Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-11-20 / 46. szám
46. szám. járó lelke, mely azonban mint a végzet kegyetlen büntetése minden éjféltájon és mindenütt jelenik meg az öt szerető, de fivéréit és atyját megölt Sámson Tiha- mérnak. Ehhez némileg hasonló jelenet van Arany „Toldi szereiméiben. Itt egy sírboltban ébred föl tetszhalott álmából Piroska Toldi Miklós előtt, hogy azután az örök álomra hunyja le szemeit. Ennél nagyobb erővel, szinte utólérhetetlen művészettel rajzolja Arany a „hazajáró lelkek* megjelenését balladáiban, nevezetesen: „Bor vitéziében egy fiatal leány menekülését írja le, holt vőlegényéhez, erőszakos atyja elöl; „Walesi bárdok“ cimü balladájában Eduardnak, a kegyetlen zsarnoknak csendes éjjel is a kivégzett „ötszáz énekli hangosan A vértanuk dalát“ ; „Hid-avatás“-ában egy, az új Szent-Margit-hidról letekintő, könnyelmű, mindenét a kártyán elvesztett ifjúnak káprázó szemei előtt bukkannak föl a habokból a magukat a Dunába ölt különféle korú, nemű és foglalkozású öngyilkosok lelkei; „Éjféli párbaj‘-ában Bende vitéz vívja rettenetes harcát az általa orvúl megölt Robogánynyal, az előtt szerencsés vetélytársával. Végül említsünk meg ezen a helyen még egy, ebből a szempontból talán az egész világirodalomban páratlan szépségű, románcot: Gyulai Pál „Éji látogatás“-át, melyben egy fiatal anya kél ki sötét éjtélen sírjából és álomban lingatja három utánna síró kis árváját. Mindezekben a felsorolt esetekben a halott lelke önként, az élő akarata nélkül, sőt ennek ellenére jelenik meg. Ez a szabadság azonban csak látszólagos. Valójában az élők maguk nem akarják, hogy a halottak lelkei visszajárjanak. A visszajáró lélek megjelenésének már a puszta gondolatánál is valami önkénytelen borzadály fogja el az embert. Így a holtak siri nyugalmát az élőknek nemcsak irántuk, hanem önmaguk iránt táplált szeretete is meg kívánja. Azért az élők mindent megtesznek, hogy a holtaktól megszabaduljanak. Azért etetik, itatják, ruházzák, ajándékozzák, csinosítják őket, azért építenek kunyhókat, mausoleu- mokat, piramisokat számukra, azért díszítik és világítják ki azokat, azért adják beléjök mindazt, amit csak az illető halott szeretett, azért adnak a palóczok a halott kezébe krajcárt, olvasót vagy imádságos könyvet, azért szolgáltatnak misét, vesznek templomba gyertyát, azért füstölik meg az öcsödiek a szemfedél egyik csücskének megégetése állal az a házbelieket, azért nyomkodják a tótok a halott nagy ujját, azért viszik ki azt lábbal kifelé,* hogy lelke ne járjon haza és ne rémítse, ijessze, nyugtalanítsa, zavarja az élőket. Lélektanilag vizsgálva már most ezeket a babonás cselekedeteket, világossá válik, hogy véghezvitelök által nem a halott elégül és nyugoszik meg sírjában, hanem az élő lelkiismerete. Viszont ha valaki egy némely halott ellen akár még annak még életében, vagy akár már halála után, valami hibát, vétket, vagy bűnt m követett el, nem a halott kél ki sírjából és bünteti meg a vétkezőt, hanem az élőnek lelkiismerete válik nyugtalanná és az igy háborgó lelkiismeret állítja a remegő élő szemei elé az illető halott képét. Ugyanilyen eset áll be akkor is, ha a szeretet hatalmas érzése egyesitett egymással két embert, kik közül ha az egyik elhalt, a szeretett ép oly erős fájdalommá válik és felizgatva a képzeletet varázsolja a szenvedő elé a szeretett kedves alakját. Így varázsolja elő a háborgó lelkiismeret Macbeth elé Bangónak, a kegyetlen Eduard elé a hangosan éneklő ötszáznak, Bende elé Robogánynak rettenetes alakját, igy jelenti meg a fájdalommá vált szeretet és szerelem Aeneas előtt Creusának, Lenore előtt Vilmos lovagnak a kegyetlen atyjától menekülő fiatal lány előtt Bor vitéznek képét: igy hívja fel a siri világból Achilles baráti hűsége Patroklost, Elektra és Hamlet gyermeki szeretete és bosszú vágya annak álmában, annak ébrenlétében édes at>ját igy idézi föl a reménytelen kétség- beesés és az öngyilkosság sötét gondolata a könnyelmű ifjú szemei előtt a Duna halottad, a reménytelen szerelem és a háborgó lelkiismeret Samson Tihamér előtt Káldor Enikő halavány arcát. Ezek, a nép hitéből vagy a költők müveiből merített példák olyan hazajáró lelkeket említenek és leírnak, melyek az illető emberek akarata nélkül, sőt annak ellenére jelennek és jelentek meg. Voltak és vannak azonban esetek, amikor az élők maguk akarják, hogy egyes halottak szellemei előttük megjelenjenek és nekik erről a földi vagy a síron túli életről egyet mást elmondjanak. Ezek az esetek halott vagy szellemidézés nevet viselnek. A halott idézés is nagyon gyakori babona úgy az ó, mint az uj-kori müveit és kctésbbé müveit népek életében. A görögöknek külön templomaik, úgy nevezett „psychepompeia“-ik, voltak melyekben halottakat idéztek. Voltak hires halottidézö bűvészeik, mint az a tyanai Apollonius, ez a „pogány szent“, ki Achillesnek, vagy Appianos, ki Homerosnak szellemével társalkodóit. Halottidéző müvészetőkről híresek voltak a thessaliai nők is. A rómaiaknak is volt halottidéző templomuk Misénumnál, az averiusi tó mellett. Hires embereik is foglalkoztak halottidézéssel, mint Pompeuis, aki a pharsalusi ütközett előtt megidézte Erichtont, hogy tőle a csata sorsát megtudja. Nero Tiridates nevű varázslóval édes anyja szellemét idéztette meg, hogy tőle az ellene elkövetett bűnei miatt bocsánatot kérjen. A babyloniaknál tilos volt a halott idézés. Tilos volt az a régi zsidóknál is. Mindamellett virágzott ez a borzalmas művészet úgy azoknál, mint ezeknél. így a zsidóknak első és hatalmas királya, Saul, aki pedig maga is üldözte a varázslókat és halottidézőket, a gilboai csata előtt felkereste a hires endori boszorkányt és kérte, hogy idézze föl neki nagy kartársának, Sámuelnek szellemét. Később törvény is rendelkezett 730
