Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-10-09 / 40. szám
40. szám. házi felügyelők értekezletévé zsugorodik össze. Lesz majd az esp. gyűléssel kapcsolatban lelkészi értekezlet, elöértekezlet, felügyelői értekezlet vagyis egy prog- rammponttal több, amelynek azonban egykét elhangzó beszéden kivűl nem lesz különösebb jelentősége. A szervezők bölcsesége azonban kirántotta a szép jövőjű kezdeményezést abból a kátyúból, amelyben első lépéseinél majdnem megfeneklett s a mozgalmat tartó- sabb alapokra fektette: férfiegyletet csinált belőle, mely minden egyházi építő munkának a támogatását szent kötelességének tekinti. Az egyesület jellege egyáltalán nem agresszív, hogy ellene még a legtúlzottabb óvatosság is kifogásokat emelheine mint e nagy időkben hozzánk méltatlan partikularisztikus törekvést megbélyegezhetne. Célja a nógrádi esperesség kulturális, iskolai és gazdasági érdekeinek, ily irányú akcióinak a támogatása, szegényebb egyházközségek, óvodák, iskolák anyagi segélyezése, kulturális érdekeik előmozdítása Mindez kifejezetten minden nemzetiségi és politikai célzat kizárása mellett. Ezenkívül az ev^ng. lelkészek és tanitók jogos törekvéseit is támogatni kívánja az egyesület s felvette a programmjába felolvasások, előadások rendezését is, sőt amennyiben anyagi ereje megengedné nyomorba került szegényeket is segélyez Ezt a szép és nagy feladatot írta elő az egyesületnek az alapszabálytervezet elkészítője, Draskóczy Zsigmondi losonczi ügyvéd, a nógrádi esp. ügyésze, mint a férfiegylet szervezésére kiküldött bizottság tagja. A figyelemreméltó alapszabálytervezetet minden részletében e helyen nem ismertethetjük, de nyomatékkai felhívjuk rá a figyelmet, A benne kontemplált nógrádmegyei evang. férfiegyesületben egyházunk egy új erőforrását látják, azért szeretnök, hogyha közel és távol érdeklődés támadna ezen egyesület iránt s hogyha mindenütt, ahol 10—20 intelligens, egyházszerető hivünk volna együtt, a példa lelkes követőkre találna. így létesülhetne egyházunkban egy új nemcsak intellektuális erőben bővelkedő, hanem anyagilag sem megvetendő erőforrás, amely helyi szervezetekből és azokat irányitó központi szövetségből állhatna s amely egyházunk többi munkásainak a munkáját támogatná, egyházunk jövendőjéért dolgozhatna. Mindjárt nagyobb bizalommal tekinthetnénk a jövendőbe, hogyha látnók, hogy az egyházszeretet lelke hogyan hat és működik a hívekben s hogyan nyit meg új erőforrásokat hanyatlónak induló egyházunk számára! . . . A nógrádi esperességi evangélikusok férfiegyletét mint ilyen új erőforrást bizalommal és szeretettel üdvözöljük. Kisérje Isten áldása működését. A fel vetett eszmének adjon oly vonzóerőt, hogy nyomán sok férfiegylet alakuljon, adja hogy valamennyi egyházunk jelene és jövendő boldogsága érdekében hasznos munkát végezen. Szlmonidesz Lajos. A mi lelkészegyesületünk egy némely bajának az oivoslásíra Krupecz István honti alesperes, lelkészegyíeti tag három pontból álló javaslatot készített, mit volt szives közlés végett nekünk is megküldeni. Mivel a javaslat a többi egyházi lapokb.n aíighmem megjelenik, szószerint való közlését nem tartom szükségesek. E helyett lényegét inkább egy pár megjegyéssel kiegészítve ismertetem. A Krupecz-féle javaslat első pontja igy hangzik : „A lelkészegyesület * mint a hazai ev lelkészek eziáő- szerint nagy részének egyesülete óhajtja, kéri és határozatiig kijelenti, hogy minden magyarhoni ág. hitv. ev fölszenteli (fölavatott) lelkész és tanár szivében erkölcsi kötelezettséget érezzen arra, hogy a lelkészegyesület tagjai sorába belépjen .“ A lelkészegyesület hozhat ilyen határozatot, azonban az felesleges és végre nem hajtható erőszakosko dás volna. Hiába való volna ilyesminek az elhatározása, mert semmiféle határozat sem győzne meg sokakat annak a feltétlen szükségéről, hogy ha egy-két máskép fel nem használható gombunk var, ilyen drága időben hozzájuk kabátot varrassunk. A lelkészegyesületnek csak mint szabad egyesülésnek, saját belső értéke alapján van és lehet létjogosultsága. Célját is jobban elérheti, hogyha kívülről szorgalmazza a lelkészi kar érdekeit. Mihelyt egyházi szervé válik, eredményekkel kecsegtető egyoldalúságában rejlő erejét kénytelen magasabb szempontok alá rendelni s önmagát megbénítani. Nincs azonban értelme az ilyen bekényszerí- tésnek más szempontból sem. A lelkészegyesület 3C0 taggal ép úgy dolgozhatik programmja megvalósításán, mint mondjuk 709, vagy 776 taggal. Az egyesüket működése a vezetők arrava/óságán, a tagok 'öszszetortá- sán, céltudatos együttműködésén fordul meg. Mit nyerne az egyesület egy pár bekényszeriiett taggal? Egy pár nyomorult koronát? Minek? Hogy kiadjon ejy kétszer olyan vastag emlékkönyvet, mintáz első? Mi szüksége van az egyesületnek egy pár kerékkötőre, egy pár tűs éré a talpában? A legteljesebb egyetértés mellett sem tud mozogni, hogyan mozogna akkor, ha minden lépése fájdalommal járna? Hagyják az egyesület lelkes tagjai békében azokat. akik még nem állottak az egyesület lobogója alá. Hódítsák meg őket munkásságukkal, hangzatos prog- rammjuk céltudatos megvalósításával! Nem sokkal szerencsésebb a javaslat második pontja sem, amely igy hangzik: Mondja ki a lelkészegyesület, hogy tagjai egymást testvérileg tegeznihivatvák. “ Egy ilyen határozat, azt hiszem, urbi et orbi ho*Az indítványozó ugyan mindenütt Mele-t ir, azonban én ez iránt az Ízléstelen szóvá sűrített kezdőbetütömeg iránt leküzdhetetlen ellenszenvvel viseltetem s inkább lelkészegyesületnek mondom ezt az intézményt. 627 628
