Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-07-24 / 30. szám
EVANGÉLIKUS LAP 30. SZ. EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMARÓT * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. * 1915. JULIUS 24. 1915.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. FÓSZFRKESZTÓ: SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADŐ: SZIMONIDESZ LAJOS fömlnkatArsak : HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS Az előfizetés ára: Egész évre '2 K fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Tartalom: Szimonidesz Lajos: A protestantizmus egysége. — Marcsek János: Az egyház és az ifjúsági mozgalom. — Szántó Róbert: Mostári levelek. IV. — Huszágh Gyula: Az ember származása. IX. — Tudósítások. — Különféle. — Hirdetések. A protestantizmus egysége. Egy pár régi tradícióihoz ragaszkodó német egyházunkban minden vasárnap eléneklik most is ezt a Szentlélekért fohászkodó éneket: „Komm heiliger Geist Herre Gott, erfüll die Herzen deiner Gläubigen und entzünd in ihnen das Feuer deiner göttlichen Liebe, der du durch Mannigfaltigkeit der Zungen die Völker der ganzen Welt versammlet hast in Einigkeit des Glaubens. Hallelujah, Hallelujah." A háború széjjel szakított sok erős szellemi köteléket s halálos ellenségekként állította szembe egymással a nemzeteket. Ma már úgy hangzik ez az ének, mint valami fájdalmas sóhajtás, édes emléke a múltnak, amelyből szomorú valóra ébredtünk ... Ha ajkunkon van a Hallelujah, akkor legfeljebb mint a távol jövendő csalóka reménysége jöhet számba a hit egységének a vallása, a Szentlélek áldott munkája felett való örvendezés, hogy .isteni. ereje sok népet egy hitre vive ...“ A hit egysége mindig csak ábránd volt még a katholicizmusban is. Ha azonban a különböző egyének és népek hite aprólékosságokig nem fedte is egymást, mégis összekötötte őket egy-egy nagy gondolat s lelkesíteni tudta őket egy-egy szent eszmény és meggyőződés. Nemzeti és egyéni különbségek elenyésztek a közös eszmények ragyogásának a fényében, különböző vallások más-más nemzetiségű fiaiban erős volt a hittestvéri együttérzés. A háború következtében úgy lehet mi ezt is elsirathatjuk. A katholicizmus szerencsésebb helyzetben van. Annak nem ártott a protestáns polemika, a theologiai kritika, a történettudomány, a logika, a növekvő fel- világosultság, nem árt neki a háború sem. Nem lehet tudni: az indifferentizmus oly nagy-e, vagy a tudatos ragaszkodás Péter utódjához, — elég az hozzá, hogy 465 a pápaság megváltó formulája: a semlegesség még mindig összetartja az egyházat. Pedig ez az összetartás erősen próbára volt már téve. A pápaság például a velünk való jó viszony dacára a háború alatt kötött Szerbiával konkordátumot. A Belgium ügyében elfoglalt álláspontja még most sem egészen világos. Ezek az epizódok azonban nem rontották meg a pápaság és az érdekelt országok között fennálló semleges viszonyt. Jó ideig a legellenségesebb országok követei adogatták egymás kezébe a Vatikán kilincsét s ez az idilli állapot csak Olaszország hitszegése óta szűnt meg. Az is csak de facto, mert a semleges sziget fikciója még most is fennáll s a mi diplomáciánk semleges országban még mindig folytatná a működését, ha lehetne. A katholikus összetartás megint kiállotta a teherpróbát s a háború dacára sem engedi a hit egységét megbontani. A protestáns szolidaritás eresztékei azonban már meglazultak. Igaz, hogy ez a protestáns összetartás máskor is meglehetősen kétséges valami volt. A protestáns egyház különböző árnyalatai között sohasem volt meg a teljes békesség, és a jóindúlatú megértés s egy és ugyanazon egyház kebelében is oly nagy lehetett a hivek között való nézeteltérés, hogy például Németországban a háború is alig tudta elvágni az afölött való vitatkozás fonalát, nem két különl öző vallás-e már a protestáns orthodoxia és a liberalizmus? A megértés és az engedékenység hiánya ijesztően eltávolította egymástól egyazon egyház fiait, úgy hogy kétes, vájjon a háború össze tudja-e megint forrasztani őket ? Amíg a „treuga dei“ tart, vagy jobban mondva a cenzúra erős keze fékezi őket, addig hallgatni kénytelenek az ellentétekről, de már most mondogatják, hogy elvi álláspontjukat fel nem adták s előrelátható, hogy mihelyt megszűnik a nagy, a véres, a sorsdöntő harc, újra kezdetét veszi az egyházi párt466
