Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-10-30 / 43. szám
43. szám. dabb alapja a bizalomnak, mint a lélektelen anyagi erő. És ez a gondolat arra vezérli az embert, hogy megtanulja Krisztus Urunk mondásainak igazságát. „A ki az én beszédemet megtartja, az az ő házát kősziklán építette. Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, a lelket pedig nem ölhetik meg. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyerné is, ha az ő lelkében kárt vall.“ Legújabban pedig azt olvasom egyik legelterjedtebb napilapunk hasábjain, hogy *a végső győzelem kivívásához és a jövő békéjének biztosításához sem az ész, sem a lelkesedés, bátorság és erő nem elégséges, ha hiányzik mellőle a sziklaszilárd meggyőződésből származó akarat, az öntudatos és egy célra irányzott cselekvés ............ehez pedig . . . tökéletes ített jellem szükséges, amelyet csak céltudatos nevelés által lehetséges egész nemzedékekbe beoltani.“ Ez a lap tehát nemcsak elismeri a szellemi javak szükségességét az ember cselekvéséhez, hanem kiterjeszti azok szerepét is. Nem elegendő az értelmi felvilágosodottság és bátorság („Muth zeiget auch der Mameluk“ mondja Schiller) a győzelemhez, hanem, jellemerő is szükséges ahoz. Jellem alatt azonban úgy látszik az akarat határozottságát érti. Ilyen felfogás mellett jellemes embernek kellene mondanom Rózsa Sándort is, a kire még a rágalom se foghatná reá, hogy nem lett volna akaratereje. Az igazi jellem alap- tulajdonsbga az erkölcsi törvények iránti sziklaszilárd hűség és megingathatlan határozottság, ezt pedig va- > lóban csak a céltudatos nevelés által lehetséges egész nemzedékekbe beoltani.“ Ugyanez a lap azonban gyakran közöl hasábjain cikkeket, amelyek szerint a családi élet az emberiség egyetemleges haladásának kerékkötője, vagy a melyek szerinl a vallásosság a müveit lélekre nézve teljesen felesleges és csak annyiban üdvös, mivel a neveletlen tömegek fékentartására szolgál. E cikkek irói nem gondolják meg, hogy önzetlen szeretetet és a közérdek iránti tiszteletet csak a családi nevelés melegágyában lehet a gyermek leikébe beleoltani s ott kifejleszteni. Valamint azt sem, hogy a társadalom nyugalmához és boldogságához nemcsak az szükséges, hogy az alsóbb rétegek az urak ellen föl ne lázadjanak, hanem szükséges az is, hogy a hatalmasok a gyengébbek iránt hatalmukkal vissza ne éljenek és hogy a bőségben duskálkodó is tisztelettel hódoljon az erkölcsitörvényeknek, a becsületérzés, a lélek tisztasága iránti féltékeny gond legyen irányitója akár nyilt, akár rejtett cselekedeteinek. A becsületérzésnek alapja pedig a vallásosság, mely szerint az ember Isten fiának tartja magát. Azt tapasztaljuk tehát, hogy a keresztyénségnek oly eszméi sarjadzanak fel a társadalom némely rétegeiben, a hol a háború előtt az embereknek körülbelül eszükbe se jutott, hogy keresztyénség is van a világon. 675 De ma még csak szórványosan, alkalomszerűen, ötletszerűen bukkanak fel ezek a csirák az anyagiasság megkérgesedett talajából. Keletkeznek uj szellemi irányok a régiek mellett a nélkül, hogy akár az uj, akár a régi tudatára jönne annak, hogy ők egy gyékényen nem maradhatnak meg. Vagy egyiknek, vagy a másiknak pusztulnia kell. Arra a magaslatra még nem tudunk fölemelkedni, a honnan be lehet látni a különféle szellemi irányok ezen menetét a forrástól kezdve a célpontig, mely felé törekesznek s annál fogva még nem vagyunk képesek megkülönböztetni, hogy mely irányok segítik egymást kai öltve s melyek vezetnek egészen ellenkező következményekre. Haladunk kétségkívül a keresztyénség temploma felé, de a haladásunk még nem egészséges. Ennek oka pedig nem egyéb, mint az, hogy a sok isten imádásáról még nem mondtunk le. Hiúság, hatalomvágy, kapzsiság, kényelemszeretet, élvezetvágy és más. Isten tudja hányféle bálványt imádunk és azok rab szolgáivá szegődtünk. A hol a kereskedelmi viszonyok busás jövedelmet Ígérnek, ott a telhetetlen haszonvágy pártjára állva elnémítjuk szivünkben úgy a hazafiság- nak, mint az emberszeretetnek érzelmeit. A színigazgatónak vagy a lapszerkesztőnek, mikor azt az irodalmi müvet bírálja, melyet a közönség elé akar bocsátani, eszébe se jut azt mérlegelni, hogy ez a mű minő hatást gyakorol a közerkölcsiségre, hanem egyedül csak azt tartja szem előtt, hogy az a közönség tetszését megnyerve jövedelemezőségre tarthasson számot. Vissza kell térnünk az egy igaz Isten imádásához, gyermeki tisztelettel, szeretettel és hódolattal kell fordulnunk a mi mennyei Atyánkhoz; akkor nyílik fel majd a mai látásunk és megvilágosodik szemünk előtt az ut, mely úgy az egyes embert, mint az embervilágot boldogságra vezérli. Akkor tudjuk majd tévedés nélkül megkülönböztetni azokat a dolgokat, a melyek elavulván haladó hajónknak haszontalan terhét képezik, azon dolgoktól, a melyek bármely régiek legyenek is, örökbecsüek és a melyektől megválnunk soha nem szabad. Már a háború ideje alatt is tehát, de különösen háború után nagy kötelesség és valóban szép hivatás vár az egyházakra. Egyedül az ő kezükbe adatott a fegyver, amellyel korunk bálványait lerombolni lehetséges és az ő kezükbe adatott a szövétnek, a mely e felkavart világírányainak útvesztőin át az embert a helyes ösvényre, az egységes haladásnak és az isten- fiusághoz illő tökéletesedésnek ösvényére vezérli. Sass János. Ifjúsági könyvtárjegyzék. A vallás és közoktatásügyi minisztérium össze- állíttatott a középiskolák számára egy „ifjúsági könyv676 ,
