Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-12-11 / 49. szám
49. szám. E szerint a pápa ingó és ingatlan vagyonnal bír. Az ingatlan vagyon a vatikáni és lateráni palotákból és a Castel Gandolfo villából és a hozzájuk tartozó kertekből áll (ez utóbbit most olasz sebesültek részére engedte át a pápa !). Mivel ez Hammersleben szerint „holt“ kincs, tehát nem számít. A pápa ingó vagyona IX. Pius, XIII. Leó és X. Pius hagyatékából áll. XIII. Leó „trónraléptekor“ a pápaságnak körülbelül 60 millió lira tőkéje volt. Ehhez járulnak a péter- fillérek, hívő katholikusok kegyes adományai. A pápaság tőkepénzeinek az összegéről, amelyek Olasz-, Német-, Angol- és Franciaországban vannak elhelyezve, biztos adatunk nincs. Legfeljebb a kamatjövedelmekből következtethetni a tőkék nagyságára. Ezek a kamatok a pápai háztartás költségeinek a felét fedezik. A pápai magánpénztárnak 400.000 márka a bevétele, a Rómában székelő bíborosok fizetése (egyen- kint 16.000 márkát kapnak, ami nevetségesen csekély összeg a mi püspökeink jövedelméhez képest) 560.000 márka. A szegény olasz püspökségek és plébániák segítésére kell évenként 368.000 márka. A vatikáni és egyéb épületek, templomok stb. jókarbantartására kell 1,440.000 márka. A pápai államtitkárok és egyéb hivatalnokok fizetése 800.000 márka. A régi pápai hivatalnokok nyugdíjára szükséges L200.000 márka. A római katholikus népiskolák fenntartására évente 920.000 márkát fordítanak, melyeket azért tartanak fenn, mert az állami iskolákból száműzve van a hitoktatás. Vagyis összesen évente 5,700.000 márka fedezetéről kell a pápaságnak gondoskodnia. Ennek a fele kitelik a pápai jövevedelmekből, másik felét pedig a Péter- filléreknek keli fedezniük. Jó jövedelmi forrás még a pápai rendjelek adományozása is. Minden rendjelért illetéket kell fizetniük a kitüntetetteknek s azonfelül még a rendjelet is maguknak kell megvásárolnak. Állítólag van egy rendjel, a Militia Aurata, amelyért nem kell fizetni, ezt azonban senkinek nem adományozzák. A Péterfillérek évről-évre apadó tendenciát mutatnak. 1861—1868-ig, tehát hét éven át 71 millió volt a Péterfillér, IX. Pius alatt néha 20—25 millió évente, 1870-ben csak hat és fél millió. XIII. Leo uralkodásának az első évében már csak három milliót kapott, azóta pedig még kevesebb gyűlt össze. A háború következtében ez az összeg is megcsappant, úgy, hogy előkelő német katholikusoknak kellett külön adományaikkal segiteniök a pápán. Ez azonban még nem elég, miért is a lelkészek több Péter- fillérek adományozására hívják fel a hivőket. A Péter- fillérek apadása egész természetes. A franciák nem lelkesednek XV. Benedekért, Ausztria soha sem adott sokat, a háború viszontagságai minden államot különben is erősen próbára tették. Ez az állapot a háború után sem lesz másként. A pénzügyi kimerülés idején aligha lesz egyiknek is kedve a pápaság pénzügyi egyensúlyának a helyrehozására. A helyzeten egyszerre segítene az, ha a pápa elfogadná a garanciális törvényben biztosított évi 3 /., millió lilát. Ha a pápa nem kaphatná is meg az eddig esedékes évi járadékokat teljes összegben 779 (amit a jezsuiták 1904-ig 109,650.000 lirára számítottak), hanem csak öt évre visszamenőleg állana rendelkezésére 16—16 millió lírányi még mindig elég tekintélyes tőke — ezzel azonban némikép mégis segítve volna a bajon. Csakhogy ennek nagy „elvi“ akadályai vannak. Ezért kisért most a katholikus hívek megadóztatásának a terve a pápaság javára. Amolyan „közalapi adó“-féle lesz ez, csakhogy nem az adózók javára teendő befektetésekre, hanem a pápaság fényes háztartásának és pompájának a lehetővétételére. A terv ellen sok minden szól. Mellette csak a fenyegető deficit és az a számunkra teljesen érthetetlen ragasz- godás, amellyel mindenfelé ragaszkodnak a katholikusok bizonyos rétegei a hegyeken túl levő ránk nézve merőben idegen hatalomhoz. Sz. L. Katonáink lelki gondozása Przmysiben. Annak bizonyságául, hogy ev. katonáink lelki gondozása Przinysl várában milyen ki nem elégítő volt, közlünk részleteket Sommer diakónus naplójából. A vár ostroma utolsó idejében hivatalos kimutatás szerint volt a körül zárt várban 5202 evangélikus lélek, még pedig 721 német, 3292 magyar, 62 lengyel, 899 tót, 28 cseh. A k. b. 5 /_, ezer protestáns lelki gondozását egy magyar evang. tábori lelkész látta el, ki azonban k. b. 24 km.-nyire lakott a vártól! A kórházban fekvő sebesült és beteg katonákat Sommer diakónus látogatta. Nehéz munkájáról rövid naplót vezetett, mely ránk nézve szomorúan érdekes. Szeptember 18-án. Mit adnék azért, ha magyarúl tudnék! Hány evangélikus magyart találok és nem tudok velük beszélni. Az egyik, kinek jobb karja volt átlőve bal kezével igyekezett félírni családja címét, hogy értesítést küldhessek róla. Lehetetlenség volt számomra valamit kibetűznöm, de elvettem a cédulát. Szeptember 23-án. Találtam egy magyar evangélikus jogászt, kivel németül beszélgethettem. Német új szövetség volt nála, melyen meglátszott a gyakori használat. Szeptember 26. A 8 sz. kórházban egy önkéntes ápolónő tolmácsolta magyar katonáknak szavaimat. Bár ő maga katholikus vallásu, lelkesedéssel beszélt az evangélikus hitről. A . . . kolostorban meghalt egy magyar. Végtelenül sokat szenvedett — három has- lövése volt. A halál bizonyára megváltás volt számára. Október 7. Találkoztam egy magyar jogásszai. Tagja a keresztyén diákszövetségnek. Komoly keresztyén. Beszélgettünk arról is, hogy mennyire szükséges volna egy magyar evangélikus kórházi lelkész. Délután Szászi' Menyhárt honvédet kisértem ki utolsó útjára. Október 12. Az 1 számú kórházban kiszenvedett egy magyar. Utoljára lázban állítólag csak nejéről és gyermekeiről beszélt. A jogász (talán az október 7-én említett?!) nála volt, míg kilehelte lelkét. 780
