Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-10-30 / 43. szám
43. szám. tárjegyzéket“, amelyben természetesen egy csomó felekezeti tendenciájú munkát szokás szerint felvett. Azt felesleges említeni, hogy ezek a felekezeti munkák a katholikus egyház céljainak a szolgálatában állók. Szerepelnek köztük a Szent István társulat kiadványai szép számmal, Vaszary Kolos müvei, a „Nagyasszonyunk“ és „Zászlónk“ cimü katholikus ifjúsági lapok. Ezzel a könyvjegyzékkel szemben szükségesnek találta az egyetemes tanügyi bizottság a protestálást még pedig abban a formában, hogy a hivatalos megbízásból összeállított könyvtárjegyzék kritikája után a protestáns vallásos szellem ápolására alkalmas müvek jegyzékét is összeálüttatta Bereczky Sándor budapesti vallástanárral. A hivatalos könyvtárjegyzék kritikáját örömmel üdvözöljük, mert kritika tekintetében nálunk sokkal kevesebb történik, mint amennyire szükség és alkalom volna. Jól esik látnunk, hogy előkelő önmegtartóztatással hogyan tiltakozik egyházunk a katholikus kovász ellen, amely még az ifjúsági könyvtárjegyzéket is áthatotta, holott egy ilyen országban, mint a miénk, már régóta meggyökerezett és minden hivatali állásban levő férjiú cselekvéseit irányuló elvnek kellene lennie a „Suum cuique“-nek. Amig vagyunk és élünk, addig legalább ahhoz, hogy a magunk körében gyermekeink szivében oltártüzeket gyújtsunk s bennük a protestáns felvilágosodottság és vallásos önállóság érzéseit ápol- gassuk és szilárdítjuk — jogunk van. Nincs kifogásunk az ellen, hogy ezt minden felekezet megtegye, csak azt igényeljük, hogy ez a jogunk még a hivatalos megbizásból összeállított ifjúsági könyvtárjegyzékben is kifejezést nyerjen. Ha dr Szemák István, a könyvjegyzék készítője katholikus munkákat üdvöseknek tart a középiskolai ifjúság nevelése és jellemképzése céljából, akkor tartsa ugyanilyeneknek a protestáns irodalom kiváló és megfelelő termékeit is. Hivatalos megbizásból mérjen egyenlő mértékkel — ha különben egyénileg talán a kath. egyház „extra eccle- siam(scil. rom.catholicam)nulh salus“ állás pontján áll is. Nagyon jól tette a tanügyi bizottság, hogy erre nyomatékosan rámutatott. Azonban ez nem elég. Jól fogják tenni azok, akik egyházunk kifelé való képviselésére hivatottak, ha a maguk részéről szintén a vallás és közoktatásügyi minisztérium tudomására hozzák jogos álláspontunkat. Kár volna, hogyha ez a tiltakozás egy vékonyka füzet olvasatlanul maradó lapjain volna csak meg. Ezzel a tiltakozás dolgát a magunk részéről elintézésnek tekintjük. Ránk nézve ennek a kérdésnek a pozitív része sokkal fontosabb. A hivatalos megbízásból készült ifjúsági könyvtárjegyzékkel szemben az a kérdés: vannak-e olyan könyveink, melyek középiskolai tanulók protestáns szempontból való befolyásolására különösképen alkalmasak s ha vannak, melyek azok ? I.. Bereczky Sándor erre a kérdésre is megfelel. A legegyszerűbb módon. Nem okoskodik, hanem lenyomat egy csomó könyveimet. A Szent István társulat kiadványai mellé odahelyezi a Luther-társaság, a Magyar Prot. írod. Társaság és a protestáns kiadók könyveit s azokat ajánlja. Ez az eljárás teljesen helyes, mert a Szent István társulat kiadványaival a mi egyházi irodalmi vállalatainkban megjelent müvek teljesen egy értékűek. Azonban fel kell vetnünk azt a kérdést: úgy ezek, mint azok [megfelelnek-e annak a célnak, amelyre használják őket? Azok, akik az evang. egyházi irodalmat csinálják, szervezik és irányítják, ne vegyék zokon, hogy e tekintetben némi kételyeim vannak. Ha nem megyünk is bele részletekbe, annyi első tekintetre nyilvánvaló, hegy ezek a társaságok kiadványaik zömét felnőttek számára készíttették. A felnőttek közt sem az átlag intelligens embert vették figyelembe, hanem nagyobbára a nép számára produkáltak. A magam részéről nagyon kétlem, hogy a mi középiskolai tanulóinknak a legjobb és a legkedvesebb olvasmányaik ilyen népiratkák volnának s hogy ilyen népiratkákkal és a legközönségesebb német és angol apologetikus munkák fordításával, valamint nehány nehezen megirt, érdektelen — bár tudományos szempontból bizonyára értékes — egyháztörténeti monográfiává! tudjuk középiskolai ifjúságunk karakterét befolyásolni. Azt még meg tudom érteni, hogy ezeket a népies munkákat bevették a népiskolai könyvtártípusokba, de hogy ezek minden fokon örökké szerepeljenek: az egy kicsit sok volna a jóból. Azért kérjük irodalmi társaságainkat, hogy figyelmüket a középiskolai ifjúság részére inkább alkalmas könyvek produkálására is terjessze ki, hogy mindig jobb könyvekkel tudjuk ezt a jegyzéket kiegészíteni. Egy pár éve beható tanulmány tárgyává tettem ezt az egyházi és vallásos irodalmat. Megfigyeléseim közlésére még 'nem volt alkalmam. Annyit azonban röviden mondhatok, s ezt adandó alkalommal példákon be is bizonyítom, hogy ez az irodalom roppant szegényes, örökké visszatérő motívumok körül forog, alig van benne annyi egészséges realizmus, hogy az élet vnlóságaiVJVespektálja, rendesen csinált világba van transzpon Iva s azonfelül néha hihetetlenül primitiven van megírva is. A magasabb igényűek számára készült apologetikus munkák majdnem kivétel nélkül alul vannak a mai tudomány és műveltség színvonalán, úgy hogy sokak számára abszolúte élvezhetetlenek. Ilyen körülmények között itt volna már az ideje annak, hogy irodalmi társaságaink összeszedjék magukat és ne makulaturapapiiost produkáljanak, hanem irodalmi értékű, a kor nívóján álló és egyúttal az olvasók lelkére szabott dolgokat, amelyeknek benső értékük is legyen. Minél nagyobb és állandóbb a kereslet, annál 678 677
