Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-12-11 / 49. szám
49. szám. foglalkoztatja a kutató kérdés: jól van-e ez így a mint van, helyeslést nyer e onnan felülről ezen világháború, lehet-e a háború borzalmait az Isten akaratának betudni, avagy lehetnek e oly események, a melyek Isten akaratán kívül fekszenek? Ezen kérdés a theologia egyébb legvitatottabb problémája; a különböző felfogásokat röviden elmondani. A legszélső álláspont a nemet theologusoké; ők a háborút vallásilag szentesítik. Szerintük: a mióta az angolok Németország tönkretételére törekszenek, a német közvélemény a nemzetvédő jogos háborúja igazát annyira mélyen átérzi, hogy ezen köz- meggyőződés alól a theologusok sem vonhatták ki magukat és ezen okokból megadják a háborúnak a vallási szanktiót. Szerintük az angol gyűlöletben nemes nemzeti eszmék lángolnak, a keresztyén egyháznak pedig nem feladata, hogy ezen jogos haragot leküzdje. Vagyis kimondják, hogy keresztyén szempontból szabad gyűlöletet táplálni. Ekkép a németek vallásosságába belevegyült a hazafiasság és a fanatikus gyűlölet. A németek ezen álláspontjával szemben a svájci theologusok szerint a háború nem származik az Istentől; ezen felfogásnak nálunk is vannak követői. Szerintük, a ki közösséget érez a Jézussal, a ki az elvesztett édent akarta az emberiségnek visszaadni, a ki az emberiségnek új parancsolatot adott: hogy egymást szeressék: az a háborút, mely annyi könnynek és annyi nyoinornák a szQlóanyja, szentnek nem mondhatja. Jézus isteni igazságként hirdette: „Ne ölj. mert a ki öl, méltó az Ítéletre;“ „szeressétek az ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.“ Minden ember a mindenség Urát igy szólítja: „mi Atyánk,“ ha pedig ö az Atyánk, úgy mi mindannyian testvérek vagyunk, a háború tehát nem más, mint testvérharc. A háború nem Istentől származik, mert, Istentől csak jó, nem pedig a gonosz származik.-Vannak theologusok, a kik eltekintenek a háború borzalmaitól és a háborúban csak eszmék kiegyenlítődését látják. Igy Luther szerint a háborúnál nem azt kell nézni, hogy mikép ölnek és gyújtogatnak; ezt az együgyű gyermekszemek teszik, a melyek az orvos cselekvésénél csak azt látják, hogy mikép vágják le a betegnek a kezet vagy a lábát, de nem veszik észre, hogy ezzel az egész testet mentik meg. Nekünk nem a háború borzalmait kell néznünk, hanem azt, hogy I ogyan védi a háború a házunkat és a családunkat. Más theologusok ismét a jogos és köteles önvédelem alapján tartják a háborút a vallás szempontjából megengedhetőnek. Szerintük a háború az emberiségre nézve szükséges eszköz és istenes dolog oly esetekben, a mikor az emberi életnél is becsesebb javakat: a családi tűzhelyet, a polgári szabadságot a hazát, a hitet, más módon megvédeni és a békét elérni nem lehet. Lételem fentartásainak á vágyát az Isten oltotta a lelkembe, ha pedig a világrend törvényei szerint csapások zúdulnak rcám, ha betegség, tűzvész vagy ellenség támad meg, egész testi és lelki erőmmel védekeznem kell. Ismét másik felfogás a 777 világnevélés theoriája, mely szerint, mivel a történeti események egy magasabb rendre, egy örök isteni értelemre utalnak, úgy lehetetlenség feltenni, hogy a háború mint a történetnek oly gyakori eseménye — inerő értelmetlenség legyen: mivel pedig Isten a háborút tűri, a háborúnak meg van a maga rendeltetése az Isten világtervében; és a mint a történelem az emberiség nevelő iskolája úgy a háborút is az Isten eszközül használja fel az emberiség nevelésére. A felvetett probléma legjézusibb megoldását egy hazai theologusunknak következő szép szavaiban találtam: „Lehetséges-e az, hogy ez a sok vérontás, annyi ezer és ezer ember halála, családi boldogság összeomlása, emberi tudás, tehetség és szorgalom eredményeinek elpusztulása mind mind szükséges dolog és oda helyeztessék Isten akaratába? Krisztus egyenesen és határozottan mondja: mikor háborúról hallotok, meg ne rémüljetek, mert mindezeknek igy kell lenniök. A háborút is, dacára minden rettenetes vérontásának, odahelyezzük Isten kezébe. Nem az ő akarata szólítja életre. Az ö akarata szeretet verőfényében fürdik, nem az elesett milliók vérében. A háborút az emberek bűnössége, népek Istentől elfordulása okozza.“ Fis nézetem szerint ezen felfogás kételyeink eloszlatására, lelkünk megnyugtatására hitünk erősítésére, szenvedésünkben megvigasztalásunkra és bizalmunk erősítésére a legalkalmasabb. Mindezeknek igy kell lenniök! Ezért iparkodjunk Isten akaratát megismerni, keressünk oltalmat Istennél, könyörögjünk erőért, kitartásért a megpróbáltatás ezen súlyos napjain tartsunk ki hitünkkel mindvégig Isten mellett és nyugodjunk meg az Isten akaratában! A háború hatása a pápaság pénzügyeire. Katholikus lapokban mostanában olyan hangok hallhatók, hogy a háború a pápa jövedelmeit alaposan megcsappantotta. Mivel pedig pénz nélkül a pápaság szabadsága semmit nem ér, illetve egyáltalán fenn nem állhat, katholikus egyházi körök a háború után nemcsak a pápaság világi uralmának a visszaállításában reménykednek, hanem foglalkoznak a pápa javára kivetendő adókérdésével is, mit a világ összes katholikusainak kellene szolgáltatniok a pápai udvartartás költségeinek a fedezésére. Mindenesetre igen érdekes terv, amely azonban egyelőre messze van a megvalósulástól. A terv felmerülése azonban az érdeklődést felhívja a pápaság pénzügyi helyzetével való megismerkedésre. A német centrumpárt lapjában, a ..Germániában“ jelent meg 1912-ben Uammersleben A. K. tollából egy cikk, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik. Mivel Hammersleben is szakértő s a „Germánja“ sem közölt volna a pápaság pénzügyeiről a valóságnak meg nem felelő cikket, álljanak itt e cikk főbb adatai. 778
