Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-27 / 9. szám
EVANGÉLIKUS LAP 9. SZ. EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMARÓT * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. A 1915. FEBRUÁR27. 1915.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége cimére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. FŐSZERKESZTŐ; SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDKSZ LAJOS HSATOKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS Az előfizetés ára: Egész évre 12 K fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Tartalom: Sz, L.: Az adóalapi segély. — E. J.\ Néplelek. — Linczényi Lajos: Jób sorsa a mi sorsunk. — Szemle. — Irodalom. Különféle. — Szerkesztő közlesei. — Hirdetések. Az. adóalapi segély. Egyházaink ennek az évnek az első felére az adóalapi bizottság által megállapított összegben megkapják az adóalapi segélyt. Még pedig megkapják arra való tekintet nélkül, vájjon megvannak-e elégedve az adóalapi bizottság végzésével s megfelebbezték-e azt, vagy nem ? Eredetileg az adóalapi bizottság csak a segélyek 257,-ának a kiutalása mellett foglalt állást s vannak adóalapi bizottsági tagok is, akiket a segély teljes összegben való kiutalása egészen váratlanul ért s akik nem tudják, kinek a felelősségére történt ez a váratlan intézkedés? Ennek azonban ök maguk járjanak utána. Mi az adóalapi segélyek kiutalását helyeseljük, mert az egyházak a segélyre rá vannak utalva, azt nem nélkülözhetik s anélkül a legnagyobb kellemetlenségek zúdulnának a nyakukba. Arról ugyan sokat lehetne beszélni, micsoda magasabb bölcseség nyilvánult meg azokban az intézkedésekben, melyek valósággal rákényszeiítették egyházainkat arra, hogy az adóalapi segélyre alapítsák legvitálisabb szükségleteik kielégítését, mikor ez a segély nem állandó jellegű, mert nincs törvényileg biztosítva s esetleges elmaradása esetén, egyes egyházaink háztartása alapjaiban inogna meg, — azonban erről most hiába beszélnénk. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül azt, hogy a kiutalás a felebbező egyházak érdekeinek, szükségleteinek és jogainak teljes figyelmen kivid hagyása mellett történt. Az adóalapi bizottság munkája nem találkozott az érdekelt egyházak nagy részének a helyeslésével. Több mint kétszáz egyház 129 van, amely az adóalapi bizottság végzését megfelebbezete. Ezek között a felebbező egyházak között olyanok is vannak, amelyek, noha a bizottság a segélyezés legalsóbb határát mindössze négy százalékkal szállította le s 467, helyett 507..-ban állapította meg, mégis 500, sőt ezer koronával kevesebb adóalapi segélyt kapnak most ugyanazon adózás és szükséglet mellett, mint hat évvel ezelőtt. Ennek a megdöbbentő ténynek az a magyarázata, hogy most a bizottság alighanem más eljárást alkalmazott a kérvények felülbírálásánál, a következménye pedig az, hogy a bizottság 1909. évi végzéseivel ellentétben némely egyházak adóterhét 100 „ helyett 40—50/..-ban állapította meg, úgy hogy ezek az egyházak most a kapott 500—1000 koronák helyett a szemüket dörgölhetik. Nem mi mondjuk ezt, hanem a bizottság maga állapította meg ezen a szokottnál sokkal nagyobb számítási hibákat konstatáló végzéseivel, hogy vagy az 1909. vagy az 1914. évi megállapításai és számításai az esetek túlnyomó részében nem voltak helyesek. Bizonyság eire a végzéseket megfelebbező egyházak nagy száma is! Tekintettel már mot a felebbezések nagy számára s arra, hogy a háború miatt vezetőink arra az álláspontra helyezkedtek, hogy most sem beható bizottsági munkát nem igen lehet végezni, sem gyűléseket nem lehet megtartani, az illetékes tényezőknek talán inkább a régi állapotot kellet volna egy időre prolongáltok (amiről egy időben szó is volt!), mint ezen sok felől kifogásolt és az esetek nagy számában nem jogerős munkálatot ven- niök kiindulási pontul. Kétszáz egyház egy 130
