Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-11-27 / 47. szám
47. SZ EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMARÓT * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. * 1915. NOVEMBER 27. 1915.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. FŐSZERKESZTŐ: SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZÍ MÓNI DESZ LAJOS. főmi.’NKAtArsak : HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS Az előfizetés ára: Egész évre 12 k. fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (rályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény, Tartatom: Bird László: Te benned bizunk. — Schultz Aladár: Adventi üzenet. — Sz /... A berlini scientist pör. — Szimonidesz Lajos: Ez a köszönet — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Te benned bizunk. — A 90- ik zsoltár után szabadon. — Te benned l iztunk Uram mindenha. Te voltai hajlékunk, menedékünk. A hegyek még nem voltak formálva, Te oltalmunk voltál már minékünk. Az ég és föld meg semmiségben voltak, Te már örök, erős Isten valál. A hajdankortól időtlen-időkig Hatalmad, mint erős kőszikla áll. Az emberélet arasznyi előtted, Ezer esztendő is semmi csupán. Elragadod, mint árvíz a földet, Megsemmisíted új nap virradtán. Minden álmunk és minden törekvésünk Múló virág, bús őszi hervadás; Ha a Te kegyelmed nincsen vélünk, Az életünk örökös siratás. De Te Uram, oly jó vagy és kegyelmes, Te megbocsájtod minden vétkünket. S bár napjaink száma nyolcvan esztendő, Nem méred ki soha éveinket. Ha élelünket harcokban töltjük, Te nem késel, de könyörülsz rajtunk. S a mi lelkünk száll-száll az égen által Hő imánkban, mit feléd sóhajtunk. Hü szolgáid leszünk hát mi is Néked És Te nagy Isten, légy a vezérünk. Dicsőséged áradjon szerte rajtunk, Ez adjon fényt, hatalmat minékünk. Ha bánat ér, ha bú-, baj szorongat, Ne engedj elbukni, Te igazgass. — Örökké áldjuk érte nevedet Erős nagy Isten, örök, hatalmas! Bíró UUzltf. Adventi üzenet. Irta: 5chultz Aladár. Tépett köntösben, kön.töl-ázott ábrázattal és prófétai komolysággal köszöntött be az advent. Ha fel akarnánk tépni a hegedő sebeket, úgy csak vissza kellene tekintenünk az elmúlt egyházi évre, melynek gyászos útját tört remények jelzik. De ezt most ne tegyük Inkább forduljunk szembe a jövővel, mely uj irányt jelöl ki nekünk, uj, súlyosabbnál-súlyosabb kérdéseket állit utunkba. Az advent mindig a komolyság és őszinte megtérés hirdetője volt. Minden évben uj követelményekkel állt elő, uj célokat tűzött elénk, mintegy megadta programmját egy évi működésünknek. Do most, mikor a vértől ázott mezők, halmok mindennél hangosabban beszélnek és amikor ami saját lelkünkre is ránehezedik egy nehéz sóhaj, mely , nem tud utat találni kifelé a szívből: ilyenkora prog- rammot a korszellem adja meg és a történet eseményei, ezek pedig azt hirdetik nekünk, hogy a mostani adventnek kétszeresen komolynak kell lennie és mindenkinek kétszeres komolysággal kell végeznie feladatát. A földnek minden sarka izzó tűzben ég. És a szenvedélyek mindig uj csóvákat vetnek az égő bűnök közé. És mi ilyen ördögi világításban léptünk az uj egyházi évbe. Nem kell prófétai lélek hozzá, megjósolni, hogy minden téren nagy átalakulások előtt állunk: uj világ és uj szellem fog kialakulni és életre kel egy uj, harcban edzett nemzedék, melyet meg is kell érteni. Forró gondolatok öltenek testet, remegő sóhajok, vágyak és álmok fognak kiegyenlitődni, mint viharban a felhők közt levő feszültség, hogy azután újra elcsendesedjék minden s felderüljön egy jobb kor hajnala! Advent beköszöntével valami csodálatos, titokzatos sejtés vett erőt a lelkeken. Az az örök ösztön, 742 741
