Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-08-21 / 34. szám
34. szám. n#»s, Luthertől valósággal visszaesést jelentő ortodox pietisztikus dogma a verbális inspirációról elesett. Ortodox paróchián nőttem tel, Erlangenben és Leip- zigben tanultam a teológiát. Nem ismertetett meg egy teológiai tanáron sem a bibliai kritikával, úgyszólván csak megemlitette, hogy eredményeit visszautasítsa. Mindkét teológiai vizsgámon magától értetődő dolog volt, hogy a bibliai könyvek „modern“ tárgyalási módját elutasítsuk. Emlékszem még, amint egy vizsgáztatón Jézus két családfáját Máténál és Lukácsnál össze akarta egyeztetni, egyikben Józsefét, másikban Máriáját látva. Egy zsoltárt pontosan Dávid életébe illesztett bele, de arról a kérdésről, hogy tényleg Dávid költötte-e, egy szót sem szólt. Bennünket oly időben, midőn a modern bibliai kritika a teológiai érdeklődés középpontjában volt, kritika előtti módon („vorkritisch“) tanitottak és mintegy vallási kötelességnek tekintették, hogy eltorlaszoljuk a világi módszer behatolását a teológiába vagy amint azt pompásan kifejezték: kételyeinket méltó daccal küzdjük le. A biblia tanárainknak és nekünk is nemcsak vallási, hanem történeti tekintély is volt és a biblikus elbeszélés történetiségében való kétkedés kegyesség hijján valóság számba ment. Az ortodox „hitte“ akkor „mindazt, ami a bibliában van“ és ha valaki abban a véleményben volt, hogy a teolog'án kívüli tudományos kutatásnak általánosan elismert „módszerei“ alkalmazhatók a bibliára, azt „modernének, vagy „liberálisnak nevezték. Ha valaki valaha azt kérdezte tőlem, hogy mért számítom magamat a modernek vagy liberálisok közé, soha más feleletet nem adtam és ma sem tudok másként felelni, hogy mert a bibliai kritika jogosult ságáról meg vagyok győződve. Teljesen ez a vélemény él gyülekezeteinkben a „hivó“ és „hitetlen“ teológusokról. „Hivök“ a kritika előtti, „hitetlenek“ a kritika utáni teológusok. Gondoljuk csak oly lelkészre, ki nincs meggyőződve e vízözön történetiségéről és Krisztus testi mennybemeneteléről! A gyülekezeti ortodoxia Ítélete szerint ez aljas liberalis és elmondhatjuk, hogy az ortodox teológusok eleddig vajmi keveset tettek, hogy ezt a laikus Ítéletet korrigálják — sőt ellenkezőleg! Ortodoxok a mi iskolás könyveink, pl, a bibliai történetek, melyek a teremtés idejét a 4000-ik esztendőre teszik és az özönvizét a Kr. e. 2344-ik évben állapítják meg. Ortodox lelkészeink nyomasztó sokasága a tanításban és a gyülekezettel való érintkezésben nem beszel arról, hogy atyáink és nagyatyáink egypár nézete tudományos tekintetben már nem áll meg. Evvel szemben liberálisok vagyunk mi kevés teológusok, kik nemcsak a kollegákkal való érintkezésben, hanem nyilvános tevékenységünkben is a tudományos modern teológia módszerét, mint magától értetődő dolgot elismerjük és a növekvő nemzedék vállaira — szeretettel és kellő pedagógiai tapin533 tattal — nem rakunk semmi oly terhet, melyet ők épp oly kevéssé tudnak hordozni, mint jómagunk. Ez volt és lesz a választó vonal a konzervatív és liberális között. Konzervatív a teológiában többé kevésbbé következetes megmaradást jelent a kritika előtti állásponton. Liberális a teológiában nem „többé kevésbbé“, hanem nyilt és vidám elismerését jelenti a történeti és kritikai módszernek a teológia keretein belöl. Ahogy a dolgok ma állnak, az irányok közötti különbség részben hangulati különbség. Az előrehaladottabb pozitivek csendben hasonlókép elismerik a bibliai kritikát, de ők ezt sajnálattal és nem szívesen teszik. Mi azonban attól a pillanattól kezdve, midőn megvilágosodott előttünk, hogy Istennek gondolatai a teológiában is mások, mint az embereké, azokat mint a legmagasabbakat örömmel és megvigasztalva fogadtuk és kegyességünket éppen abban kerestük bebizonyítani, hogy nem akartunk „perbeszálni Istennel." * Ilyennek tartjuk mi is a liberalizmust. Ami bűn, komiszság, romlottság van a világon, azt ez a liberalizmus nem okozhatta. Sőt ha a genuin keresztyén biblikus világnézet ellenlábasa megjelent a látóhatáron, a liberalizmus volt az első, hogy történet — kritikai módszerével a lehető legélesebben szembehelyezze magát vele (v. ö. a történeti Jézus körüli polémiákat) Amit azonban a liberalizmus legnagyobb gyakorlati jelentőségének tudunk be az, hogy a vallást jelenkori élet vallása tette s elhelyezte a modern szívben, modern gondolkodásban és modern idegekben. Bndreffv János. Az egyház és a kér. Diákszövetség’. — Viszonválasz Biszkup Ferencznek. — Ad hogy a mostanában sokat vitatott ifjúsági mozgalom ügye rendkívül fontos dolog, Biszkup kartárs is elismervén, csak annál természetesebbnek fogja bizonyára találni, ha az általa személyeskedő jelleggel felruházott kérdések elintézésének csak a lehető legrövidebb útját keresem, hogy ehelyett inkább az ügy érdeméről beszélhessünk még valamit. „ldőszerütlen“-nek mondtam a kérdés felvetését. Egyrészt a mindenfelé s igy egyházi téren is összetartást igénylő háborús helyzetre való tekintettel, amely a bennünket összekötő dolgok keresését sürgeti s nem pedig mint Biszkup testvér tette a Diákmozgalommal, azokat, amelyek azt az egyháztól (állítólag) elválasztják. Másodszor: Azt hittem, hogy a kérdés már meghaladott álláspont, mert a mozgalom és az egyház viszonya elvileg már úgy általában mint e lap hasábjain is eléggé tisztázódott. Sajnos, úgy látszik, még korántsem. Amit kollega ur a felsőszelii gyűlésen tapasztaltokról mond az szomorú, de • biztosíthatom, hogy a rendezőknek megvolt előzetes megbeszélés 534