Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-10-23 / 42. szám
a himlőt a takony és bujakórt, a veszettséget a kolerát, a sömört. Emberhez hasonlóan a majmok is agyi betegségeknek vannak alávetve és bizonyos pa- ralytikus betegségekbe esnek, amelyek agyvelőjükön ugyanolyan elváltozásokat idéznek elő, mint az emberén. Hidegebb tájakba jőve a majmok ép úgy, mint a vademberek, hurutot kapnak és elpusztulnak. Nagyon is sok majom gutaütésben, bélgyúladásban, szürkehályogban szenvedett és szenved. Igen sok majom sok gyermekhez hasonlóan a fogzás alkalmával fellépett láztól pusztul el. huAzágh Uyula. KÜLÖNFÉLE. Iskolalátogatók. A vallás és közoktatásügyi miniszter az állami főfelügyelet gyakorlásával az 1915 16 tanévre a következő tanférfiakat bizta meg: a bányai egyházkerületben a budapesti főgymnáziumnál Erudi Béla dr. tanker, főigazgatót, az aszódi főgymnáziumnál Bodies Ferenc dr. főigazgatót, a békéscsabai főgymn.- nál Vass Bertalan dr. főigazgatót. A tiszai kerületben; a késmárki, iglói, rimaszombati és rózsnyói főgymná- ziumokba Jurkovich Emil ?z eperjesinél Mázy Engelbert, a nyíregyházinál Géresi Kálmán főigazgatókat. A dunáninneni egyházkerületben Pozsonyba Albrecht János, Selmeczbányára Jurkovics Emil, a dunántuli kerületben lévő felsólövői és soproni fógymnaziumokba lárosy Tivadar, Bonyhádra pedig Kárpáti Kelemen főigazgatókat küldötte ki. Az iglói ev. főgimnázium egy az oroszok által feldúlt házat épit fel a Kárpátokban. 'Az iglói ev. főgimnázium, mely tavaly 7731 koronát áldozott katonai célokra és gyűjtött katonáinknak téli ruhával való fölszerelésére és sebesült harcosainknak ápolására, most újabb bizonyítékát adja hazafias áldozatkészségének, amikor egy szegény családnak az ellenség által elpusztított hajlékát épiti lel. Az eszmét nagy lelkesedéssel karolta fel az ifjúság. A derék fiuk megtakarított uzso- napénzükből néhány hét alatt 500 koronát gyűjtöttek. A hiányzó összeget a tanári kar fogja pótolni. A Luther-tarsasági tankönyvek bírálata. A Belmisszió legutolsó száma nagy büszkén közhírré tette, hogy valamelyik hivatalos bíráló egy Luther- társaság tankönyvet — hallat an dolog — egyenesen — hézagpótlónak nevezett. Ez a dicséret joggal megdöbbenthette mindazokat, akik a tankönyveket nem ismerték s akik ebben a „hézagpótló“ jelzőben semmikép sem tudták a dicséret szuperlativuszát felfedezni. Végre is a macska elvitte azt a tankönyvet, amelyről az a legnagyobb dicséret, hogy — hézagpótló. Ez nem dicséret, hanem kritika — ez azt jelenti, hogy eddig hibák, hiányok voltak s ezeket végre pótolták. Nem is a legjobbal, hanem egyszerűen pótolták. Eny665 nyit jelent a „hézagpótló“. Mivel ez volt a legnagyobb dicséret, amire a Belmisszió hivatkozni tudott, borongó lélekkel vártuk azt a hivatalos bírálatot amely — hézagpótlónak dicsőítette a Luther-társaság vállalkozását! Október 15-én végre megjelentek a vall. és közokt.- ügyi minisztérium hivatalos közlönyében a bírálatok s örömmel konstatáljuk, hogy ezek a bírálatok a hézagpótlónál többet is konstatálnak ezekről a tankönyvekről. Az ugyan sehol nincs bennük, hogy a könyvek olcsók volnának, az sincs bennük, hogy a könyvek száma és terjedelme tekintetében a Társaság jótékony önmegtartóztatást gyakorolt, az még kevésbé, hogy ezeknek a könyveknek a világháború kellős közepén való megjelenése különösen indokolt lett volna, az legkevésbé, hogy hogy fogja a Luther-társaság egyéb irodalmi feladatait teljesíteni, hogyha a könyvek az óhajtott tempóban el nem kelnek, miután majdnem egész vagyonát beleverte ezekbe a tankönyvekbe — az azonban bennük van, hogy a különben is jónevű irók megfelelő, becsületes, hasznavehető tankönyveket Írtak. Az egyikről az a bíráló véleménye, hogy teljesen kielégítő, a másikról, hogy mindenben megüti a könyv- bírálatok tárgyában kiadott rendelet mértékét, a harmadikról azt, hogy hivatásának megfelel, vagy hogy jól használható — szóval a célnak megfelelnek, aminél többet egyelőre nem is lehet kívánni. Nem szabad azonban szó nélkül hagyni azt, ami nem a szerzők rovására Írandó, hanem alighanem másnak a hibája — tahin Majba Vilmos főtitkáré, azonban utólagos helyreigazítások megelőzése végett már most tisztelettel nyitva hagyjuk annak a lehetőségét is, hogy a felelősségben a könyvkiadó választmány, az igazgatóság, az elnökség és az összes szóba jöhető bizottságok is osztoznak — s ez az, amit már a Stettner-féle bírálat is megrótt, hogy a könyvek illusztrációi — melyek azon az emlékezetes közgyűlésen tett bejelentés szerint ezer koronánál jóval többe kerültek — kritikán aluliak. A bírálatok ezt igy mondják: „Sajnos, a képek minősége, sehogy sem áll arányban a mű tartalmával. A falusi ábrázolások között is különösen szegényes a gróf Széchenyi István és a Kossuth Lajos képe. Nemcsak a munka, hanem az iskola is jobbat és szebbet érdemelt volna a Luther-Társaságtól s méltóbbat különösen Kossuth a maga hitsorsosaitól.“ A másik kötetről ez a vélemény: „Az illusztráció ebben a kötetben is szegényes és Ízléstelen. Inkább semmi, mint a 16. lapon levő kép, mint a honfoglaló ősefk s mint sok más naiv furcsaság.“ — A Hivatalos Közlöny 24. számában eddig 10. tankönyv bírálata jelent meg. Különösebb elismeréssel szól a hivatalos biráló a Krug- féle nyelvgyakorló könyvekről. A brit és külföldi bibliatársulat a háború dacára folytatja működését. A rendes munkában mindössze az a változás állott be, hogy az Angliával való összeköttetés megszakadt s hogy a bibliaárusok nem 666
