Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-27 / 9. szám
9. szám. bzottsággal szemben talán még a mi egyházunkban sem oly könnyedén elhanyagolható mennyiség! . . . Most már azonban, hogy az intézkedés megtörtént, bele kell nyugodnunk a dologba s azt kell kérni az illetékesektől, hogy szíveskedjenek legalább mielőbb elintéztetni a felebbező egyházak érdekében a íelebbezéseket! . . Hadd kapják meg ezek is nemcsak az őket megillető segélyt, hanem az igazságot is. Ezt a jogos és méltányos kívánságot az egyetemes felügyelő úr szíves figyelmébe ajánljuk s ha másért nem, ezért is kérjük az egyetemes közgyűlés mielőbb való összehívását. Körülöttünk mindenfelé a rendes mederben folyik az élek A református egyház sorra megtartotta közgyűléseit. A bányai egyházkerület is jónak látta nem elnöki felelősséggel intézni az ügyeket. Ezt a többi kerületek és az egyet, egyház is megfontolás tárgyává tehetnék s addig, amig a viszonyok megint másra nem fordulnak, összehívhatnák a közgyűléseket. Az összeülő egyetemes közgyűlésnek pedig az egyházközségek érdekében az adóalapi szabályrendelet oly értelmű módosítását és kiegészítését ajánlom, hogy az egyházak kérvényeik minden közbeeső felülvizsgálásának az eredményéről (számvevőszék, adóalapi biz. referense) értesíttessenek s arra megtehessék megjegyzéseiket. Személyes tapasztalatból tudom, hogy a végzések hibás volta a „szakértőkben“ való túlságos bizalomban gyökerezik. Amit az egyik törül, vagy kijavít, azt a másik szentirásnak veszi s ezek miatt a közbeeső intézkedések miatt van most egyes egyházak adókulcsa 40 — 50"/„-kai lejjebb szállítva, — persze csak papiroson, mert a valóságban a régi 80—1007« maradt!! — Ezen igy talán segíteni lehetne, legalább a szakértői hibák ellen a bizottság kellő időben tudna védekezni, ami neki is fontos érdeke. A kérvényeket végkép letárgyaló egyet, közgyűlésnek úgy sincs módjában az érveket egyenként mérlegelni. Legyen meg legalább ez előtt megadva a mód egyes hibák közös jóindulattal való kiküszöbölésére. Ez nagy munkát adna ugyan, de szükséges intézkedés! • Sz. L.- *» ******* - * - * i"‘ **• * * - --i,—L — —- * ~~ *TiriTj-i.~n*'‘i~i~i Néplélek. — Széljegyzetek a cura pastoralishoz. — A néplélek konzervativizmusával jár, hogy nem változik meg máról holnapra. A háború megindulásakor úgy tetszett, mintha rá sem ismernénk népünkre; 131 mintha egész mássá lett volna. Azóta sok minden elvált. Mindenek felett tapasztalnunk kellett azt, hogy nem mind arany, ami fénylik és hogy nem minden változás, ami hangulat. Most midőn a nép idealizálásának korát éljük, nem árt, ha a valóság szemeibe nézünk — az igazság kedvéért. Ezzel egyúttal útját álljuk azoknak a vérmes reményeknek, melyek a háború okozta vallásos megújhodást a néplélekben túlbecsülik. Nem pesszimista szörnyüködések akarnak belőlünk kikivánkozni, hanem megfigyelések, melyek közvetlen tapasztaláson alapulnak s amelyek a népiélekben big idealizmuson kívül egyebet is megláttak. Egyik filiámban jártam s a gondnokkal beszélgettem. Miről másról, mint a háborúról. Hát a fiai, gondnok úr? Mind a három oda van; huszárok mindannyian. Írnak-e? Keveset, tisztelendő úr; az egyik már három hete nem írt. — Mind nyugodtan mondja ezt a gondnok úr. Kissé bánatosan. Éppen készültem neki pár erősítő szót mondani, midőn folytatja. És mióta odavannak, mennyit kell dolgoznom, szenvednem ! Akármennyire hajszolom magamat, mégse megy a munka, ahogy kellene. Jaj Istenem, mi lesz a gazdaságból? — Itt aztán sírva fakadt a gondnok úr. Hja, a gazdaság nagy dolog . . . Belém szorúlt a vigasztaló szó. A gazdaságra nincs vigasztalásom. A fiai harcáról és életéről nyugodtan és száraz szemekkel tudott beszélni, de a gazdaság! ... itt már sírva fakadt. Pedig miről van szó csupán? Arról, hogy „a munka nem megy, ahogy kellene.“ Nem vonom kétségbe apai szivének indulatát, ez brutalitás volna tőlem, de a könnyeket nem a gazdaságnál, hanem fiai, a vörös ördögök említésekor szerettem volna fölcsillanni látni szemében ! Legyen szabad erre a praktikus materializmusra fölhoznom jellemzésül még egy példát. Beállít hozzám egy atyafi. Hősi halált halt idősebbik nős fia Oroszországban. Meg szeretné menteni ifjabbik fiát a háborútól. írjak ide, írjak oda folyamodványokat stb. Elszorul szivem az apai gyászon. Tapasztalatlansága dacára is megbecsülöm benne a szülői féltő szeretetek Egyszerű logikával adja elő, hogy az állam juttathatna néki valami kedvezményt ifjabbik fiában, mert idősebbik fia már elesett. Könnyebb vagy helyi szolgálatot kaphatna . . . Megmondom bizalmasan a tisztelendő úrnak azt is, hogy mi indít engem erre a kérésre. Hogy szét ne pusztuljon a gazdaság, elvétetném ifjabbik fiammal az idősebbik özvegyét. így minden megmaradna a régiben . . . Torkomra forrott a szó a szent gazdaság hallatán. Ahol a ti kincsetek, ott van a ti szívetek. A szent gazdaság előtt (hogy minden maradjon a régiben) hódolni kell a hitvest kereső szív gerle búgásának, az özvegyi gyász és akarat méltóságának. A gazdaság vis maior. Vele szemben nem lehet teketóriázni, hanem neki engedelmesen behódolni. 132
