Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-10-23 / 42. szám
42. szám. túlni értünk azokat, kiket a kötelesség vagy lelkesedés kivitt a véres csatamezőre, s megnyugtatni a néha- néha jelentkező jobbérzés szavát, hogy hiszen mind e mulatság és szórakozás tulajdonképen a jótékonyság szolgálatában teljesített kötelesség. S az emberi természet ezen mulatni vágyása hozza aztán létre a szórakoztatások ama ferde módját, mikor szemkápráztató látványosságokkal gyűjtenek a vak katonáknak, akrobata-mutatványokkal a kezet-lábat vesztett nyomorékoknak, kacagtató mulatságokkal és szórakoztatásokkal a mindenüket vesztett, nyoszolyájukat köny- nyekkel öntöző özvegyeknek és árváknak. Igen, kötelesség a társadalmi jótékonyság, különösen napjainkban, de a módja sokszor talán mégsem felel meg a mai nehéz, komoly, szomorú időknek. De a mai társadalmi jótékonyság leghelytelenebb megnyilatkozása talán mégis az, mikor gyermekeket visznek a színpadra sebesült katonákat és ápolónőket mímelni s mialatt a tömeg tapsol a rendezőség nagyszerű eszméjének, az ismerősök gratulálnak a boldog szülőknek szép gyermekeikhez, a legkevesebbnek jut eszébe, paedagógiailag milyen káros a gyermekek lel- kületére az ilyen korai szerepeltetés, az ünnepeltetés, a most oly divatos gyermek-szépségverseny, pláne ma. mikor a paedagogia minden eszközével oda kellene törekedni, hogy egy szerény igényű, de jellemben és akaratban erős, bátor, kitartó nemzedéket, szóval nem elkényeztetett arany-, hanem tetterős acélifjúságot neveljünk e hazának. Azonban a mai társadalmi jótékonyság ilyetén módjait is kimenti jelszava, hogy a cél szentesíti az eszközöket, s az emberi természet veleszületett gyarlósága, melytől nem szabadítja őt meg még az ótestá- mentom vízözönét borzalmakban messze fölülmúló XX. századbeli vérözön sem. De azért mégis csodálatra és elismerésre méltó a magyar társadalom áldozatkészsége. Mert bármilyen, a háborúval kapcsolatos célra rendeztek vagy rendeznek a napilapok, egyesületek, községek vagy intézmények gyűjtést, ezrek, sőt százezrek gyűlnek össze. Azért el kell néznünk a társadalmi jótékonyság helytelen kinövéseit is, mert hiszen, amint nincs és nem is lesz soha ideálisan tökéletes ember, úgy nem is lehet soha ideális, önzetlen felebaráti szereteten alapuló jótékonyság sem, ami pedig nagy kár. Kintzlerné Solcz Inez. •*■—-*— — -—•**- — — — —j——-‘yii-a-rLru-rrrm Az ember származása. XVI. De a felnőtt ember is magán hordja állati származásának nyomait a csökevényekben, vagyis egyes a nem használat következtében ki nem fejlődött, visz- szamaradt szervi maradványokban és ősi atavisztikus visszaütésekben, azaz olyan jelenségek fellépésben, 663 amelyekkel egykor csak az ősszülők bírtak és amely szervek a fejlődés folyamán mint szintén haszontalanok eltűntek, de amelyek később mint rettenetes mementók egyes egyéneken váratlanul megjelentek. Ilyen csöke- vények: a börmozgató izom a fejen, homlokon és nyakon: a fülkagyló, fülbütyök és fülmozgató izom; a pislogó hártya v. harmadik szempilla: a szemöldök egyes szőreinek megnövekedése egyes családoknál, ami egyes majmok ritka hosszú szőrű szemöldökére emlékeztet: az orr középső válaszfalának alsó részén lévő Jacobson-féle szerv és Darwin szerint maga a szaglás is, a toboz mirigy, melyet Descartes valaha a lélek székhelyének vélt, a leghátulsó zápfog, az u. n. „bölcseségfog", a vakbél féregnyujtványa, amelynek rendeltetését csak a növényevőknél találjuk, a test egyes helyeinek szőrössége, „a szem kötőhártyájának félholdalakú redőjében az emberen néha (japánokon Adachi szerint 2090-ban) előforduló porcogocka mely azért érdekes, mert a majmokon úgy látszik állandóan megvan“ a felkarcsont alsó végének nyílása, az u. n. bütyökfeletti és bütyökközötti lik, a farkcsik-csont, a gerinczvelő czérnavékonyságú végső nyalábja a altesten és a gerincz oszlop legalsó részén az egykori farkot mozgató izomcsoport, a férfi emlőmirigyei és a női méhnek megfelelő elülmirigyhólyagcsö, amely két adat állítólag a távoli ős kettősivarúságát bizonyítja. Ezek a csökevények nagyon gyakoriak, sőt némelyike mint például a féregnyujtvány, majd minden ember testében előfordul. Vannak azonban olyan szervek is. amelyek csak néha, csak egyes egyéneken jelennek meg. Ezek atavisztikus jelenségek. Ilyenek például: a hypertrichesis, vagyis a szörözet rendellenes kifejlődése az arczon s a test egyéb részein; a hülyék hom- loktarélya a hypermastia és hyporthelia, vagyis három négy vagy akár tiz emlőnek vagy emlőbimbónak előfordulása, a kettős, hármas stb. ikerszülések. Atavisztikus visszaütés a hülyéknek az a tulajdonsága is, hogy folyton ugrálnak, fára kúsznak négykézláb másznak, a táplálékot megszagolják stb. Tekintsünk ezek után az ember és a majom belső testi hasonlóságára. Itt első sorban az a tapasztalat köti le figyelmünket, hogy ugyanazok a mérgek és élvezeti czikkek ugyanazokat a hatásokat idézik elő, embernél, majomnál egyaránt. A nikotin és az alkohol példáúl ép úgy elkábitja a majmot mint az embert, mindamellett a majmok élvezettel dohányoznak és különféle szeszes italokat isznak. Azonkívül kedvelik, a teát, a kávét és a czitromlét. Ugyanazon betegségeket ugyanazon orvosságoKkal gyógyítják em- bernél-majomnál egyaránt és azok kifejlődése mindkét esetben a terhességgel együtt a hold változásait követi. Embert-majmot ugyanazon élősdiek bántják és sebeik egyforma időben és módon gyógyúlnak be. Embertől betegségeket elkap a majom és közöl, azaz fertőztetik és fertőz. Elkapja és közli nevezetesen a tuberkulózist, 664
