Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-26 / 26. szám
EVANGÉLIKUS LAP 26. SZ. EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMARÓT * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. A 1915. JUNIUS 26. 1915.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. FŐSZERKESZTŐ: SZTEHLO KORNÉL. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMON1DESZ LAJOS fómlnkatArsak : HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS Tartalom: Endrc/fy János. Öntudatlan vallásosság, — Figyelő: A lelkészegyesületi kérdőpontok. — Ür. Molnár Gyula: Vallásos összejövetelek Ipolyságon. — Különféle — Hirdetések. Öntudatlan vallásosság. A sorok között már nem egyszer szó esett az öntudatlan vallásosságról. De mert e vonást, annyira fontosnak tartjuk éppen a mi korunk jellemkepében, méltó, hogy külön is foglalkozzunk vele. Az öntudatlan vallásosság fogalmának szálló igévé kell válnia, hogy ezzel is munkálja az öntudatos vallásosság lemélyüléseit. Tényleg úgy áll a dolog, hogy sok ember nem tudja s nem is akar róla tudni, hogy ő vallásos. Sokszor tüntetve tagadja vallásosságát és lényegének legbplseje mégis csodásán egyezik a csak más néven nevezett vallással. Ez öntudatlan vallásosság, melynek az a jellemzője, hogy bár megvan: az illető birtokos mégsem tud róla. Az öntudatlanságnak a vallás félreértése, illetve a vallási felületesség az oka. Az öntudatlan vallásosság gondolata villant meg Maxim Gorkij elméjében, midőn „Az anya“ cimü társadalmi regényében Pável és Ribin, az úttörő ifjú szocialisták beszélgetéseit úgy jellemzi, hogy „ha valahányszor erős szavakkal tagadták az istent, ágy jött neki (t. i. az anyának, ki a beszélgetést végig hallgatta) mintha bensejükben mégis erős hitnek volnának.“ (76. old.) Megjegyezzük ez idézet mellé, hogy Gorkij nem Isten ellen küzdeti szereplőit, hanem csak az orosz ortodox egyházi Isten ellen száll síkra. V. ö. következő szavaival: „A városokban templomok álltak, aranyban ezüstben pompázva, mire Istennek nincs szüksége s a templom lépcsőin koldusok reszketve ügyeltek, vájjon nem dob-e valaki vagy egy rézgarast elébük . .. Még az Istennel is megcsaltak bennünket. Hazugságba és hamisságba öltöztették őt, hogy lelkeinket megöljék.“ (310. old.) „Elvtársak, az új Istennek, a világosság, igazság, az ész és jóság Istenének nevében szállottunk síkra stb.“ (223. old.) De ez nem tartozik ide: Elég az hozzá, hogy 401 Gorkij Maxim is meglátta a lelkek fenekén szunnya- dozó öntudatlan vallásosságot. Értékesnek azért kell tartanunk ezt, mert mint a szu ínyadó parázs a hamu alatt felszítható és lánggal eghet az öntudat tüzében. A fölszítás a lelkipásztori munkának egyik legszebb és legnemesebb része. Érdekes, hasznos, de mindenekfölött építő studium volna, ha valaki arra vállalkoznék, hogy a nagy, de magukat tévesen vallástalan gondolkodóknak tartó személyiségekből napvilágra hozza az öntudatlan v illáéi elemeket. Hasonló volna e munka a bányászathoz. Azt mondani a sziklának, mely magát sziklának tudja ; Hasadj meg, van benned arany is ! És mennyire csodálkoznék a szikla, ha meg tudna csodálkozni, ha a repesztések homályából felécsillogni látná és sárgás fénnyel húzódó aranyereket ... Ha ez nem világos, vegyünk egy példát az öntudatlan vallásosság szemléletéhez. Nothnagel Hermann (1841 —1905.) kiváló orvostudós volt. 1865—68-ig Königsbergben volt Leyden asszisztense, 1872-ben freibergi egyetemi tanár, 1874-ben jénai, majd 1882-ben az akkor oly hires bécsi egyetemre került az orvostan és gyógyszertan professzorának. Nagyon érdekes volna kö?elebbröl is tudni vallási állásfoglalását, de ez majdnem lehetetlen oly egyéneknél, kiket nem teológusok, hanem orvosok ismertetnek. Ez rendszerint elmarad az ismertetésből. Mellékmondataiból („nincs szükség vallási elképzelésekre, hogy a meghalást megfosszuk félelme- tességétől“) úgy veszi ki az ember, hogy neki megvolt a maga tudományos világnézete s azon túl nem törődött mással. Sőt, hogy kiutasítja a vallást vigaszával onnan, ahova pedig nagyon is való, az átköltözésből az örökkévalóságba, azt kell sejtenünk, hogy Nothnagel nem volt vallásos kedély. És mégis találunk „A halálról“ cimü bécsi híres előadásában . 402 '
