Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-06-26 / 26. szám

26. szám. segélyre szoruló elsősorban nem jogi segélyre, hanem szeretetre szorul. Milyen jó, ha ilyenkor a birót nem­csak a corpus juris, hanem az evangélium is támo­gatja. Jézus igája, ha teher is, könnyű és gyönyörűsé­ges teher. Egyetlen igaz tanítványa sem bánta meg soha, hogy az igát magára vette. A második bibliai tárgy Máté evangéliuma 5. ré­szének 1—8 versei voltak. Kik a boldogok? Jézus jól látta mennyire eped minden emberi szív a boldogság után s látta azt is, hogy mily kevesen találják meg a boldogság igaz forrását. Korának gyermekei, ép úgy, mint korunké evésben-ivásban, gazdagságban, földi dicsőségben ke­resték boldogságukat, s fe edték, hogy a szivet bol­doggá csak az teheti, aki azt teremtette, teremtő Iste­nünk. Istent pedig csak azok a lelkiszegény, alázatos szívek találják meg, kiket e világ bölcsessége nem vakított el, kik elég őszinték annak megvallására, hogy Isten nélkül nyomorultak, nyavalyásak, szegények, va­kok és mezítelenek vagyunk, akik ép ezért örömmel fogadják a jóságos Istennek feléjük nyújtott kezét. Az ilyen lelkek boldogok, ha sírnak is, mert ismerik a vigasztalásnak örök forrását, engedékenyek, sőt irgal- masok, mert ők is irgalomban részesültek. Szívesen küzdenek, sőt szenvednek az igazságért, tudván, hogy jóságos mennyei Atyjok maga a tökéletes igazság, azért helyezte őket erre a földre, hogy a szent igazság mellett bátran megállják helyeiket. Az ily sziveket teremtőjük mindjobban megtisztíthatván, az egész teremtett világban, napról-napra többet lámák Istennek dicsőségéből, jó Atyjuk szeretetéből gazdagságából, mindjobban megtelnek az Istentől táplálkozó, vele együtt élő lélek boldogságával. Alberti Ernő kir. törvényszéki bíró tömören, vilá­gosan, protestáns emberhez illő határozottsággal mél­tatta Luther életének kimagaslóbb eseményeit, refor- mátori működésének örökbecsű tényeit, nem feledkez­vén meg arról sem, hogy a nagy reformátort, mint egy tiszta, kedves keresztyén családnak a fejét is be­mutassa. Kicsi munkánkra visszatekintve Isten iránti hálá­val mondhatjuk, hogy mindeddig segítségül volt nekünk az Úr. Lehetetlen hálával meg nem emlékeznünk Dedinszky Aladár lelkész úrról, ki nagy szeretettel fáradozott azon, hogy munkánk lehetővé váljék s leg­magasabb egyházi hatóságunkról, amely megértő sőt méltányló szeretettel kívánta Istennek áldását a meg­kezdett munkára. A munkának gyümölcseiről korai dolog lenne még szólni. De mégis legyen szabad Isten iránti hálával megemlítenem, hogy kis munkánk révén rövidesen megoldást nyert isteni tiszteleteink egyik nehéz prob­407 lémája a kántorhiány. Albert biró űr magára vállalta az ének vezetését is s szép orgonajátékával nagyban hozzájárul ahhoz, hogy közönségünk kis templomunkat mindjobban megszeresse.* Dr. Molnár Gyula, törvényszéki biró. KÜLÖNFÉLE. Egyházmegyei közgyűlések. A hegyaljai egy­házmegye junius hó 30-án Miskolcon tartja rendes közgyűlését, a bácsi egyházmegye jul. 8-án és követ­kező napjain. Üjverbászon, a zólyomi egyházmegye pedig jul. 15-én Besztercebányán. A budapesti evang. egyház első felügyelője: dr Wagner Géza és második felügyelőj e dr Mágócsy Dietz Sándor lemondottak állásukról. Az egyháztanács dr Wagner Géza elhatározását, mivel már régebben kifejezte, hogy a felügyelőséget nem tartja meg, tudo­másul véli venni, dr Mágócsy Dietz Sándort azonban felkéri, hogy lemondását vonja vissza. Kitüntetés. A király az el'enséggel szemben vitéz és önfeláldozó magatartása elismeréséül Vass Antal ág. hitv. ev. tábori lelkésznek a 39. gy. e. tarta­lékában a lelkészi érdemkereszt 2. osztályát adomá­nyozta fehér-vörös szallagon kitüntetésül. A Protestáns Országos Árvaegylet választ­mánya f. hó 19-én Kovácsy Sándor elnök, ny. minisz­teri tanácsos vezetésével látogatott ülést tartott, ame­lyen Brocskó Lajos kir. tanácsos, igazgató, a kérvényt bizottság előadójának előterjesztésére 17 uj árvának a Protestáns Országos árvaházba való felvételét hatá­rozta el, 8 helyet pedig az elesettek árvái részére * Ezeknek a vallásos összejöveteleknek nemcsak helyt jelentőségük van. Mi a háború által teremtett vallásos szükség­letek kielégítésének nagyon figyelemre méltó formáját látjuk ezen kísérletben. A lelkész mindenhol egyszere nem lehet, ahol éhező és szomjazó lelkek vannak. Igaz ugyan, hogy az egyetemes pap­ság elvénél fogva funkcióinak egy részét mások is elvégezhet­nék, azonban rendesen inkább lemondtak híveink és szórványa­ink a gyülekezeti testvéri együttlét és közös épülés áldásáról, minthogy maguk segítsenek magukon. A háború helyzetet terem­tett Volt alkalmunk olyan tartalékos tábori zászlósnak a kará­csonyi prédikációját közölni, akinek mérnökség a polgári foglal­kozása, a tábori lelkészek felekezeti külömbség nélkül foglalkoz­nak a katonákkal, sőt a kül. felekezeti tábori lelkészek meg­indító együttesben végzik funkcióikat (1. a 19. számot: német evang. lelkész prédikációját kath, plébános fordítja le tótra a katonáknak s az ev. lelkésznek úrvacsoraosztásnál a -gör. kath. káplán segédkezik!). Ebbe az összefüggésbe tartoznak bele ezek az Ipolyságon törvényszéki bírák által tartott istentiszteletek is. Bár sok erős evangéliumi érzésű és vallásosságával másoknak is használni akaró laikus prédikátorunk működnék szórvány aink- ban a vallásos élet mélyítése és protestáns öntudatunk meg­szilárdítása érdekében egyházunk hasznára és Isten országa előmenetelére. (Szerk.) 408

Next

/
Oldalképek
Tartalom