús esztendőben e lap még tovább ment. Bizonyára, mert tapasztalta, hogy nem csak a sablonos tucat termékeknek, de a művészi szépnek is van vevő közönsége, az idén egy magyar művésszel terveztetett egy aktuális konfirmációs emléklapot. Amilyen szerencsés gondolat volt az, hogy maga a konfirmációs lap is, most amikor minden érzésünk, gondolatunk, cselekedetünk a háborúval van összefüggésben, a háborúról is beszéljen, olyan szerencsés volt magának a művésznek megválasztása. Rudnay Gyula az ifjabb festő generáció legtehetségesebb tagja. Érdekes, szinte mystikus egyéniség. Nemcsak festő, de filozofáló, a mystériumokba kész örömmel elmélyedő lélek. A modernek között azok közé a kevesek közé tartozik, akiknek szemei előtt a múlt legnagyobb művészeinek grandiózus alkotásai lebegnek. Amilyen egyénien finomak és sajátságosak színei, olyan egyénien merész és nagy a kompozíció készsége. Ebben a mi modern és keveset akaró művészetünkben a nagyobb szabású alkotások mesterének van elhíva. Csak a kifejezésében modern, de témáiban a régi nagyok témáinak folytatója. Ez a kis grafikai lap is megerősíthet bennünket ebben a nézetünkben. A pár centiméteres lapon egy hatalmas kompozíció elevenedik meg előttünk. Nincs színezve, mégis nemcsak .vonalaiban, de színeiben is beszédes. Ha elmélyedünk a nézésében, mintha csak meghatványozódna előttünk méreteiben ez a konfirmációs emléklap, amely a technikai befejezettségen kívül egy egész sereg gondolatot, ötletet, eszmét sürit össze azon a kis területen. Miután az első nyers próbalenyomatot e lap szerkesztősége minden olvasójának elküldötte — a kép tárgyáról beszélni felesleges. Egy alapgondolata van: Jöjjetek én hozzám.“ Krisztus hívja a vérontásban, nyomorúságban kimerült embereket. Az emberek megértik hivó szózatát. Füstölgő falvak romjai közül menekülnek hozzá, a Krisztushoz, aki mint egykor a zajongó tengeren csendet parancsolt, ma is megnyugtat, lecsendesit. Megértjük a művész szép, komoly gondolatát: a háború Krisztushoz űzi, hajtja az embereket. Sokan, akik eddig nem hallották őt, most megértik és meghallják: Jöjjetek én hozzám. Még azok is, akiken még ott a katona zubbony, akiknek kezéről még alig száradt fel az embervér, kénytelenek hozzá menni. Milyen bájos, kedves kis ötlet az, amikor a sebesült apát kezén fogva kis gyermek vezeti a Krisztus elé! Egy kis gyermek ott térdel közvetlen Jézus lábainál. Ö képviseli a konfirmandus gyermekek seregét. Lehajtott fejjel nyugodtan vonul meg a Jézus palástja árnyékában, körülötte, mögötte gyászos anyák, jajongó vének, de a kis gyermek nem hallja őket. Hozzá még a háború 280 nyelve nem tud a maga borzalmasságában megértőén beszélni. Fájdalom, harag, gyűlölet, vádoló panasz az ő leikétől idegen. Neki a Jézus beszél. És az ő s valamint konfirmandus társainak lesz a hivatása, hogy a Jézus beszédével megerősítve, a háborúban is nem a gyűlölet, de a szeretet beszédét hallgatva — szebb, boldogabb jövőnek legyen majd érett gyermeke. Szóval ez a kis lap tele van sok szép, kedves gondolattal. Egy ideális gondolkodó, vallásosan érző művész lélek beszél a gyermekekhez nem a szó, de a vonalak nyelvén. Hiszem, hogy mindazok, akik e beszédet értik, örömmel hallgatják. Ajánlom tehát ezt az első magyar művészi konfirmációs lapot, arriellyel kapcsolatban nekem is sok mondanivalóm lenne, megszivleléseiil egyházunk vezetőségének (talán sort is kerítek mielőbb mondanivalómra ajánlom lelkésztársaim pártolásába. Különösen és újólag hangsúlyozom, hogy ez az első magyar művészi konfirmációi emléklap, tehát méltányoljuk mindannyian ezt a bátor vállalkozást. E lap terjesztésével nemcsak a magyar művészet népszerűsítését szolgáljuk, hanem egy igazán értékes emléklapot adunk kezébe annak a gyermek seregnek, amely ebben a nehéz háborús esztendőben járul először az Ur asztalához. S midőn mindazok nevében, akik lutheri örökség szerint akkor tudnak igazán gyönyörködni, amikor a vallás nagy igazságai a művészet nyelvén is beszélnek, a nagy tehetségű művésznek és a bátor kiadónak elismerésemet fejezem ki, őszinte szívből irom: „Vivant sequentes!“ Losonc, 1916. ápr. 14. . Wolf József. IRODALOM. Chugyik Pál, aszódi lelkész: Muli. Jelen és Jöuő címen közzéteszi öt háborús beszédét és 10 imádságát. Mielőtt ezzel a füzettel behatóan foglalkoznánk, felhívjuk rá olvasóink figyelmét. A füzet Hornyánszky Viktor, kiadásában jelent meg. Ára 1 korona, mit a szerző a rokkant katonák és hadi árvák javára ajánlott fel! Nagy nyomorúság és lelki szegénységegyházunkra nézve az, hogy könyvkiadónk, aki evang. egyházunkat irodalmi téren a maga tisztes üzleti hasznának a szemmel tartásával, de a nyereség reményében némi áldozatra is készen kiszolgálná. A mi jó Luther Társaságunk e téren nem állhat feladata magaslatán. Nehézkes, hivatalos apparátus tiem könyvkiadásra való. A sok bába között elvész a gyerek s az is természetes, hogy a sok befolyásos már csak mégis a magasziilőttét igyekszik előnyben részesíteni. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a mi nagynevű, sok haszontalan kiadvány produkálása dacára pL Sántha Károlyunk a mi egyházunk keretén belül alig jut levegőhöz és napfényhez. Legutóbb egy imakönyv,ét Hegedűs és Sándor debreceni könyvkiadó cég adja ki. Köszönjük nekik, hogy a hónunk alá nyúltak. At ő áldozatkészségük, üzleti kockázat vállalásuk >tiélkül. Sántha egy imakönyve megiratlanul marad, vagy-' egy fiókban szégyenkezik. '_>281
