Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-08-21 / 34. szám
34. szám. alapján okuk és joguk arra, hogy az illető egyházi kiválóságokat felvegyék a programmba s a többi pedig nem az ö dolguk volt. Némi finom gúnnyal „angol“ nyelven irodottnak declerált mondatomat illetőleg a félreértés abban áll, hogy én ott különbséget tettem idegen eredetű és íde- genszerü dolog között. Előbbi, aminek a származása az, utóbbi aminek a lényege, szelleme idegen. Ezt az evangéliomról nem állíthatjuk talán s ha ez üde és mégis régi hangok bennünket idegenül érintenek, úgy itt nem az evangéliom a hibás, amely minden nem- zettell rokon kellene, hogy legyen. Szerző valósággal megbotránkozik a „használati utasítás“ kifejezés alkalmazása felett. Pedig, hogy ez a gonosz szó a toliamra került, annak csakis ő az oka. Mert távol álljon tőlem egyházunk klassikus elveit kidomboritó hitvallásainkat ezzel a kifejezéssel illetni. De abban a beállításban, ahogyan azt Biszkup helyezi elénk, amikor is a hit úgy szerepelne a bibliatanulmányozások alkalmával, mint hajdan a kardcsörtető királyi biztosok egyházi gyűléseinken (1. e lap 27 sz. 422. o.!) óh igenis ennek a szerepnek a jellemzésében talán mégsem estem olyan messze a valóságtól. Keményen elitéltetem azért is, amiért megkockázta;om érinteni argumentumképen the 1. irodalmunk s általában vallási fejlődésünknek az idegen befolyásoktól való határozott függését. Csodálkoznám, ha ezt tőlem tetszett volna először hallani. Hogy nekünk is vannak e tekintetben theol. iró büszkeségeink s hogy különösen nekünk is van eey nagy történetünk a hazában mint protestánsoknak, az nem változtat azon a tényen, hogy az irányításokat külföldről nyertük és nyerjük. Hiszen itt nem is „protestantizmusról“ ami történeti valami, hanem „hitvallásról“-ról van szó, ez pedig elvi dolog. Úgy látom tehát itt is csjk ismét puszta szavak azok, amelyekért megrovást kapok. A „megtért“ és „meg nem tért“ distinctio miatt farizeismussal vádolja cikkiró úr a Diákszövetséget, pedig ilyen elvi különbségtevés megvan az evangéliom- ban, hitvallásban sőt minden más vallásban is. S bnr továbbá a fentebb megjelölt hely (27 sz.) felett saját maga is felsorolja a mozgalomról nyert eredmény számba menő tapasztalatait s dacára annak, hogy ezek sorát még folytatni lehetne pl azzal is, hogy a Szövetség tagjai többnyire theologusok lévén, az elsősorban tényleg és közvetve az egyháznak nevel az előttem lebegő példák szerint buzgó lelkészeket— mindezek dacára a Szövetség munkájáról kétizben is kifejezett kicsinyléssel nyilatkozik, ami már csak ez önellentmondás szempontjából is figyelemreméltó. Általában sajnálaital kell megállapítani, hogy a főképen firtatott kérdésekben még most se sikerült egy conkrétabb valamivel előbbre vinni a dolgot, hogy t. i. mégis, — milyenek, hogyan, mily orgánumok közvetítésével stb. képzeli kolléga úr egyházunk íela535 datát e mozgalommal szemben. Én azt merném ajánlani, elvileg ne keressen határvillongásokat, gyakorlatilag pedig keressen minél több érintkezési pontot a fölszivás szükségtelen sőt hátrányos szándéka nélkül. Mert a mozgalmat is ez munkálja, ami az egyházat teremtette a Szentlélek. Egyébként nekem sincsen kedvemre a polémia, különösen e kérdés felett. Csak a beteg felett kell sokat consultálni . . . Szepesszombat. Kozlay Kálmán. Az ember származása. XIII. A lélek megszületése volt a pszihikai képesség hajnala A földnek kozmikus történeteben korszakmutató. Homályosan, észrevehetetlenül alakította át az első korban a szilur molluszkákat, a devonhalat, a mesozod reptiliákat, alig okozva változást a biolagiai fejlődés természetes folyamában. Ez óriási időrétegek- ben a szépség és hasznosság egyedüli szerves termékei azok voltak, melyeket a természet céltalan fu- tásáb n véletlenül alkotott. De a krétakor végén s a harmadkor kezdetén a magasabb fejlettségű rovaroknál a pszihikai tényező hatni kezd a földön s a virágok a fejlődő esziétikai ér ék eredményei, megfelelően a természetben működő igazi lélek-erő (soul-forec) követelményeinek. Később ugyanaz a ható a madarak és emlősök életében a gazdag, pompás és tápláló erdei gyümölcsöket s a madaraknak való magvakat termelte Ugyanez a fejlődő lélek működött a nemek visszonyának alakulásában. Az emberi társadalomban, a lélek az a nagy áialakitó erő mely a vadsávtól és barbárságtól a civilizációhoz és felvilágosultsághoz vezet, az az erő, mely *z „értelem trónja mögött dolgozik az emberiség fejlődésén.“ E szerint az állítás szerint tehát a rovaroknál és a gerincesek első képviselőinél: a hüllőknél, halaknál és madaraknál, majd az első emlősöknél a primitiv vágyak mellé az eszt- hétikai érzék vágya is sorakozik. Ugyancsak ekkor kezd erősebben fejlődni, tudatosabba válni az elmének egy másik ága, az értelmi. Megjelenik pedig ez az értelem először mint „belátó képesség“ és ennek is mint legalsó formája a „kémlelés“, amellyel az állat keresi, „kémleli“, kutatja, hogy az élő vagy az élettelen világ által az adott pillanatban adott és őt élénken érdeklő viszonyok között melyik rá nézve a legkedvezőbb. Az értelemnek ez a kezdetleges foka a tökéletesebb gerinceseknél, mint a ragadozóknál „ügyességgé“ és ravaszsággá“ tökéletesbűi. Ezzel a képességgel az illető lény az akadályok legyőzésénél már nem a nyers erőt, vagyis a közvetetlen módszert, hanem a kevesebb fizikai erőt megkívánó közvetett módszert használja. Mivel azonban az elme a „belátó képesség« 536
