Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-07-24 / 30. szám

EVANGÉLIKUS LAP 30. SZ. EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMARÓT * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. * 1915. JULIUS 24. 1915.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények elő­fizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybör­zsönybe (Hont vm.) küldendők. FÓSZFRKESZTÓ: SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADŐ: SZIMONIDESZ LAJOS fömlnkatArsak : HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS Az előfizetés ára: Egész évre '2 K fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Tartalom: Szimonidesz Lajos: A protestantizmus egysége. — Marcsek János: Az egyház és az ifjúsági mozgalom. — Szántó Róbert: Mostári levelek. IV. — Huszágh Gyula: Az ember származása. IX. — Tudósítások. — Különféle. — Hirdetések. A protestantizmus egysége. Egy pár régi tradícióihoz ragaszkodó német egy­házunkban minden vasárnap eléneklik most is ezt a Szentlélekért fohászkodó éneket: „Komm heiliger Geist Herre Gott, erfüll die Herzen dei­ner Gläubigen und entzünd in ihnen das Feuer deiner göttli­chen Liebe, der du durch Mannigfaltigkeit der Zungen die Völker der ganzen Welt versammlet hast in Einigkeit des Glaubens. Hallelujah, Hallelujah." A háború széjjel szakított sok erős szellemi köte­léket s halálos ellenségekként állította szembe egy­mással a nemzeteket. Ma már úgy hangzik ez az ének, mint valami fájdalmas sóhajtás, édes emléke a múlt­nak, amelyből szomorú valóra ébredtünk ... Ha ajkun­kon van a Hallelujah, akkor legfeljebb mint a távol jövendő csalóka reménysége jöhet számba a hit egy­ségének a vallása, a Szentlélek áldott munkája felett való örvendezés, hogy .isteni. ereje sok népet egy hitre vive ...“ A hit egysége mindig csak ábránd volt még a katholicizmusban is. Ha azonban a különböző egyé­nek és népek hite aprólékosságokig nem fedte is egy­mást, mégis összekötötte őket egy-egy nagy gondolat s lelkesíteni tudta őket egy-egy szent eszmény és meggyőződés. Nemzeti és egyéni különbségek elenyész­tek a közös eszmények ragyogásának a fényében, különböző vallások más-más nemzetiségű fiaiban erős volt a hittestvéri együttérzés. A háború következtében úgy lehet mi ezt is el­sirathatjuk. A katholicizmus szerencsésebb helyzetben van. Annak nem ártott a protestáns polemika, a theologiai kritika, a történettudomány, a logika, a növekvő fel- világosultság, nem árt neki a háború sem. Nem lehet tudni: az indifferentizmus oly nagy-e, vagy a tudatos ragaszkodás Péter utódjához, — elég az hozzá, hogy 465 a pápaság megváltó formulája: a semlegesség még mindig összetartja az egyházat. Pedig ez az összetar­tás erősen próbára volt már téve. A pápaság például a velünk való jó viszony dacára a háború alatt kötött Szerbiával konkordátumot. A Belgium ügyében elfog­lalt álláspontja még most sem egészen világos. Ezek az epizódok azonban nem rontották meg a pápaság és az érdekelt országok között fennálló semleges vi­szonyt. Jó ideig a legellenségesebb országok követei adogatták egymás kezébe a Vatikán kilincsét s ez az idilli állapot csak Olaszország hitszegése óta szűnt meg. Az is csak de facto, mert a semleges sziget fik­ciója még most is fennáll s a mi diplomáciánk sem­leges országban még mindig folytatná a működését, ha lehetne. A katholikus összetartás megint kiállotta a teherpróbát s a háború dacára sem engedi a hit egy­ségét megbontani. A protestáns szolidaritás eresztékei azonban már meglazultak. Igaz, hogy ez a protestáns összetartás máskor is meglehetősen kétséges valami volt. A pro­testáns egyház különböző árnyalatai között sohasem volt meg a teljes békesség, és a jóindúlatú megértés s egy és ugyanazon egyház kebelében is oly nagy lehetett a hivek között való nézeteltérés, hogy például Németországban a háború is alig tudta elvágni az afölött való vitatkozás fonalát, nem két különl öző vallás-e már a protestáns orthodoxia és a liberaliz­mus? A megértés és az engedékenység hiánya ijesz­tően eltávolította egymástól egyazon egyház fiait, úgy hogy kétes, vájjon a háború össze tudja-e megint for­rasztani őket ? Amíg a „treuga dei“ tart, vagy jobban mondva a cenzúra erős keze fékezi őket, addig hall­gatni kénytelenek az ellentétekről, de már most mon­dogatják, hogy elvi álláspontjukat fel nem adták s előrelátható, hogy mihelyt megszűnik a nagy, a véres, a sorsdöntő harc, újra kezdetét veszi az egyházi párt­466

Next

/
Oldalképek
Tartalom