Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-19 / 25. szám
25. szám. is csak a kezdet korát élte. A materialismus tételeinek bővebb kifejtése és bizonyítása a messze jövőnek lesz a feladata. Annyit azonban már most mondhatunk, hopv a „System de la Nature" a materialistikus világnézetnek legtökéletesebb kifejezője, a Hobbes és Locke által megindított újkori materialistikus bölcselet fejlődésének a betetőzője, csúcspontja, koronája. En- n:l tovább nem fej ődhetett. Hus/agh Uvula n,riri—j~.ri~i~~i~ ~ru~L'mij~i_ri nrwu~u~r,—rrr»~mr»Pu — — ~ ~ Akasztó tünetek. Az „Evang. Örálló" barátokat kívánt szerezni annak az eszmének, hogy egy kötet háborús prédikációt a mi hazafias igehirdetésünk szemléltetésére gyújtsunk össze. Ezzel a tervvel kapcsolatban „tehetős világi vezetőembereinkhez“ fordult s pályadijak kitűzésére szólította fel őket stb. Most aggasztó tünetnek mondja egy vezércikkében, h gy a lelkészi kar eddig ezt az eszmét arra sem méltatta, hogy pro vagy kontra hozzászóljon, hogy a világi vezetők nem akarnak pályadijakat kitűzni s hogy az egyházi lapok az egész ügyet az Örálló külön dolgának minősítik és nem törődnek vele. „holott ez minden nemzetiségi és irányzatbeli eltérés fölött álló, életbevágó kérdése magyarhoni evang. egyetemes egy házunknak. “ A dolognak ez a beállítása talán nem egészen reális. Egy prédikáció gyűjtemény kiadása a mi evang. egyetemes egyházunknak kétségtelenül nem életbevágó kérdése. Vannak nekünk egyéb fontosabb dolgaink is. De mikor ezzel a kötettel egyházunk hazafiasságát dokumeniálnók — vethetik ellen a könyv barátai. A s?ándék nemességét elismerjük, azonban azt hisszük, hogy a do • umentálásra először nincs szükség, másodszor pedig nem tudjuk, hogy ez a dokumentálás kétkedőkkel s hazafiságunk kétségbevonóival szemben hogyan sikerülne. Mert azt, hogy nekünk hazafias lelkészeink vannak, senki nem vonta kétségbe. Ezt nem kell bizonyítani. Azt hogy nem hazafias lelkészek is akadhatnak, a kötettel minden kétséget kizárólag nem lehet igazolni. De különben is : érdemes ez ellen az ostoba ráfogás ellen egyáltalán védekezni? Nem bizonyítéka egyházunk minden egyes cselekedete, egész cselekedete, egész szelleme annak, hogy a mi egyházunk a szó legnemesebb értelmében hazafias?!... Nem lehetünk mi arra mindig büszkék, hogy a magyar nemzeti eszmének — épen más tendenciájú törekvésekkel szemben mindig hűséges hivei voltunk s nem hirdetik megmagyarosodott egyházaink azt, hogy mi frázisok helyeit a magyarságnak mily lelkes, eredményes, de csendes terjesztői vagyunk s ezzel juttatjuk kifejezésre érzéseinket. Aki ezeket a tényeket nem ismeri és nem akar tudni róluk, annak semmiféle háborús prédikációval 393 be nem lehet ezt bizonyítani. Szóval ez a prédikációs kötet egyáltalán nem „életbevágó kérdés.“ Aki szükségét érzi annak, hogy egy pár beszédét kiadja, azt tegye meg minden különös akció, pdlyadij gyűjtés stb, nélkül. Ha a könyv sikere tekintetében biztosítani akarja magát, bocsásson ki előfizetési iveket, és ne tehetős világi férfiaink áldozatkészségére apelláljon. A háborús irodalom üzletileg meghozza a maga szerény gyümölcseit, csak merni kell! Ami benünket, az Evang. Lapot illet, mi a háborús prédikációkról a 16. számban negyedfél hasábos ismertetésben körülbelül megmondtuk a véleményünket. Nem ér tehát az a szemrehányás, hogy nem törődünk az üggyel. Törődünk, csakhogy nem túlozzuk a jelentőségét, nem Írunk és nem iratunk róla vezércikkeket, mert annyira nem fontos a dolog s nem tartjuk közegyházi kérdésnek, Egy prédikációs kötethez kiadó kell, jó prédikációk kellenek, ennyi az egész. Aggasztó tünet az ügyben csak az lehet, hogy a kérdés {felvetőiben az a kevés agilitás is hiányzik, amennyi egy prédikációgyüjtemény összehozásához szükségeltetik s különösképen az, hogy az eszme propagálói a saját tehetetlenségükből aggasztó tüneteket konstruálnak s lelkészi karunkat, világi embereinket, lapjainkat meg nem érdemelt szemrehányásokkal illetik. SZEHLE. A Luther-Társaság új tankönyvei. Á „Belmisszió“ cimü folyóiratban megjelent egy Luther-társasági értesítés, amelyben az összes iskolai hatóságok, lelkészek, mint iskolaszéki elnökök és tanítók tudomására hozzák, hogy szeptember 1 -ével egy csomó uj tankönyvet tartoznak az elemi népiskolákba bevezetni. Az értesítés közli, hogy „a könyvek árát ma még meg nem mondhatjuk, mert csak most rendeztetnek sajtó alá. Azonban az egyetemes gyűlés gondoskodott arról, hogy azok ára minimális legyen.“ A tanköny monopolium kérdését most nem akarjuk megbolygatni. Azonban teljes tisztelettel némi aggodalmunkat fejezzük ki az jelien, hogy ezt a monopóliumot, amely népünkre bizonyosan nagy terhet ró hiszen a Luther-Tár- saság még az V. osztályosok számára is külön — mértant Íratott s úgy látszik, nem azt nézte, hogy egy-két könyvbe minél szebben és |ügye- sebben összefoglalja egy elemi népiskolás számára a tudnivalókat, hanem azt, hogy minél 394
