Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-19 / 25. szám
25. szám. Nem lévén teremtő, nincs lélek sem. A lélek felvételének elfogadása is csak szokás. Az emberek meg- szo ták ugyanis a sok és egymást gyorsan követő képzet komplexumát „lélek“-nek nevezni. De mi van akkor, ha nincs Isten és nincs lélek ? és hogyan állott elő a mindenség, az ember és a gondolkodás, ha nincs Isten és ha nincs szellem, lélek? Ezeket a kérdéseket Hume felelet nélkül hagyja. De nem is volt az az ő terve, hogy a dolgok lényegével és azok eredetével foglalkozzék. Az ő feladata volt csupán az érzéki észrevevésen alapul j tapasztalatot, mint ismertforrást kritikailag megvizsgálni. Általában azt mondhatjuk, hogy az első angol bölcselők, a Verulami Baconon kezdve, Humon végezve, tartózkodtak a materialismusnak mint végső elvnek kimondásától. Ez a feladat a franciáknak jutott. És ezek eleinte ilyen tartózkodó álláspontot foglaltak el. Bizonyítják azt a materialismus első francia képviselői : Condillac és Helvetius. Ezek is azt hirdetik, hogy az ismeret forrása az érzékeken alapúló tapasz- talat és ebből a szempontból az ember miben sem különbözik az állattól, sot Condillac már azt hangoztatja, hogy „az emberek tökéletes állatok, az állatok tökéletlen emberek.“ Mindezen erősen materialisztikus tanítások mellett azonban még nem merték az Istennek nem létét és a léleknek anyagiságát, anyagi voltát kimondani. Hogy ezeknek az eszméknek mekkora küzdelme folyt ekkor a lelkekben és hogy mennyire nem tudták az emberek, hogy melyik világnézethez csatlakozzanak, azt legjobban magának az erősen materialista irányú „Encyclopedic“ alapítójának, Diderotnak, nézetváltozása mutatja. Ennek a bölcselőnek az írásai azt bizonyítják, hogy ő életének első szakában élénken védte a lélek immaterialitását és halhatatlanságát, később azonban az egyes rohamosabban terjedő és erősödő materialisztikus felfogás nyomása alatt letért erről az útról és a lelket anyaginak, halandónak és csupán a fajokat mondotta és vélte halhatatlanoknak. A materialismusnak legszélső határáig, addig az elvig, hogy minden anyag és minden anyagból származott, anyaggá változik, azonban még ő sem jutott el. Eljutott odáig La Mettrie orvos. Kíméletlen merészséggel és cynismussal dobta oda a világ elé, nem új, de mégis szörnyű tanát: minden, Istenségbe és szellemiségbe vetett hit, csak hiú ábránd. Minden anyag. A lélek is anyag. Az ember állat, amelyet a többi állattól csak agyvelejének fejlettebb és finomabb konstrukciója különböztet meg. Ez teszi őt képessé az úgynevezett „szellemi világ“ felfogására, befogadására és elképzelésére. Bármennyire materialismusra hajló volt is azonban a kor, ezeket a túlzó tételeket ellentmondás nélkül elfogadni nem tudta. Az ideális világnézlet még egyszer, utoljára emeli fel tiltakozó szavát Francia- országban, még pedig annak legnagyobb íróiban : az atheistának tartott és mondott, valójában azonban 391 hívölelkű Voltaire-ben és a mélyen érző Rousseau-ban. Ezek az emberek nem hosszas levezetésekkel bonyo- lúlt bölcselkedésekkel, hanem spontán, egyszerű kijelentésekkel tiltakoztak azon állítás ellen, hogy nincs Isten és lélek, nincsen szellemi világ, hogy minden csak anyagból származik t s azzá lesz. Voltaire szerint „ha Isten nem létezik, fel kellene őt találni.“ „Értelmes lények nem állhatták elő a vak, értelemnélküli természetből. Newton értelme egy másik énelemből származik “ Létezik tehát „egy legfőbb, öröktől való értelmes lény, kitől minden percben minden lény és a lét minden neme kifoly.“ Még lelkesűltebben száll síkra a vallásos ideális világnézlet mellett nagy kortársa: Rousseau. Ő sem képes elhinni, „hogy szenvedő anyag élő és érző lényeket, vak szükségesség értelmes lényeket, az, ami nem gondolkodik, gondolkodó lényeket hozhatott volna létre.“ Az*, hogy „a világ öröktől való-e, vagy teremtett? egy, két vagy több állomány van-e? mi ezeknek lényege? nem tudja, nem - utatja, de nem is bánja. Az ő hitére ezek a kérdések semminemű befolyással nem bírnak. Azt azonban tudja, „teljes bizonyossággal, hogy Isten létezik és hogy önmagától létezik.“ „Tudom, hogy az én létem és minden dolgok léteié teljesen tőle függ.“ Az ellen a tanítás ellen pedig, hogy ő csak anyag, csupán molekuláknak és atomoknak összességé és csak gondolkodó, némi értelemmel bíró állat lenne, érző lelküle- tének teljes hevességével kikel Aminő törhetetlen hittel hiszi az Istennek, ép oly törhetetlen hittel hiszi egyúttal az emberben „az anyagi léttől különböző isteni szikrát, a szellem valódiságát.“ Azonban az idők s általában Franciaországnak e korban uralkodó állapotai nem kedveztek az ideális felfogásnak. Az erkölcstelen udvaroncoknak, a sokszor kegyetlen és zsarnoki főnemességnek, a sívárlelkű papságnak és a szegény, elnyomott és műveletlen alsóbb osztályok gondolkodás- módjának inkább a „Systéme de la Nature“, „A Természet Rendszere“ című híres mű felelt meg. mint Voltaire és Rousseau lelkesült hite. Ez a mű még nyomatékosabban hangsúlyozza a materialismus igéit, mint La Mettrie. Alapelve az, hoey nincsen egyéb, mint az örök és örökké mozgó anyag. Az anyag szülője mindennek, a szellemnek, a léleknek épúgy, mint a testnek. Belőle származik minden és beléje tér vissza minden. Ebből az ősanyagból a vonzás és a taszítás segítségével állott elő a világ és az ember. Ezekben az elvekben a materialismus diadala ki van mondva, de nincsen bebizonyítva vagy legalább is csak bizonyítva. A „Természetrendszeré“-nek tételei ép oly mértékben dogmatikusak, mint bármely hiltani könyv állításai. És ahol bizonyít is, ott nem természettudományi igazságokkal, hanem puszta ész-okokal, elvont történelmi tételekkel, önkényűleg megalkotott feltevésekkel bizonyít. De nem is tehet máskép, mert hiszen philosophiai mű akart lenni és a természettudomány 392
