Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-08-07 / 32. szám
szerző jóindulatú engedélyével az Evangelisch- Sozial* 1915 első száma hozta előadását, innen lett hozzáférhető számunkra is. (Die ethische und wirtschaftliche Bedeutung der Kriegskrüppelfürsorge und ihre Organisation im Zusammenhang mit der gesamten Kriegshilfe) Nagy vonásokban igy foglalhatnék össze vezető gondalatait: Ha a háború kitörése után összejött két felnőtt férfi az utcán — 18 és 50 körüliek — az üdvözlő szavak után mindjárt azt kezdték egymás iák magyarázni mintegy mentegetődzéskép, hogy mi okért is nem mentek a háborúba, hogy miért maradtak otthon ? ! Azóta elvált, hogy az otthon Maradottakra is rendkivül nagy feladat vár, melyet meg kell tenni s ezekből a feladatokból egyet kiemelünk : a rokkantak gondozásának ügyét. Azonnal kiviláglott, hogy a sok sebesült között teinérdék Lsz azoknak száma, kik mint nyomorékok fognak hazatérni. Úgy hiszem azt lehet mondani ma körülbelül 30 000 azoknak a javakorabeli férfiak- nak száma, akik rokkantakká lettek, mozgási szabadságukban és tartásukban súlyos korlátozást szenvedtek. És ha hozzávesszük, hogy a háború még ennyi ideig tart, amit természete en egyikünk sem remél és kiván, de ami másfelől mégsem kizárt dolog, akkor ez a szám háiomszorosára emelkedhetik. Ezt elgondolva oly probléma előtt állunk, mely etikai és gazdasági jelentőség dolgában a lehető legnagyobbak közé tartozik. Természetes dolog, hogy azt meg nem engedhetjük, mint az előző években, hogy ezek a sebesültek és rokkantak mint kintornások és házalók járjanak végig az utcákon. És mégis fenyeget ez a veszély: egy gyár már csinálja a verklik ezreit, egy másik pedig azon fáradozik, hogy hazaffyas képhistóriákat állítson elő — a leendő rokkantak számára. Mi azt a gondolatot semmikép sem tudjuk elviselni, hogy ezek az emberek koldusként járjanak-keljenek ; azon kell lennünk, hogy újból önálló, függeilen emberek legye- nak, m nt a háború előtt, ami más szóval annyit jelent, hogy munkát kell számukra biztosítanunk és szabad, önálló létet, hogy megbecsüljék magukat, de utódaik is őket! Épp oly fontos azonban e problémának gazdasági oldala is. Mert ha százezrek ahelyett, hogy értékeket teremtenének, csak értékeket fogyasztanak, az az egész népnek a kára. Hála Istennek vannak hazánkban szervezetek, melyek már a békében is megvoltak és dolgoztak a rokkantak gyámolitása ügyében, ezeknek most nincs más feladatuk, minthogy a békében szerzett t pasztalatokat átvigyék és alkalmazzák a háborús viszonyokra. Németországban a legrégibb otthon már 82 esztendeje áll fönn. Van tehát évtizedes tapasztalatunk, van nagyszerűen képzett országos szervezetünk, van 138 * Evangelisch- Sozial. 24. Folge der Mitteilungen des evangelisch- sozia en Kongresses. Herausgegeben von Lie W. Schneemeicher — Chemnitz. gyámolitó intézetünk, ezek között 54 rokkant-otthon és pedig azon célból, hogy gyógyítás, nevelés és kézimunka tanítás ált-il a nyomorék gyermekeket újból kereset-képesekké tegyék. A né net császár is kifejezte abbeli óhaját, hogy a rokkant-otthonok munkásságát a háború alatt nem hogy korlátozni, hanem kiszélesíteni szeretné, még pedig két irányban : először is gyermekek fölvétele által, még pedig oly anyák gyermekeinek fölvétele által, kik gyermekeikkel való fog- la kozásuk által munkájukban akadályozva vannak és másodszor, hogy elökészülnek a súlyosan sebesültek ortopedikus utókezelésére és a már meggyógyultakat újból hivatáshoz juttatják, mert a rokkant-otthonok természetük és tapasztalatuk szerint erre a leginkább alkalmasak. A továbbiakban a német rokkant-otthonokban szerzet tapasztalatairól számol be Biesalski, megemlítve idevágó két alkalmi iratát; Hogy segíthetünk a háborúban rokkantakká váltjainkon ? és Praktikus útmutatások a háború rokkantainak gondozására, — azután a munka orvosi oldalát világítja meg, gipsztechnikát, operációkat, vértelen ortopédiát példákat hozva fel gazdag tapasztalatából színezésül. Az eredmény, amire jut az előadó, felette örvendetes. Igazat ad Dr. Lévy Albertnek, az ismert berlini vezető embernek a szociális jólét terén, ki ezt mondotta : „Rokkantság nincs többé; olyan ez, mint valami uj üzenet, mint valami hir oly világból, melyet eddig nem ismertünk.11 A gondolható legnagyobb stílben kell ezt a! fölvilágosító munkát végeznünk. E nézetet mindenhol hirdetni kell : sebesültnek a kórházban elsősorban. Irányítsuk oda gondo atait, hogy ismét dolgozni fog és lesz is munkája. Ezt a felvilágosító munkát nem lehet elég korán megkezdeni. Evvel akadályozzuk meg a sebesült beteges elgondol <ozását, hogy ő már örökre nyomorék-koldus marad ... Evvel a gondolattal teszi tönkre saját magát, családját, házát, udvarát. . . A sebesülire való hatás legjobban oly módon töfténhetik, hogy az orvos veszi godjaiba. Az. aki a sebesültnek testét gyógyítja, mihamar lelkének is bizalmasa lesz, úgy hogy azt föltárja előtte. (Ehhez a mindenesetre sok tapasztalaton felépült orvosi meggyőződéshez nekünk lelkípásztori szempontból az a megjegyzésünk, hogy tanuljon meg a tábori lelkész is sebet kötözni-mosni stb, hogy a test gyógyítása által is közelebb férkőzhessen az evangeliommal a sebesült leikéhez, mert — hogy jobban emlékezetbe véssük, újból elismételjük ezt a számunkra oly fontos igazságot az, aki a sebesültnek testét gyógyítja, mihamar lelkének is bizalmasa lesz, úgy hogy föltárja előtte.—) Kérdezze meg az orvos a sebesülttől: kicsoda ön ? Nem 3z a fontos, hogy az illető melyik hires neves ezredhez tartozik, bár erről is lehet azután beszélni, hanem sokkal inkább fontos az, hogy a sebesült erfurti gyári cipész, kinek felesége és hat gyer500 499
