Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-06-26 / 26. szám

26. szám. ajánlott fel, a miről értesíteni fogja a honvédelmi minisztériumot. Azonkívül vidéki árvaházakhan és csalá­doknál elhelyezett árvák tartására 8896. volt növen­dékek továbbképzésére 2220, künnlakó árvák segí­tésé« e 2884, összesen 13500 koronát szavazott meg. A torzsai ev. árvaházban elhelyezett árváinak tartás- diját, tekintettel a nagy drágaságra, 300 koronáról 350 koronára emelte. Az árvaegylet jótékonyságát jelen­leg 180 árva élve/i. Szöts Farkas dr, a tanügyi bizottság elnöke jelentette, hogy az évzáró vizsgálatok sikeres eredménnyel tartatlak meg. Az intézetből véglegesen kibocsátandó növendékek, kik most különféle élet­pályákra szétoszlanak, megható ünnepség keretében búcsúztak el az intézettől. Az ünnepélyt Brocskó imrike oki. tanítónő Beethovennek harmoniumon előadott 26. Andantéjával vezetette be, azután Keresztesi Sámuel zuglói ref lelkész tartalmas alkalmi beszédet mondott, majd az i.azgató intézett a távozókhoz szívből jövő és szivhez való szavakat, mire a kibocsátandó növen­dékek nevében Steller Gyula jelesen érettségizett tanuló és Biró Izabella oki. tanítón > köszönte meg a vett jókat. Az árvákat f. hó végén Zebegénybe telepitik ki, a hol 2 hónapig fognak nyaralni. Ezt az áld <sos intéz ményt ezelőtt 25 évvel létesítette az egyesület és annak köszönhető első sorban az árvaház virágzó egészségi állapota, a mit beszélőén bizonyít a múlt évi gyógy­szertári számla végösszege, mely 66 koronára rúgott. Örömmel tudomásul vette az ülés, hogy Láng Gizella és dr Sennyei Józsefné 200 - 200 koronával örökös, Kemény Hugóéamerikai konzuli titkár pedig rendkívüli tagul lépett be nz egyesületbe. Végül jelenti az igaz- getó, hogy Soboslay J. dr. egy Amerikába szakadt földinka Budapesti Hir.aphoz San-Franciscoból intézett levelében megkapóan és példaadóan juttatja kifejezésre nemes áldozatkészséggel párosult hazaszeretetét követ­kező soraival; „Elhatároztam, hogy fölnevelek két árvát, kiknek az apja a háborúban elesett. Kérném, tessék szives lenni, valakinek, ki ilyesmivel törődik, címemet és levelem ezt a részét átadni, hogy vele levelezésbe léphessek. Óhajtanám, hogy az árvák fiú és lány lehetően testvérek legjenek, hogy ne kelljen őket egymástól elválasztani. Bár ehhez nem ragasz­kodom. Inkább kisebb korúak, kívánatos, hogy egész­ségesek, értelmesek és protestáns vallásuak legyenek, nevük magyaros hangzású legyen. Ha a gyermekek érdemesnek bizonyulnak és a magasabb műveltség.e hajlamosak, szándékozom a legfelsőbb oktatást is meg­adni nekik. Örökbe nem fogadhatom őket. A pénzt mindig 3, vagy 6 hónaponként e'őre elküldeném stb.“ A Budapesti Hírlap Soboslay J. dr. levelét átadta a Protestáns Országos árvaegyletnek elintézés végett. A választmány megköszönvén a Budapesti Hírlapnak megtisztelő megkeresését, lelkes hazafiui készséggel vállalkozott Soboslay nemes szándékának méltó telje­sítésére. 409 A veszprémi egyházmegye „Somlóvidék LelkészegyletM-e jun. 2-án tartotta tavaszi értekezle­tét Pápán. Az értekezletet megelőzőleg úrvacsorával éltek a tagok, amelyet Mo/idcsy Lajos egyleti elnök szolgáltatott ki szívhez szóló beszéd kíséretében. A gyülekezet tanácstermében lefolyt értekezletet, buzgó ima után elhangzott lendületes beszéddel, szin­tén Mohicsy elnök testvér nyitotta meg. A nagy idők emlékére egy 50 koronás hadiköl- csönkötvényt adományoz az elnök az egyletnek. Az értekezlet az elnök adományáért hálás köszö­netét szavaz; beszédét szószerint a jegyzőkönyvbe írni határozza. Beszédének hatása alatt elhatározza az érte­kezlet, hogy a felsőbb fórumok utján felterjesztést in­téz a törvényhozáshoz a véderő törvénynek oly érte­lemben való pótlására, hogy a fegyveres katonai szol­gálat teljesítésének kötelezettsége terjesztessék ki fele­kezeti különbség nélkül minden alkalmas nem parochus lelkészi jelleggel bíró férfiúra. Mivel a tábori lelké­szed kérdésével már megkeresték a hadvezetőséget, meg kell tudni egyházi főhatóságunktól: mi van az égető kérdésre adandó felelettel. Igazán szégyen ránk, hogy szegény katonáink ev. lelkésznek még csak hirét se hallják. Pedig hát mi evangélikus lelkészek is tud­nánk talán vigasztalni és lelkesíteni, miként ezt világ­verő szövetségesünk és az ev. hitben testvérünk: Németország bebizonyította! ? Csatlakozik az értekezlet a kolozsvári egyetem­nek azon határozatához, melyben a német birodalom az ellenségtől ráfogott barbárság vádját lelke nemes haragjával visszautasítja, kimondván azt, hogy a tudo­mány, tiszta erkölcshona Németország. Határozatát egy levélben fogja az egylet illetékes helyre eljuttatni. Könyvtáros jelentése kapcsán elhatározza az érte­kezlet, hogy a tulajdonát képező összes népies füze­teket átengedi sebesült ev. hitsorsosainknak. Pénztáros és az egyházmegyei „Belmissió Egylet“ elnökének jelentése után több aktuális kérdést vetettek fel a tagok, így p. I. Hogyan hajthatjuk be a távollevő, harcoló híveink egyházi adóját? — Sehogyan — volt a válasz. A háború tartamára egészen új adókulcsot kell meg­állapítani, a kivetés alapjául véve a birtokot és az itt­hon levő tagokat Megbeszélés tárgyát képezte: tart­sunk e minden egyes esetben a harctéren elesettekért gyászistentiszteletet? Mindenki úgy cselekedjék, ahogy legjobban szolgálhatja a pásztorok pásztorát: Jézust. A körülmények, helyiviszonyok és sok más egyéb jönnek itt, hogy ne, s szólnak ott, hogy igen. Egyházunk, hazánk jövője annyi sok-sok kérdést dobott ajkunkra, hogy értekezések, munkák felolvasá­sára, bár ilyenek sem hiányoztak — idő nem jutott. Miután az egyházmegyéből távozó Mód Aladár testvérre, munkájára a jó Isten áldását kérte az elnök, az édesapa örökében is, megköszöni a tagok érdek­410

Next

/
Oldalképek
Tartalom