Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-10-30 / 43. szám
EVANGÉLIKUS LAP 43. SZ EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMARÓT * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. i 1915. OKTÓBER 30. 1915.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. FŐszERKESzró; SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS PÓMUNKATÄRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS Az előfizetés ára: Egész évre 12 k. fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Sántha Károly'. Temetési énekek. — Sass János: Egészséges előhaladas. — Sz. L.: Ifjúsági könyvtárjegyzék. — Hu- szágh Gyula: Az ember származása. XVII. — Szemle. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Temetési énekek. HL Dallanva : Jézus én b^)dalinam. Megtartásunk Istene, Kérünk, lásd meg a világot! Bűnnel, gyásszal van tele, Elvész, ha Te meg nem látod Szent Fiadért nézz le ránk, S légy irgalmas jó Atyánk! Két hazánk van, Istenünk, Égi s földi. Szent mindkettő; Drágábbat nem ismerünk, Mindakettő nagyra keltő, Az nyer ott fen pályabért, Ki itt él-hal a honért. Jelszónk rég megiratott: „Édes halni a hazáért!“ Ki honért hal, nem halott, Legszebb sors, mit Isten rá mért. A hősöknek vériből Szent szabadság fája női. Vértanúink sírjait Áldd meg, szenteld meg, nagy Isten! Virrasszon ott drága hit, S e hit álmot édesítsen, Hogy mig ezrek könnye hull, Magyarország felvirul. Sántha Károly Egészséges előhaladás. A világháború jót és roszat felkavaró, zivataros forgataga bizonyára nagy változást idéz majd elő az ember gazdasági s Szellemi életében. Óriási lesz az átalakulás ama viszony felfogásában is, mely a halandó a végetlenség között fennáll Egész új világ tájképét nyitja meg szemünk előtt, melynek létezését bizonyos idő óta elismerni vonakodtunk és engedelmességre oly világtörvények iránt, amelyeket még tegnap megtagadtunk. Az ember gondolkodás módjának e gyökeres változása már most mutatja egyes jelenségeit. N^m nagyon régen, a háború kitörése előtt, igen magas állású s nagy hatalmú férfiú ajakáról az egész ország szeme előtt álló helyen hallottunk olyan nyilatkozatot, miszerint az újkori hadviselésben nincs arra szükség, hogy a katona lelkét valamely eszme tüzelje a harcra, ma az a fődolog, hogy a katona jól tudjon lőni. És ime mikor az északi óriás az ő töméntelen haderejével ránk omolt, milyen jól esett aggodalmak által összenyomoritott idegeinket felmelengetni, kétségek közt liánykódó szivünket megvigasztalni, megnyugtatni azzal az anyagiság fölé emelkedő gondolattal, miszerint ott csak a nyers erő, meg a hódítási vágy, meg a hiteszegett ármány harcol, mig a mi táborunkat hazaszeretet, övéink védelme az igaz ügy iránti lelkesedés hatja át, ezek az eszmék ékesítik kardjainkat, ezek irányítják lövedékeinket. Örömest elismertük tehát, hogy az érzéki világon kívül van még más világ is, melynek jelenségeit és életfolyamát sem a vegytan, sem a természettan, vagy az orvosi, vagy az érzéki világgal foglalkozó bármely egyéb tudomány az ő eszközeivel, műszereivel feibon- colni, megmérni, kiismerni nem képes. Sőt elismerjük azt is, hogy ez a világ értékesebb, becsesebb, szilár674 673
