Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-04-08 / 15. szám

15. szám.

egy-egy titokzatosságot, mikor különös módon látomásban álomban ismerték meg a jövőt. Csak egyet mondok el Bismark életrajzából. I. Vilmos császár 1881-ben a kancellárnak egy igen élénk álmát mondta a minek tárgya egy parlamenti ügy volt. Erre Bismark felbátorodva a császárnak elmondta, hogy mit álmodott ő 1863-ban a legnehezebb konfliktus napjaiban, amiből emberi szem kivezető utat nem talált. Azt álmondta, hogy egy keskeny alpesi ösvényen lovagolt, jobbra mélység, balra magas sziklák. Az ösvény mindig keskenyebb lett, úgy hogy vonakodott lova előre menni és visszafordulás a hely szűke miatt lehetetlen volt. Akkor veszőjével megütötte a sziklát és Istent hívta. A vessző végtelenül hosszú lett, a sziklafal leomlott és széles út nyílt meg előtte kilátással az erdőkre és a halmokra úgy mint Csehországban; csapatok zászlókkal, és benne még álomban a gondolat, hogy ő ezt ő felségének gyorsan mikép jelentheti. Ez az álom mondja Bismark beteljesedett és vidáman, megerősödve keltem fel. Az 1866-iki események Csehországban, Königratz mellett a németek diadala valóra vált.

Ezek után önként felmerül a kérdés a jövendölések értékéről jelentőségéről.

Természetesen az az értékes jövendölés, amely valóra válik, ha az idő igazolja és beteljesedik. Vagy is pl. a Tolsztój-féle jövendölésnek akkor lesz igazán értéke, ha a történet igazolja helyességét. Az igazi jövendölésre mindig az a sors vár, ami a holott emberre; konstatálják a bekövetkezett tényt s a többi a történeti. Túlzás volna azonban a jövendölés, a jövőbe való nézés értékét csupán csak a valóra válásból''függővé tenni. Az igazi jövendölése nem észszerű számításon, gyanitáson, kombináláson alapulna. Hanem azok valódi visiók, álomszerű képek, melyek a látnokban egy reánk nézve közelebbről meg nem határozható módon jönnek létre. Miért is a jövendölések értékénél ez a szempont is tekintetbe jön.

Szigorúan történeti szempontból foglalkozott a jóslatokkal néhány évvel az előtt egy német történész Max Kommerich, aki Jövendölések című munkája címlapjára kisebb betűkkel oda tette ezt a kérdést: Régi babona, vagy új igazság? S történetíró, aki szigorú objektivotással kezeli tárgyát és előszavában megemlíti, hogy azzal az előítélettel fogott tárgya kidolgozásához, hogy egyszerű babonával lesz dolga, kénytelen megváltani, hogy csakugyan van az embernek olyan képessége, amellyel a jövőbe pillanthat, az időbe beláthat és vallást tesz arról, hogy aki az előtt hitetlen Saul volt, most hívő Pállá lett.

A történetíró megállapíthatta ezeket a tényeket, megmarad azonban még mindig, hogy mi azokat elfogadjuk és elhigyjük, hogy az ember csakugyan a jövőbe láthat s tudomása lehet arról, ami történni fog? Ebben a tekintetben a személyes tapasztalat a végső forum. Mert hiába akarnám én pl. bebeszélni valakinek, hogy ez semmi más mint babona, aki tapasztalatokból tud arról beszélni, hogy amit neki megjövendöltek az élete során valóra vált, szentül meg lesz győződve a jóslatok valódiságáról. S megfordítva, aki hitetlen dolognak tartja, annak hiába mondanám azt, hogy például vannak emberek,

230

akik előre megérzik a változó időt rheumatizmus, fejfájás által, miért ne lehetne az emberi léleknek is olyan érzéke, amivel jóval előbb tudomást szerezhet a jövendő dolgokról, mert hiszen nem valami természet- feletti, hanem csak érzékfeletti dolgokról van szó, az a valóra vált jövendölést sem tekintené másnak, mint a véletlen szerencsés alakulásának. A sok 1000 és 1000 sorsjegy közül is kihúzza valaki a főnyereményt. A sok egyik másik jóslat is beválhat. Bárha itt lehetőség sokalta kisebb mint az osztálysorsjátéknál.

Végezetül nehány szóval a jövendölések jóslatok jelentőségéről?

Hozzá tartozik-e az ami életünk szellemi és lelki táplálékához? Mondjuk úgy mint művészet, zene, költészet, irodalom és a többi lelki javuk? Gazdagitja-e világfelfogásunkat, ad-e erőt arra nézve, hogy itt e földön kötelességünket jobban teljesítsük, szebbé, boldogabbá tegyük életünket? Képzeljük el, hogy valaki megmondaná-e életünk folyását a bölcsőtől a sírig és mi tudnók az összes fontos stációkat életünk útján: gazdag feleséget, szerelmi házasságot, ifjú halált, Amerikába vándorlást, orosz fogságot, hősi halált, nehéz gyötrelmek után kínos véget stb., mit jelentenének mindezek a mi lelkünk számára? Az emberben lévő amúgy is gyenge, csekély akarást a minimumra szállítaná le és abban a tudatban, hogy máskép úgy sem lehet, várnók a sült galambot annak az alakjában, a melyben számunkra megjövendöltetett. És épen itt van a jövendölések kérdésében a legnehezebb pont. Válságos helyzetbe kerül a szabad akarat kérdése. Aki jövendölésében: bízik ’és' azok teljesülését várja, ’ az az előre való törekvést a szabad akaratot fosztja meg termő talajától. Az emberi léleknek ez a legértékesebb ereje sorvad és pusztul el.

A magyar szellem örökbecsű alkotásában az Ember Tragédiájá-ban s küzdő Ádámnak is látomásokban jelenik meg az emberiség jövendője. A paradicsomban álomban látja aaz elkövetkezendő időket. Kezdve Egyiptól a görög, a római világban, Konstantinápolyban, a középkorban, az új korban,'a francia forradalom idején,azután a londoni vásárban, a falanszteri világban mindenütt látja az ember jövőjét, a mi végül az eszkimó jelenetben eltorzul, állati életté sülyed, úgy hogy vágyva vágyik: El innen el, vezess jövőmből vissza a jelenbe, hogy ne lássam többé ádáz sorsomat. Az utolsó színben az Úr előtt is a látások gyötrik még Ádámot, úgy hogy esengve kérdi: Uram rettentő látások gyötörnek és nem tudom mi bennök való. És az úrtól jövő első vigasztaló szó a jövendőre való látásokra vonatkozik. Ne kérdezd tovább a titkot, mit jótékonyan takart el Isten kér vágyó szemedtől. S valóban hogyha valamiért a gondviselésnek hálásak lehetünk, úgy ezért a homályosságért kell azoknak lennünk. És hogy ha vannak jövendölések, hogy ha vannak olyan személyek, akik azt a csodálatos adományt bírják, ho^y életünk útját meglátják, mielőtt mi azt befejezzük, úgy óvjon meg jóságos sorsunk attól, hogy az ő bűvkörükbe kerüljünk.

Sokkal értékesebb képessége van az emberi léleknek a jövendőbe látásnál, ami az élet küzdelmében biz231