Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-09 / 2. szám
2. szám. írva, hogy: „Der deutsche Gott.“ A másik érdekes dolog a német vallásosságban az, hogy csodálatosan megfér benne a legfanatikusabb gyűlölet is. Az angolok ellen. Az Alig. Ev. Luth. Kirchenzeitung (!) ezt a gyűlöletet még helyesli is. November 20-iki számában közöl egy verset, utána terjedelmes cikke) „Der Hass gegen England“ címen. A gunyvers röfrénje az, hogy: „Wir haben alle nur einen Feind : England.“ E verset a bajor trónörökös Rupprecht a bajor csapatok között osztogatta is, hogy vele az angolok elleni gyűlöletet szítsa. A hosszú cikk vége az, hogy az angol gyűlöletet nem kell elnyomni, mert véleménye szerint ez nem személyes természetű, hanem szeretetböl, rokon- érzésből, hűségből fakadó harag és „weil wir in diesem Zorn grosse und edle Mannes und Volksgedanken auffammen sehen, scheint es uns nicht Sache der Christen zu sein, diesen Volkszorn zu bekämpfen.“ Ez az Alig. Ev. Luth. Kirchenzeitung álláspontja! Hogy keresztyén szempontból a gyűlöletet és haragot szabad-e táplálni és van-e ilyen alantas nevelésnek vallási és morális értéke, az más lapra tartozik, mert csak azt kívánjuk a jövendő számára leszögezni, hogy a háború keresztyénségp más, mint a békéé. Fölvethetnők ugyan azt a kérdést is, hogy van-e egyáltalában háborús keresztyénség és jellemes-e ez a keresztyénség, de most hagyjuk ezt. Most „treuga Dei“ van. Azaz, hogy nincs. Sehol sincs. Bajorországban épp úgy bolygatják a szabad vallásos oktatás eltörlésének kérdését, mint ahogy lebunkózta a pozitív „Ev. Kirchenblatt für Württemberg“ Dr. Graue berlini lelkészt a „Protestanten- blatt“~ban tett „istenkáromlásai“ miatt, fejére citálva Joh. Arnd-nak ama épületes mondását, hogy az az ember, ki lenni akar valami, Isten kezében olyan matéria, melyből vagy semmit vagy bolondit csinál! A trieri Petrusblätter is (1914. 2. sz.) most a treuga Dei alatt találták ki, hogy a világháb rút a szabadkőművesek hozták létre, a hármasszövetséget detto, a nemes trónörököspár meggyilkolását detto ! A treuga Dei szép szó csak, melyet s'.épnek talál mindenki, de nem követ senki. Ez csak az érem egyik oldala. Van másik is. Rómából származó hírek szerint a franciák újabban meglehetősen keresik a Vatikán Kegyeit s szabad ez út megint a szerzetesinvázió számára Mi ez ? Royalista munka, — politika, vagy az Istentől való félelem, vagy esetleg — kacsa, — ki tudná azt mégmondani?! Jellemző különben az oroszok magatartása is a templomokkal szemben. Keletporoszországban amit lek etett tönkbe igyekeztek tenni, a templomokat azonban feltűnően kimé.ték. Miért? Különös, hogy Isten kézzel csinált templomai, érdemtelen szolgái miiyen megbecsülésben részesülnek, a szentlélek templomának élő köveit, az Isten fiait, Krisztus örökös társait pedig ezerszámra a háború molochjának oda ... (S z e r k.) A sebesültek között. — Levél a szerkesztőhöz! — Kedves Barátom! Tegnap kedves csomagot kaptam feleségemtől, küldi' a távozásom óta összegyűlt szaklapokat. Kimonhata lan élvezettel olvasom mind, mert régen jutottam ily nemes olvasnivalóhoz. A többi lapok között természetesen a te szerkesztésedben megjelenő „Evangélikus Lap“-ot is megkaptam. Olvasgatva Írásaitokat — arra határozta magam, hogy értesítelek munkakörömről — s fáradozásom eredményeiről . . . November elején nagy nehézségekkel kellett megküzdenem. A német nyelvet egyáltalán nem bírtam — s itt németül kellett beszélnem, nemcsak a katonai parancsnoknál, hanem mindenfelé. Szerencsére még Pesten megvettem a legújabb kiadású Kelemen-féle magyar-német, német-magyar szótárt. Ha valahová indultam, előbb e szótár segítségével tájékozódtam mondani valóim felől. így lassacskán mindig könnyebben forgott a nyelvem. S ma már megértetem magam mindenkivel . . . Idejövetelemkor úgy volt, hogy 3 hét múlva a déli harctérre megyek. Addig pedig látogatom a gráci kórházakban sebesülten és betegen fekvő ev. és ref. katonáinkat. Elindultam felfedező útamra. Tennivalóimra vonatkozólag senkitől semmi útbaigazítást nem nyertem. A legnagyobb kórházat a „Landeskrankenhaus“-t kerestem fel legelőször. A hivatalban rendkívül barátságos s lekötelező modorú úriember rögtön rendelkezésemre bocsátott egy szolgát, aki az óriási terjedelmű labyrintban kalauzoljon. A kórház kb. 2 négyzet kilométer nagyságú területen fekszik. Tágas ablakú, magas, fehérre festett 3 emeletes palotákból áll. Minden osztálynak külön nagy és kisebb épülefe van, a súlyos és könnyebb betegek — jelenleg sebesültek — számára. A hygiénia legmodernebb eszközeivel van felszerelve, amit bizonyít az is, hogy az ide került sebesülteknek csak 270-a nem gyógyul, 98 teljesen egészségesen hagyja el a kórházat. Az első épületben van egy evangélikus kápolnánk is szép oltárral, har- móniummal s megfelelő ülőhelyekkel ellátva. Először a sebészeti osztályra vezettek, ahol csupán lősebeket kezelnek. Itt találtam 27 ev. magyar sebesültet. A 20 Mi úgy hisszük, hogy a militáris keresztyénség önellentmondás. A vallást semminek a világon alárendelni nem szabad, hanem meg kell hagyni vallásnak. Az állam sohasem kívánta a vallástól, hogy jel- lemtelen legyen. Ha húsz esztendő múlva visszatekintünk a háborús vallásra, csodálkozni fogunk Jézus vallásának eltorzításán. Azt fogjuk mondani, hogy „si tacuisses, theologus manisses.“ Most azonban emberek vagyunk mindannyian. Homines sumus. Jézus Krisztus tegnap és ma örökre ugyanaz marad. A keresztyénségből a világháborúnak sincs jogában háborús vallást formálni. Ideig-óráig azonban mégis megtesszük. Mert emberek vagyunk ... E. J. 19
