Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-10-23 / 42. szám

EVANGÉLIKUS LAP 42 sz EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMARÓT * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. A 1915. OKTÓBER 23.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények elő­fizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybör­zsönybe (Hont vm.) küldendők. FŐszKRKESzró: SZTEHLO KORNÉL. Az előfizetés ára: Egész évre 12 k. fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS főmunkatársak : HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. F1ZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS Tartalom: Wolf József: Temetési énekek. — Figyelő'. A drágaság és a papi fizetések. — Kintzlernó Scholcz Inez: Társadalmi jótékonyság. — Huszágh Gyula: Az ember származása XVI. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. 11. Temetési énekek. Dallama: Minden ember csak halandó. Harcos idő zug köröttünk, Hadivész tört rontva ránk. Annyi gyászt még meg nem értünk, Mint ma élünk mi Atyánk . . Annyi könnyet sohse sírtak, Nincs szünete jajjainknak .. Vészviharos ég alatt Öröm hervad, seb fakad. Gyászra gyűltünk ma is egybe, Fájdalom harcol velünk, Könnyünk hull némán peregve Ifjú harcost temetünk. Nemps hßrcät megharcolta, e*??*'* T&X*™**' • Futása a célhoz <erf, Várja diját, a babért. Hős vitézként kelt csatára Hogy zendült a harci dal, A halál völgyeit járta Ifjú lelke álmival. Ott, ahol hősi halálnak Öldöklő angyali szállnak, Vívódva ott vérze el Névtelen testvérivel. Hős útjáról hazatéré Annyi szenvedés után. Amit nyert nagy küzdelmére Pár arasznyi föld csupán. Csak egy sir, mely hívja, várja, Nekünk oly szent, olyan drága, Nyugtot, édes álmot ad Itt a honi ég alatt. #57 Pihenjen e honi tájon Békén, szabad föld alatt. Add, Atyánk, a seb ne fájjon, Mely utána felszakadt. Kiket bánat porba sújtott, Leljünk mi is vigaszt, nyugtot Mind, kik élünk s szenvedünk, Nálad, Atyánk, Istenünk. Wolf József losonci lelkész. A drágaság és a papi fizetések. Az elviselhetetlen drágaság nem egy papi család amúgy is gyenge lábakon álló annyagi egyensúlyát szintén felbomlással fenyegeti. Az állandóvá váló szük­ségen a meglevő forrásokból nem igen lehet segíteni, hanem új források megnyitásáról kell gondoskodni. A bányai egyházkerület már példát adott. Külön­böző forrásokból tízezer koronát kihasított s azt a há­ború által előidézett drágaság következtében különösen sújtott lelkészek között rendelte kiosztani. A lelkészek gondjain való segítés gondolatára a kerület nem ma­gától jutott. Ezt a segélyt úgyszólván kiverekedték maguknak a csekélyebb fizetésű lelkészek. Mert hiszen csak kellő energia kell hozzá: van nálunk a szüksé­gesekre pénz! Amig minden a maga rendjén megy, addig egy dénár-két dénár a papoknak semmi sem jár, száz lyukat is tömködünk, úgy azonban hogy egyet sem tudunk végkép betömni, mikor azonban egyszer alaposan hozzányúlunk az előirányzathoz, akkor a szorítás alatt a kő kinézésű minden pénzünket magába szívó spongya akár a szegény papok fizetés pótlé­kára is kamatoz szép összegeket! . . . Mivel a drágaság és a szükség nem bányakerü- leti specialitás, hanem nagyon is általános nyavalya, egész természetes, hogy a többi egyházkerületek lel­#58

Next

/
Oldalképek
Tartalom