Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-06-19 / 25. szám

25. szám.

A probléma megoldását a vallástörténet nem adja, mert a vallástörténet csak leiró és rendszerező tudomány. A válástól net arra tanít, hogy az ember az egész világon isteneket csinál magának, leborul előttük és imádja azok t. A válások légiója váltogatja egymást, ezek a legkülönbözőbb belső tartalom és külső formák mellett mind azt a meggyőződést juttatják kifejezésre, hogy az ember és e világ fölött vm egy vágy több hatalmas lény, aki minket teremtett s aki nyugtalan, utána vágyó szivet téremtett a kebelünkbe. Ez a tapasztalati tény annak a további ku a tásáfa készt bennünket, hogy van-e valami rajtunk kívül levő, felettünk és a világ felett álló valóság, amely ennek a bennünk levő hitnek megfelelne és annak reális alapját képezhetné?.. Igaz, hogy ezzel a vallástörténet és az ethnog afia talaját elhagytuk és metafizikai régiókba készülünk emelkedni, ahova nem mindenki meri a repülést megkockáztatni, azonban annak, aki az igazságot keresi, nemcsak a földnek porában vagy csupán az emberi lélek sekély mélységeiben és ködös atmoszférájában kell kutatnia, hanem fel kell emelkedni tudnia a magasságokba is. Az Isten létének a kérdése nem ismeretelméleti, hanem világ- probléma — ez az, amit Jász Géza teljesen figyelmen kivül hagy. Pedig a filozófia nyilván mutatja a kérdés helyes megoldására vezitö utat. Amint a filozófia dis- tingvál az agyunk által kivetített kép és az annak eredetijét képező tárgy l-özött s egyiket a másik rovására nem engedi eldispuláh.i, úgy a vallásfilozófia terén elemi feladat az, hogy a hit és a hit tárgya között különbséget tegyünk. Aki — mint Jász Géza — a hitet a hit tárgyával azonosítja, az súlyos hibába esik, mert a hitre nézve nemhogy nem közönbös, hanem egyenesen létérdeke, hogy megfelel-e neki valami a valóságban !.. .*

Ezt a kérdést itt, ebben az összefüggésben meg nem oldhatjuk, elég, ha utalunk rá s ha annyit mondunk róla, hogy a világrejtély megoldását máskép, mint Isten valóságos létezésének a hitével nem tudjuk elgondolni. Amit az egyházak tradícióra, isteni kinyi- latKoztatásra, szent írásaikra támaszkodva állítanak, hogy Isten van s hogy az Isten ilyen vagy olyan, azt tőlük és módszereiktől függetlenül a maga módszerével meg kell vizsgálnia a filozófiának. Az, hogy a hitnek az egész komplexuma csak az emberi agynak az alkotása — igazán nem theologiailag vagy filo- zófiailag iskolázott elméket kielégítő megoldás. Ha ez volna a rejtély megoldása, akkor Jász Gézának egy

• „Nun mag es vielleicht für den Naturwissenschaftler gleichgiltig sein, ob die Kategorie, die er bei seinem Forschen anwendet, ob das Gesetz, das er erkennt nur eine Form seiner Vorstellungen ist, oder ob dem e ne Welt der Wirklichkeit entspricht und gehorcht: für den Religiösen aber ist das nicht einerlei. Vielmehr hängt ihm an der Giltigkeit der religiösen Ideen abgesehen von seinem Vorstellen schlechterdings alles.“

R Otto: Kantisch-Fries’schc Religionsphilosophic. 5. I

389

csepp joga sem lenne a Jézuska és a Mikulás hirdetése ellen felháboroni. med az ő általa feldícscrt és a vallástörténeti fejlődés végpontját képező azon meggyőződés, hogy az Istent mi emberek alkot uk s hogy az ember alkotta istenek között a szereleí Istene a a legtökéletesebb, nem sokban különbözik a Jézuska- mesétől, — hiszen ő is csak mesél... a különb ég mindössze csak az, hogy meséje másról és másként szól, mint az, amely miatt felháborodik.

A vallásnak azonban nem mesék, h nem valóság kell. Isten, akit ezernyi t ökéletlen formában h sz és vall az emberiség, nem mese, hanem valóság. Mint valóság benne lakik a szívünkben, a lelkűnkben, de létezik, igazán, rajtunk kívü , a világban s a világ felett léte ik A mi hitünk a raj unk kivül levő majestas halvány képe! Bármilyen tökélet en fogalmat alkothassunk felőle, bármennyire k ptelenek legyünk őt érzékeinkkel, véges tudásunkkal felfogni, Isten, mint a világot alkotó erő, mint a világmindenségei ösze- tanó kötelék (Schelling) van és létezik. Mint a világot s mindent e világon, úgv ót is csak érzékeink közvetítésével foghatjuk fel, agyunk segíts« gével „alkothatjuk meg“ és „vetíthetjük ki“ a kívülünk levő világba, azonban minden bálványban, symbolumban, ióla alkotott fogalomban nem a magunk alkotását imádjuk, hanem a fö'öttünk, a körülünk levő Istenhez, a világ mi denség okához — a mi mennyei Atyánkhoz fohászkodunk ... A mi vallásunk nem magunk alkotja eszményekben való gyönyörködés, hanem az Istentől való függés érzete, kínzó kétségek és boldogító hit között való hányattatás . ..

A vallástörténetben, az etnográfiában és a szociológiában, különösen hogyha jobbára a vallásról szin- vakokk.'nt beszelő angol filozófusok munkáira támaszkodva t mulmányozza őket az ember, a protestáns vallásosság éltető ereje, szabad szelleme, Isten után való vágyódása nehezen találhatók. A vallásosságot már csak mégis inkább a theologiai irodalomból lehet megismerni. Jász Géza etnográf ákia és vallástörténetekre bízta magát, ez az oka, hogy akkor fáradt el, akkor hagyta abba a gondolkozást, amikor azt amúgy igazában el kellett volna kezdenie. így természetesen vállakózása teljesen eih bázott eredménnyel végződött.

Szimonideaz Lajos,

...........................................

A

z ember származása.

v.

Ezeknek az okoknak alapján egy teremtő Istennek létezését nem fogadhatjuk el és ha beszélünk is az Istenről, vagy egy legfőbb okról, azt csak szokásból tesszük, mert csak puszta szokás az, ha az egymás után következő jelenségekben okozott összefüggést, vagy egy legfőbb erőtől való eredetet találunk.

390