Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-07-31 / 31. szám
31. szám. nagyon is beilleszthetők. Az ur vezesse harcosainkat mielőbb haza békés otthonukba, hogy aztán a megszületett vallás alapokon a keresztyénség szellemében épitsünk. Uleai Lajos Iskolai jótékonyság. Ez a mostani világháború fenekestül felforgatta az emberi szív érzelmeit. Felszínre vetett olyan utálatos salakokat, mely máskülönben a nevelés, a társadalmi máz meg az alkalom hiánya miatt talán sohasem került volna napfényre, de viszont élesztett, fejlesztett számtalan olyan nemes erényt is, mely ott szunnyadt minden nemesen érző ember keblében, s mely most mint irgalmasság, áldozatkészség, jótékonyság annyi fájdalmat csillapít, annyi nyomort enyhit, annyi sebet bekötöz, annyi bánatot vigasztal, annyi könnyet szárit. Az egész társadalom egy második nagy táborrá alakult, mely — mig az egyik sebeket üt, vért ont, nyomort terjeszt, kultúrát rombol — ernyedetlen szorgalommal, kitartással, a melegen érző szív minden lele- ményességéxel gondolkodik, tervez, fárad és dolgozik, hogy a romokból újra teremtsen, föléjük újra építsen, újra felkeltse a csüggedő lelkekben, a megtört szivekben a hitet, a reményt, a bizodalmát. S kinek a lelke lenne alkalmasabb az en béri szív legszebb virágainak : az irgalmasság, könyörület, a szánalom virágainak ápolására, mint a fogékony leánygyermeké ? Hiszen az ártatlan gyermekszív, a romlatlan gyeimeklélek jótékony és nemesitő hatása alatt még a legfásultabb kebel is megnyílik, még a legridegebb materialista is megindul s fogékonnyá lesz ideális célok és eszmék iránt. Gondoljunk csak arra a sokféle módia, melyen az elmúlt hónapokban a társadalom minden tagját számtalanszor mej. közelítették, mondhatnók, sokszor kényszeritették az adakozásra, igaz, hogy mindig nemes, jótékony, könyörületes és szükséges célokra. S a társadalmi nyomorenyhitő akciókon kívül ott volt az iskola, mely hol felsőbb rendeletre, hol saját belátása szerint — minduntalan újabb meg újabb áldozatokat kért megint csak kitől ? A szülőktől, akik tehetségük szerint már amúgy is mindenfelé adakoztak. De jött a gyermek az iskolából és könnyes szemmel kért hol erre hol aira, hol a katonáknak, hol az árváknak s bár nehezére is esett egyik-másik szülőnek, de a gyermek oly szépen kért, hogy mindig előkerült még néhány fillér, valami régi ruhaféle, valami ennivaló. S büszkén — nem mintha nem tudnám, hogy más iskolákban is hasonlóan, vagy talán még szebben nyilatkozott meg a jótékonyság, hanem mert ezen iskola adatai állnak rendelkezésemre s mert ezen néhány sor tükörképe lehet minden más iskola tavalyi jótékony munkálkodásának, a szülők áldozatkészségének 485 és a növendékek jóságos szivének — büszkén szedem ki az iglói ág. hitv. ev. polg. leányiskola értesítőjéből a következő adatokat. Az iskola a hadsegélyző hivatal felszólítása folytán a katonák karácsonyfájára 99, a hadifoglyokat gyámolitó és tudósitó hivatalára 6046 koronát gyűjtött. A vak katonák segélyezésére a IV. polg. oszt. növendékei a búcsúcsokrok megváltása címén 24, és a továbbképző tanfolyam növendékei ugyanez alkalomból 21 korona 20 fillért adtak. Ezenkívül a továbbképző tanfolyam növendékei a tanév végén rendezett kiállításon bemutatott munkáikból 1-1 darabot eladásra ajánlottak fel a háborúban elesettek árvái javára, ami szintén 62*10 koronát jövedelmezett. A tanév végén pedig több növendék adta oda jutalomdiját vagy a vak katonák vagy a helybeli kórházak részére. Úgy a po'gári, mint a továbbképző minden egyes növendéke decemberig kizárólag a katonáknak dolgozott. Az egyház 174 88 K értékben vásárolt pamutot, amiből a polg. isk. növendékei 69 hósapkát, 59 térdvédőt, 69 pár érmelegitőt és 2 pár keztyüt kötöttek, ezenkívül 55 drb. hasmelegitőt, 14 drb. szörmeárut és sok-sok fehérneműt juttattak az illetékes helyekre. A továbbképző növendékei pedig 82 darabot kötöttek. 125 drb. különféle fehérneműt varrtak és 50 drb. fehérneműt foltoztak. Emellett az iskolánk tornatermében elhelyezett betegeket és sebesülteket igazán gondoskodó szeretettel látták el mindenféle élelmi és élvezeti cikkekkel : vaj, méz, íz, befőtt, tojás, narancs, citrom, tea, rum, cukor — minek legnagyobb részét a saját kávéjukon takarítottak meg — ezrekre menő cigaretta, kávé, kakaó, csokoládé, kenyér, kalács sütemény és főleg a gyengélkedők számára minden nap tej. Mindezt a növendékek a tanítónők felügyelete alatt rendesen ozsonnakor osztották ki a betegek közt és a hálás tekintet, a sok-sok áldó szó emléke bizonyára elkíséri a leánykákat egész életükön át. De talán növendék* ink legkedvesebb és Iegmeg- hatóbb ténykedése volt, hogy tavasszal virággal ültették be s folyton gondozzák a temetőnkben nyugvó hősök 140 sirhantját. Minden növendék egy-egy katona sirját választotta s könnyekig megható volt látni a fiatal leánykákat, amint buzgalommal, szeretettel ásták és kapáltak, igazgatták és beültették, gyomlálják és öntözik a szomorú sirhantokat, nem hagyva ki az oroszokét sem, mert hiszen a mi véreink, a mi hőseink is ott pihennek idegen országban messze földben s milyen boldogító a gondolat, hogy talán az ő sírjukra is ültetnek kegyeletes kezek egy-egy virágszálat. S most, hogy a sirhalmok virágdíszben pompáznak, a szekfübokrok édes illatot lehelnek s méhek és lepkék röpködik körül a sirhantokat, talán könnyebb 486
