Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-13 / 11. szám
11. szám. Nézzünk csak kissé körül az életben, mennyi békétlenséggel, viszállyal, perpatvarral, tehát nyílt avagy leplezett küzdelemmel találkozunk az emberek között, az okból, mert érdekkörük találkozik, mert veszélyeztetve látják hasznukat, előnyeiket, javukat, érdekeiket, kényelmüket és háttérbe szorítva egyéniségét érvényre akarja juttatni a legtöbb ember. Jussát pedig senki sem engedi. Ebből folyólag im kész a szokás-mon- dásos „kenyéririgység“, ami azután haragot, gyülöl- séget, harcai, háborút hoz létre azok között, akik egymás mellett, vagy szemben egymással működnek az ő boldogulásukért, előmenetelükért az az létükért. S ettől, amint látjuk, az embert nem védi meg az értelmiség, műveltség magasabb foka sem. Itt önkényt tolakodik elénk az a kérdés, hogy váljon emberi szerzemény-e az a testiség, mely a természet törvényeinek vet alá bennünket? váljon nem a teremtő oltotta-e belénk is, mint minden élőlények világába tartozókba, ama szükségszerű ösztönöket, erőket és törekvéseket, melyek a küzdelmekre ösztönöznek, kényszerítenek bennünket ? A ki erre a kérdésre megfelel — a maga egyéni lelkülcte, felfogása szerint, az közel van már ahoz, hogy lássa, érezze azt az összefüggést, viszony*, amiben a háború van az istennel, vallással. A családok, népek, épen úgy mint más alsóbb rendű lények rá vannak utalva szintén bizonyos természeti szükségletek kielégítésére. S ezen kielégítésekre rá vannak szorulva nemcsak önmaguk jóléte, előírnia* dása végett — a természetben csupán önmagáért létező nincs, — hanem az ivadékok jövőjének biztosítása is fontos feladatot ró reá tik. Az ivadékok általi fajszapo- ruhttal, rajt eresztve a családok, népek elsőrendű feladatává válik, hogy a telepítésre alkalmas helyről, megfelelő otthonról gondoskodjanak. Ez szolgáltatja azután a fajbeli összeütközésre az okot és az alkalmakat. Ebből látszik, hogy amiként az állatfajok, épúgy az emberfajok, törzsek között, vajmi sok és alapo sok szolgáltat örökös versengésre, küzdelemre. Mihelyt az érdek a lét vagy nem lét válaszútján találkoznak fajok, népek, kész nyomban közöttük az összeütközés. Az összeütközésnél pedig sikerrel biztat, a kilátást erre nézve fokozza a testi erőn kívül főleg a tiszta erkölcs, kiváló lelki tula donságok mivelése, a tudomány fejlesztése, az ifjú nemzedék okszerű nevelése és a sokat kifogásolt sovinismus; a faj és hazaszeretetének az ápolása. A minden irányban való kultúra legyen tehát jelszava minden népnek, mert csak ezzel szerezhet életrevalóságot, rátermettséget és végre az életküzdelmében győzelmet. A testi és szellemi erőben, a kultúra fejlettségben elmaradott fajok, népek, népességük száma dacára is előbb-utóbb leszorittatnak az élet színteréről; 165 amiként ezt a történet sok — egykor szereplő népek példájával igazolja, kiknek nevük is alig maradt fenn az élő nemzetek között. így jut kifejezésre, él vényességre a természetes kiválogatódás a népek, törzsek életében is. Miként már előbb is jeleztük, hogy minden élő lénynek szüksége vau tenyésztésére szolgáló helyre, épen úgy, még ama mikrobáknak is szükségük van erre, amelyek spórái a levegőben vagy vízben úsznak, porban vagy földben vegyülnek és életképességüket évekig megóva várják, lesik az alkalmas időt, amikor megszállhatják a létük folytatására a kellő helyet, talán épen csak az élő szervezetek egyetlen szervét. Otthona megtarthatása, megóvása folytonos küzdelemre szólítja. Folyi < is azután a létfentart sára nélkiilözhetlen helyért a küzdelem erősen, egész könyörtelens'ggel. így, — nemde a kakas a szemétdombján, a kutya a ház udvarán, mindenik az ő szükebb otthonában, — milyen hatalmas; a méhecske köpüjét s benne népét félti és védi a legvégsőig, habár a védelemben mindegyik áldozatul esik. Az egyes ember és család otthona, lakása, háza szent és sérthetetlen a társadalomban minden sértés, támadás ellen. Hát a népek, nemzetek másként vannak e tekintetben? Nem épen így szükségük s ha kell, védik az ö otthonjukat, hazájukat. Hisz a haza nem csupán elnevezés, nem puszta fogalom, nem is bizonyos határok közé szorított föld az a haza fiaira nézve. Az ember énjének kiegészítő része, egy darabja az, hozzá van kötve öröme s bánata, reménye, szokása, törvénye, jóléte, szabadsága, múltja és jelene. S így a haza- szeretet is nem pusztán kötelesség, hanem benső ösztönnek és ez ösztönből folyó kény-zerérzetnek mondható; ami azután abban nyer kifejezést, hogy hazáját, mint elődjeinek reá maradt örökségét nem önőnmagá- ért, de fajtestvéreiért, utódokért védje, érte ha kell harcra keljen, vérét, életét áldozni kész legyen, amikor a versengésből, érdekösszeütközésből a létért való küzdelem áll elő. A háború nem emberi találmány, tehát nem is egyesek hatalmi törekvésének a következménye, hanem a szerves élet törvényszerű megnyilvánulása, aminek végső oka mindig a szellemi és anyaj erők versengése, az érdekek összeütközése. Vagyis más szóval, a háború az élet, a haladás kelléke s a népek küzdelme a létért. hr. a. IRODALOM. Könyvismertetés. Dr. Szelényi Ödön; Böhm Károly és a vallásfilozófia 24 oldal. Hogy e sorok nem a maguk idejében (december) láttak napvilágot, annak oka az a sajnálatos tény, hogy az ismertetés a postán elveszett. N .gysokára udta csak meg e sorok írója, hogy újból meg kell írnia „Böhm Károly és a vallás• 166
